Analitikus nyelvek: definíció, jellemzők és példák

Analitikus nyelvek — definíció, jellemzők és példák: ismerd meg a szórendvezérelt nyelvtant, tipikus szerkezeteket és példákat (kínai, angol, vietnami, thai).

Az analitikus nyelv olyan nyelv, amely a szavakat és a nyelvtant szigorú szórend szerint szervezi, ahelyett, hogy a nyelvtant jelző szóvégződések vagy szóvégződések a nyelvtant mutatnák. Az analitikus nyelvek közé tartozik például a kínai, az angol, a vietnami, a thai, a khmer és a laoszi.

Mi jellemzi az analitikus nyelveket?

Az analitikus (vagy gyakran izoláló) nyelvekre általában az alábbi jellemzők vonatkoznak:

• Minimális vagy nincs flektálás: a szótő ritkán változik személy, szám, eset vagy nem szerint.
• Morfémák és szavak közötti határ világos: sok morféma önálló szófajként jelenik meg.
• Szórend fontossága: a mondat szerepeit (alany, tárgy, állítmány) elsősorban a szórend határozza meg, nem pedig ragok vagy végződések.
• Funkcionális elemek dominanciája: helyette szókapcsolatok, segédigék, partikula és prepozíciók jelölik a nyelvtani viszonyokat.
• Gyakori a nyelvtani elemződés (grammaticalization): lexikai elemek grammatikai szerepet vesznek fel (pl. segédigék, aspektuspartikulák).

Példák és szemléltetés

A kínai nyelvben a mondatok többnyire SVO (alany-ige-tárgy) szórendben állnak. Tehát a mondatnak "eszem tésztát" kell lennie, nem pedig "én tésztát eszem" vagy "eszem én tésztát". Kínaiul ezt úgy írják, hogy 我吃面条. A 吃 ige (ejtsd: chī, jelentése: "eszem") nem változik az "én" alany vagy a "tészta" tárgy alapján, és hasonlóképpen a 我 alany (ejtsd: wǒ, jelentése: "én") és a 面条 tárgy (ejtsd: miàntiáo, jelentése: "tészta/tészta") nem rendelkezik semmilyen speciális szóvégződéssel a szerep vagy a szám alapján. Ami fontos, hogy minden szó a megfelelő sorrendben álljon.

A modern angolban van némi alanyi (az "eat" ige "eats" lesz, ha az alany harmadik személyű "he/she/it") és számbeli ("noodle" egyes számban, míg a "noodles" többes számban) eltérés, de ezen kívül szinte semmi. Ezért a modern angol többnyire analitikus nyelv. A modern angolban sokkal kevesebb flektálás van, mint szinte az összes többi indoeurópai nyelvben, például a spanyolban, a németben és az oroszban.

Tipikus megoldások az analitikus nyelvekben

• Aspektus és idő kifejezése segédigékkel vagy partikulumokkal (pl. a mandarinban 了 le, 过 guo; angolban to be + -ing, have + past participle).
• Negáció és kérdő szerkezet gyakran különálló szóval vagy partikulával történik (mandarin 不/没, angol not, do-support).
• A birtoklást és egyéb viszonyokat prepozíciók vagy partikulumok fejezik ki (pl. angol of, mandarin 的 de).
• Topicalizáció és fókusz gyakran szóállítással vagy partikula segítségével valósul meg.

Történeti megjegyzés — az angol példája

Az óangol egy flektáló nyelv volt, és a tartalmi szavaknak többféle szóvégződésük lehetett, hasonlóan a mai német nyelvhez. Angliát azonban más nyelvek, különösen a francia, a dán és a latin nyelvek beszélői vették át, és mivel az új uralkodók második nyelvként beszélték az angolt, a nyelvtan leegyszerűsödött a maira. Ez a nyelvkontaktus és belső változás eredményezte, hogy az angol a flektáltságot elveszítve erősen analitikus irányba mozdult el.

Analitikus vs. izoláló: finom különbség

Fontos megjegyezni, hogy az "analitikus" és az "izoláló" fogalmak nem teljesen azonosak. Az izoláló nyelv szigorúan egy morféma = egy szó elvet követ (nagyon kevés belső morfológia), míg az analitikus nyelvek általában a szórendre és funkciószavakra támaszkodnak, de nem feltétlenül teljesen morfológia-mentesek. Sok nyelv spektrumon helyezkedik el a teljesen flektált és a tökéletesen izoláló végpont között.

Korlátok és következmények

Az analitikus szerkezet előnyei közé tartozik a viszonylagos egyszerűség a ragozás terén és a rugalmasság a nyelvhasználatban. Hátránya lehet a nagyobb függés a helyes szórendtől és a kontextustól: szórendi eltérések könnyebben okozhatnak szemantikai félreértést. Sok analitikus nyelv különféle eszközöket (partikulákat, segédigéket, szókapcsolatokat) fejleszt ki, hogy finomabb nyelvtani viszonyokat fejezzen ki.

Összegzés

Az analitikus nyelvekben a grammatikai viszonyok elsősorban a szórendre, a funkciós szavakra és a partikulákra támaszkodnak, nem pedig bonyolult rag- vagy végződésrendszerekre. Bár a modern angol és a mandarin mint példák jól szemléltetik ezt a típusú szerkezetet, a nyelvek között mindig vannak átmenetek és kivételek, és a történeti folyamatok (pl. nyelvkontaktus) fontos szerepet játszanak abban, hogy egy nyelv mennyire lesz analitikus.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az analitikus nyelv?

K: Milyen példák vannak az analitikus nyelvekre?

K: Hogyan működik a mondatszerkezet a kínaiban?

K: A modern angolnak vannak szófaji eltérései?

K: Miben különbözött az óangol a modern angoltól?

Keresés betűvel