Ludwig Wittgenstein

Life

Ludwig Wittgenstein 1889. április 26-án született Bécsben, Karl és Leopoldine Wittgenstein gyermekeként. Nyolc gyermek közül ő volt a legfiatalabb, és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legelőkelőbb és leggazdagabb családjába született. Apja szülei, Hermann Christian és Fanny Wittgenstein zsidó családban születtek, de később áttértek a protestantizmusra, és miután az 1850-es években Szászországból Bécsbe költöztek, beilleszkedtek a bécsi protestáns hivatásos rétegbe. Ludwig apja, Karl Wittgenstein iparos lett, és a vas- és acélgyártásban szerzett vagyont. Ludwig édesanyja, Leopoldine, született Kalmus, a Nobel-díjas Friedrich von Hayek nagynénje volt. Karl protestantizmusa és az a tény ellenére, hogy Leopoldine apja zsidó volt, a Wittgenstein-gyerekeket római katolikusnak keresztelték meg - anyai nagyanyjuk hitének megfelelően -, és Ludwigot halálakor római katolikus temetésben részesítették. Wittgenstein homoszexuális volt.

Wittgenstein gépészmérnöki tanulmányokat kezdett. Kutatásai során kezdett érdeklődni a matematika alapjai iránt, különösen miután elolvasta Bertrand Russell Principles of Mathematics és Gottlob Frege Grundgesetze című műveit. Wittgenstein 1911-ben meglátogatta Frege-t és Russellt, és hosszasan vitatkozott velük a filozófiáról. Nagy benyomást tett Russellre, és elkezdett a logika és a matematikai logika alapjain dolgozni. Russell Wittgensteint utódjának tekintette, aki folytatni fogja munkáját.

A Tractatus

Az első világháború alatt Wittgenstein a hadseregben szolgált és fejlesztette logikáját. Ebbe belevette az etikai szempontokat is. 1918 nyarán tudta meg, hogy barátja, David Pinsent repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. Wittgenstein depressziós lett, és öngyilkosságra gondolt. Nagybátyjához, Paulhoz ment, ahol befejezhette a Tractatust. Egyetlen kiadó sem fogadta el, de Russell felismerte, hogy filozófiailag fontos műről van szó, és írt hozzá egy bevezetőt. Wittgensteinnek ez nem tetszett, mert úgy gondolta, hogy Russell nem értette meg a könyvet. Végül Wilhelm Ostwald folyóirata, az Annalen der Naturphilosophie 1921-ben német nyelvű kiadást nyomtatott, a Routledge Kegan Paul pedig 1922-ben kétnyelvű kiadást Russell bevezetőjével.

A Tractatus utáni évek

Mivel Wittgenstein úgy gondolta, hogy a Tractatus megoldotta a filozófia minden problémáját, otthagyta a filozófiát, és visszatért Ausztriába, hogy általános iskolai tanárnak képezze magát. Wittgensteinnek irreális elvárásai voltak az általa tanított vidéki gyerekekkel szemben, és kevés türelme volt azokkal a gyerekekkel, akiknek nem volt tehetségük a matematikához. Az érdeklődő gyerekekkel, különösen a fiúkkal azonban jó eredményeket ért el. Szigorú fegyelmezési módszerei miatt néhány diákja szüleivel nem értett egyet, és végül lemondott állásáról, és visszatért Bécsbe, mivel úgy érezte, hogy iskolai tanárként kudarcot vallott.

Miután felhagyott a tanári munkával, Wittgenstein kertészsegédként dolgozott egy Bécs melletti kolostorban, majd Paul Engelmann építész mellett. Ez a szellemi munka sokat tett Wittgenstein lelkivilágának helyreállításáért.

1925 és 1928 között nővéréhez, Margithoz ment Bécsbe, ahol az épp házat építtetett. Wittgenstein és Paul Engelmann építész együtt építették, és bár soha nem laktak benne, a "Haus Wittgenstein" ma is áll Bécsben.

A munka vége felé Wittgensteinnel kapcsolatba lépett Moritz Schlick, az újonnan alakult Bécsi Kör egyik vezető alakja. Ez a kapcsolat intellektuálisan ösztönözte Wittgensteint, és felélénkítette a filozófia iránti érdeklődését.

Visszatérés Cambridge-be

1929-ben úgy döntött, hogy visszatér Cambridge-be. A vasútállomáson Anglia legnagyobb értelmiségeinek tömege fogadta. Megdöbbenve tapasztalta, hogy most ő a világ egyik leghíresebb filozófusa. 1939-ben Wittgensteint kinevezték a cambridge-i filozófiai tanszékre.

A második világháború alatt elhagyta Cambridge-t, és önkéntesként kórházi portásként dolgozott a londoni Guy's Hospitalban, majd laboratóriumi asszisztensként a Newcastle upon Tyne-i Royal Victoria Infirmaryban.

Utolsó évek

Wittgenstein 1947-ben lemondott cambridge-i állásáról, hogy az írásra koncentrálhasson. Amikor 1949-ben kiderült, hogy prosztatarákja van, már megírta a legtöbb anyagot, amelyet halála után Philosophische Untersuchungen (Filozófiai vizsgálódások) címen adtak ki, és amely talán a legfontosabb műve. Cambridge-ben halt meg prosztatarákban.

Hochreit 1920. Wittgenstein ül nővére, Helene Salzer és barátja, Arvid Sjögren között.


"Ma 18 darab 1 pennys érme volt Ludwig Wittgenstein sírján a cambridge-i Parish of the Ascension temetkezési helyen. Eredetileg - néhány nappal ezelőtt - négy volt, szétszórva; majd öt egy kis kupacban az egyik oldalon. Ma reggel 15 volt, szépen aláhúzva a nevét. Most még három van, még mindig szépen sorban. Az évek során számos apró tárgy került a sírra, köztük egy citrom, egy sertéspástétom, egy Mr Kipling muffin és egy buddhista imakerék. Mindez nagyon érdekes."