Ludwig Josef Johann Wittgenstein ([luːtvɪç ˈjoːzɛf ˈjoːhan ˈvɪtgənʃtaɪn] németül) (1889. április 26. - 1951. április 29.) osztrák filozófus. Elsősorban a logika alapjaival, a matematikafilozófiával, az elmefilozófiával és a nyelvfilozófiával foglalkozott. A huszadik század egyik legjelentősebb filozófusának tartják: munkássága erősen befolyásolta az analitikus filozófia alakulását, és hatása ma is meghatározó.

Életrajz

Wittgenstein Bécsben született egy tehetős iparoscsaládban. Tanulmányait kezdetben műszaki irányban folytatta: előbb Berlinben, majd Manchesterben mérnöki jellegű tanulmányokat végzett, ahol az aeronautika iránt érdeklődött. Érdeklődése azonban fokozatosan a logika és a filozófia felé fordult; 1911-ben ment Cambridge-be, ahol a matematikus és filozófus Bertrand Russell hatása alatt dolgozott.

Az első világháborúban katonaként szolgált, és ekkor születtek meg a későbbi Tractatus alapgondolatai — sok jegyzetét és röpiratát a frontról írta. A háború után rövid ideig tanárkodott vidéki osztályokban, majd visszavonult filozófiai munkára és egyszerű életet élt: nem foglalkoztatta a vagyon, amelytől részben megvált. Hosszabb időt töltött Cambridge-ben, ahol előbb tanítványként, később oktatóként és befolyásos gondolkodóként tevékenykedett; számos tanítvány és barát (például G. E. M. Anscombe, Norman Malcolm, Rush Rhees) követte gondolatait és segített kéziratainak kiadásában.

1951-ben, Cambridge-ben hunyt el 62 éves korában. Életműve jelentős része posztumusz jelent meg, és munkái a filozófia több ágában ma is alapműveknek számítanak.

Filozófiai korszakok

Wittgenstein munkássága jól elkülöníthető két nagy korszakra:

  • Korai korszak (Tractatus): Ebben az időszakban a nyelv és a világ közötti „kép” (picture) viszonyát vizsgálta. A Tractatus Logico-Philosophicus (1921) formális, tömör szerkezetű munka: célja a filozófiai problémák kimutatása és a nyelv határainak tisztázása volt. A mű legismertebb megállapítása magyarul gyakran így szerepel: "Amirol nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."
  • Kései korszak (Filozófiai vizsgálódások és jegyzetek): Később visszavonta korábbi nézeteinek nagy részét, és a nyelv funkciójára, a mindennapi használatára helyezte a hangsúlyt. Ebben az időszakban született a "nyelvjáték" (language-games) és a „jelentés a használatban” (meaning as use) koncepciója, valamint a privát nyelv elleni érvelés.

Fő művek

  • Tractatus Logico-Philosophicus (1921) – Wittgenstein első nagy műve; a logika, a nyelv és a világ viszonyát elemzi rövid, számozott tézisek formájában.
  • Filozófiai vizsgálódások (Philosophical Investigations) (1953, posztumusz) – a késői Wittgenstein fő műve; a nyelv használatára és a filozófiai problémák feloldására koncentrál.
  • Későbbi posztumusz gyűjtemények és jegyzetek: Blue Book és Brown Book (előadások anyagai), On Certainty (Bizonyosságról, 1969), Zettel, Remarks on Colour, Culture and Value (Vermischte Bemerkungen) — ezek a kötetek részletesebb képet adnak késői gondolkodásáról.

Főbb filozófiai gondolatok

  • Kép-elmélet (picture theory): A korai Wittgenstein szerint a kijelentések „képeket” alkotnak a világról: a nyelv szerkezete tükrözi a tények szerkezetét.
  • A nyelv határai: A Tractatus hangsúlyozza, hogy a nyelvnek vannak határai, és a filozófiai problémák egy része abból adódik, hogy a nyelvet helytelenül használjuk ilyen határterületeken (etika, vallás, metafizika kérdései).
  • Nyelvjátékok és a jelentés használatban: A késői Wittgenstein szerint a szavak jelentése a nyelv gyakorlataiban, a különböző „nyelvjátékokban” gyökerezik — nincs egyetlen, fix jelentés-meghatározás minden esetben.
  • Privát nyelv érve: Kritikájában megmutatja, hogy a teljesen privát (csak egy személy által értett) nyelv fogalma problematikus, mert a megszokás, a szabályok és a közösségi normák hiányában a jelentés és a szabálykövetés értelmetlenné válik.
  • Filozófia, mint terápiás tevékenység: Wittgenstein gyakran beszélt a filozófia „gyógyító” szerepéről: nem elméleteket kell alkotni, hanem világosítani a nyelvhasználatot, és így feloldani a félreértésekből származó problémákat.
  • Szabálykövetés és családi hasonlóság: A szabályok értelmezésével kapcsolatos paradoxonokra adott késői válaszaiban hangsúlyozza a gyakorlati közösségi alapot; bevezeti a „családi hasonlóság” (family resemblance) gondolatát, amely megkönnyíti a kategóriák rugalmasabb szemléletét.

Hatás és örökség

Wittgenstein hatása széleskörű: a korai munkásságát a logikai pozitivisták (például a Bécsi Kör) is nagyra értékelték, bár Wittgenstein maga vitatta ezeknek a következtetéseknek egy részét. Késői nézetei jelentősen hozzájárultak az úgynevezett ordinary language philosophy irányzat fejlődéséhez, és hatottak a nyelvfilozófia, a gondolkodáselmélet, a pszichológia és a kognitív tudományok egyes területeire is.

Érdekes személyes jegyzetek

  • Gyakran leírták rendkívül intenzív, önmegtartóztató és szenvedélyes személyiségeként; élete során többször visszavonult a filozófiai közélettől, és különböző „világi” munkákat vállalt (pl. falusi tanító).
  • Bár tehetős családból származott, nem lelkesedett a vagyonért: nagyvonalúan intézte anyagi ügyeit, és életmódja egyszerű volt.
  • Munkái és előadásai — gyakran aforizmatikus, tömör formában — erős hatást gyakoroltak rá, aki sok diákját és kollégáját személyesen is mélyen inspirálta.

Wittgenstein filozófiája ma is élénk vita tárgya: művei egyszerre provokatívak és úttörőek, és a filozófia mibenlétére vonatkozó kérdések megválaszolásában továbbra is alapvető forrásként szolgálnak.