Analitikus nyelv
Az analitikus nyelv olyan nyelv, amely a szavakat és a nyelvtant szigorú szórend szerint szervezi, ahelyett, hogy a nyelvtant jelző szóvégződések vagy szóvégződések a nyelvtant mutatnák. Az analitikus nyelvek közé tartozik például a kínai, az angol, a vietnami, a thai, a khmer és a laoszi.
A kínai nyelvben a mondatok többnyire SVO (alany-ige-tárgy) szórendben állnak. Tehát a mondatnak "eszem tésztát" kell lennie, nem pedig "én tésztát eszem" vagy "eszem én tésztát". Kínaiul ezt úgy írják, hogy 我吃面条. A 吃 ige (ejtsd: chī, jelentése: "eszem") nem változik az "én" alany vagy a "tészta" tárgy alapján, és hasonlóképpen a 我 alany (ejtsd: wǒ, jelentése: "én") és a 面条 tárgy (ejtsd: miàntiáo, jelentése: "tészta/tészta") nem rendelkezik semmilyen speciális szóvégződéssel a szerep vagy a szám alapján. Ami fontos, hogy minden szó a megfelelő sorrendben álljon.
A modern angolban van némi alanyi (az "eat" ige "eats" lesz, ha az alany harmadik személyű "he/she/it") és számbeli ("noodle" egyes számban, míg a "noodles" többes számban) eltérés, de ezen kívül szinte semmi. Ezért a modern angol többnyire analitikus nyelv. A modern angolban sokkal kevesebb flektálás van, mint szinte az összes többi indoeurópai nyelvben, például a spanyolban, a németben és az oroszban.
Az óangol egy flektáló nyelv volt, és a tartalmi szavaknak többféle szóvégződésük lehetett, hasonlóan a mai német nyelvhez. Angliát azonban más nyelvek, különösen a francia, a dán és a latin nyelvek beszélői vették át, és mivel az új uralkodók második nyelvként beszélték az angolt, a nyelvtan leegyszerűsödött a maira.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az analitikus nyelv?
V: Az analitikus nyelv olyan nyelv, amely a szavakat és a nyelvtant szigorú szórend szerint szervezi, ahelyett, hogy a nyelvtant mutató szóvégződések, vagy szóvégződések a nyelvtant mutatnák.
K: Milyen példák vannak az analitikus nyelvekre?
V: Az analitikus nyelvek közé tartozik például a kínai, az angol, a vietnami, a thai, a khmer és a laoszi.
K: Hogyan működik a mondatszerkezet a kínaiban?
V: A kínaiban a mondatok többnyire SVO (alany-ige-tárgy) szórendben állnak. Tehát a mondatnak így kell hangzania: "eszem tésztát", nem pedig "én tésztát eszem" vagy "eszem én tésztát". Az ige és az alany nem változik a tárgy vagy a szám alapján.
K: A modern angolnak vannak szófaji eltérései?
V: Igen, a modern angolnak van némi alanyi (az "eat" ige "eats" lesz, ha az alany harmadik személyű "he/she/it") és számbeli ("noodle" egyes számban, míg a "noodles" többes számban van) flektálás, de ezen kívül szinte semmi. Ezért analitikus nyelvnek tekinthető.
K: Miben különbözött az óangol a modern angoltól?
V: Az óangol egy flektáló nyelv volt, és a tartalmi szavaknak többféle szóvégződésük lehetett, hasonlóan a mai német nyelvhez. Azonban más nyelvek, például a francia, a dán és a latin nyelvek inváziója miatt, amelyek miatt sok uralkodó második nyelvként beszélt angolul, a nyelvtana idővel leegyszerűsödött a mai nyelvtanná.
