Szeg (rögzítőelem) – definíció, típusok és története az ókortól napjainkig

Ismerd meg a szeg (rögzítőelem) teljes történetét és típusait az ókortól napjainkig — kovácsolt, vágott és drótszegek, felhasználás és érdekességek egy átfogó cikkben.

A szög fém (ritkábban más anyagú) rögzítőelem: általában lapos fejű és hosszú, hegyes végű testből (szárból) áll. A szöget egy kalapácsot vagy szögbelövőt használnak arra, hogy egyik anyagba – általában fába, de gyakran ragasztott vagy fém felületek közé is – üssék vagy süllyesszék. Felhasználása nagyon sokrétű: egyszerű szerkezetek összefogásától kezdve tetők, burkolatok, bútorkárpitok rögzítéséig terjed.

Típusok és történeti korszakok

A szögek történetét hagyományosan három fő időszakra osztják:

1. Kézzel megmunkált (kovácsolt) szög (a történelem előtti időkből a 19. századig)
2. Vágott köröm (nagyjából 1800-1914)
3. Drótszög (nagyjából 1860-tól napjainkig)

Részletesebben:

• Kézzel kovácsolt szögek: a kovácsok egyénileg formálták a szárat, fejet és hegyet. Ezek gyakran szabálytalanok, vastagabbak, erősek, és jó állapotban fontos forrásai az archeológiai randevúknak (épületek, hajók vizsgálata).
• Vágott körmök: lapos acélcsíkokból vágták ki és hajlították fejükkel együtt; jellegzetes, téglalap keresztmetszetű száruk és egyenletes fejformájuk van. A gépi vágás megjelenése miatt nagy mennyiségben és viszonylag olcsón készültek a 19. században.
• Drótszegek (vezetett, sodrott vagy sima huzalokból húzott szögek): a modern tömeggyártás termékei: kerek keresztmetszetűek, szabványos méretekben, különféle bevonatokkal (cink, vinil stb.) és specializált formákkal (gyűrűs szár, csavart szár, sima).

Anyagok és felületkezelés

A szögek hagyományosan vasból vagy bronzból készültek; ma leggyakrabban acélból (lágy acél, hőkezelt, rozsdamentes acél). A korrózió elleni védelem fontos a külső használatnál, ezért elterjedtek a következők:

• horganyzás (galvanizálás vagy forró horganyzás),
• védő festék- vagy vinil bevonatok,
• rozsdamentes acél szögek tartós, korrózióálló megoldást adnak sós vagy nedves környezetben.

Formák és rendeltetések

A szögeket a feladathoz igazítják. Néhány fontos típus:

• Common (általános) szög: erős, vastag shank, szerkezeti rögzítéshez.
• Finishing (rejtett) szög / brad: kis fej, könnyen elrejthető, díszítő felületeknél.
• Box nail: vékonyabb, dobozokhoz, könnyebb szerkezetekhez.
• Roofing nail (tetőszeg): nagy, lapos fej, bitumenes vagy gumis bevonattal a vízzárás érdekében.
• Masonry nail (beton-/kőszeg): kemény, rövidebb, gyakran kalapált vagy speciális hegyű, hogy kemény anyagba rögzítsen.
• Duplex/Double-headed nail: ideiglenes rögzítésnél használatos, fejét később könnyű eltávolítani.
• Ring shank / csavaros szár: jobb kihúzás-ellenállás, kültéri faszerkezetekhez vagy padlókhoz.

Méretezés és jelölés

A korszerű szögek hosszát milliméterben vagy hagyományos penny-rendszerben (angol nyelvterületeken: 2d, 8d stb.) mérik. A vastagságot (átmérőt) régebben gauge-számmal, ma gyakran milliméterrel adják meg. A helyes hosszúság és típus kiválasztása fontos: a szegnek általában legalább 2–3×-ese legyen a rögzített anyag vastagságának, hogy megfelelő fogást adjon.

Szerszámok és beütés

A szögeket kézi és gépi módszerekkel lehet beütni:

• Kézi: kalapácsot használnak egyszerű barkács- és ácsmunkáknál.
• Gépi: szögbelövők (pneumatikus, elektromos, gázos vagy poros meghajtású) gyors, ismétlődő és pontos rögzítést biztosítanak tömeges munka esetén; vannak kifejezetten finising, framing vagy roofing célra kialakított típusok.

Biztonsági tanácsok: munkavédelmi szemüveg viselése, a belövő irányának ellenőrzése, megfelelő típus és hossz kiválasztása, valamint a kéz és az ujjak védelme nagyon fontos.

Történeti jelentőség és archeológia

A szögek használata nagyon régi gyakorlat. A szögek legalább az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza - az Egyiptomban talált bronzszögeket Kr. e. 3400-ra datálták. A Bibliában is találunk utalásokat a szögekre. Dávid király vasat adott, hogy szögeket készítsen a későbbi Salamon templomához.

A rómaiak is széles körben használták a szögeket: a római hadsereg hét tonna szöget hagyott hátra, amikor Kr. u. 86-ban vagy 87-ben kiürítette a skóciai Perthshire-ben lévő Inchtuthil erődöt. Az ilyen leletek fontos információt szolgáltatnak a hadsereg logisztikájáról, építési technikákról és kereskedelmi kapcsolatról.

Archeológusok a szögek típusából, anyagából és gyártási módjából vissza tudják következtetni egy épület vagy szerkezet korát és eredetét, ezért a szeg – bár egyszerű tárgy – fontos történeti forrás.

Gyakorlati tanácsok és környezet

Megfelelő szög kiválasztása csökkenti az anyag sérülését (például hasadás a fán). Vékonyabb anyaghoz érdemes fúrni előfúrást, kemény fából pedig gyűrűs szárú vagy csavaros megoldást használni. A régi épületek bontásakor sok szög újrafelhasználható; a fém újrahasznosítása környezetbarát megoldás.

Összefoglalva: a szög egyszerű, de sokoldalú rögzítőelem, amelyet anyaga, formája és felületi kezelése szerint választanak ki a célnak megfelelően. Története az ókortól a modern ipari gyártásig mutatja, hogy ez a kis tárgy milyen fontos szerepet játszik az építészetben és a mindennapi munkában.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a szög?

K: Hogyan illesztik a szöget egy másik tárgyba?

K: Melyik három korszakot különböztethetjük meg a szög történetében?

K: Mi a szögek legkorábbi ismert dokumentációja?

K: Van-e bármilyen utalás a szögekre a Bibliában?

K: Milyen széles körben használták a rómaiak a szögeket?

K: Milyen régiek a kézzel kovácsolt (kovácsolt) szögek?

Keresés betűvel