Ludwig Wittgenstein – életrajz, filozófiai munkásság és fő művei

Ludwig Wittgenstein életrajza, filozófiai munkássága és fő művei: Tractatus, Filozófiai vizsgálódások, logika, nyelv- és elmefilozófia áttekintése.

Ludwig Josef Johann Wittgenstein ([luːtvɪç ˈjoːzɛf ˈjoːhan ˈvɪtgənʃtaɪn] németül) (1889. április 26. - 1951. április 29.) osztrák filozófus. Elsősorban a logika alapjaival, a matematikafilozófiával, az elmefilozófiával és a nyelvfilozófiával foglalkozott. A huszadik század egyik legjelentősebb filozófusának tartják: munkássága erősen befolyásolta az analitikus filozófia alakulását, és hatása ma is meghatározó.

Életrajz

Wittgenstein Bécsben született egy tehetős iparoscsaládban. Tanulmányait kezdetben műszaki irányban folytatta: előbb Berlinben, majd Manchesterben mérnöki jellegű tanulmányokat végzett, ahol az aeronautika iránt érdeklődött. Érdeklődése azonban fokozatosan a logika és a filozófia felé fordult; 1911-ben ment Cambridge-be, ahol a matematikus és filozófus Bertrand Russell hatása alatt dolgozott.

Az első világháborúban katonaként szolgált, és ekkor születtek meg a későbbi Tractatus alapgondolatai — sok jegyzetét és röpiratát a frontról írta. A háború után rövid ideig tanárkodott vidéki osztályokban, majd visszavonult filozófiai munkára és egyszerű életet élt: nem foglalkoztatta a vagyon, amelytől részben megvált. Hosszabb időt töltött Cambridge-ben, ahol előbb tanítványként, később oktatóként és befolyásos gondolkodóként tevékenykedett; számos tanítvány és barát (például G. E. M. Anscombe, Norman Malcolm, Rush Rhees) követte gondolatait és segített kéziratainak kiadásában.

1951-ben, Cambridge-ben hunyt el 62 éves korában. Életműve jelentős része posztumusz jelent meg, és munkái a filozófia több ágában ma is alapműveknek számítanak.

Filozófiai korszakok

Wittgenstein munkássága jól elkülöníthető két nagy korszakra:

• Korai korszak (Tractatus): Ebben az időszakban a nyelv és a világ közötti „kép” (picture) viszonyát vizsgálta. A Tractatus Logico-Philosophicus (1921) formális, tömör szerkezetű munka: célja a filozófiai problémák kimutatása és a nyelv határainak tisztázása volt. A mű legismertebb megállapítása magyarul gyakran így szerepel: "Amirol nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."
• Kései korszak (Filozófiai vizsgálódások és jegyzetek): Később visszavonta korábbi nézeteinek nagy részét, és a nyelv funkciójára, a mindennapi használatára helyezte a hangsúlyt. Ebben az időszakban született a "nyelvjáték" (language-games) és a „jelentés a használatban” (meaning as use) koncepciója, valamint a privát nyelv elleni érvelés.

Fő művek

• Tractatus Logico-Philosophicus (1921) – Wittgenstein első nagy műve; a logika, a nyelv és a világ viszonyát elemzi rövid, számozott tézisek formájában.
• Filozófiai vizsgálódások (Philosophical Investigations) (1953, posztumusz) – a késői Wittgenstein fő műve; a nyelv használatára és a filozófiai problémák feloldására koncentrál.
• Későbbi posztumusz gyűjtemények és jegyzetek: Blue Book és Brown Book (előadások anyagai), On Certainty (Bizonyosságról, 1969), Zettel, Remarks on Colour, Culture and Value (Vermischte Bemerkungen) — ezek a kötetek részletesebb képet adnak késői gondolkodásáról.

Főbb filozófiai gondolatok

• Kép-elmélet (picture theory): A korai Wittgenstein szerint a kijelentések „képeket” alkotnak a világról: a nyelv szerkezete tükrözi a tények szerkezetét.
• A nyelv határai: A Tractatus hangsúlyozza, hogy a nyelvnek vannak határai, és a filozófiai problémák egy része abból adódik, hogy a nyelvet helytelenül használjuk ilyen határterületeken (etika, vallás, metafizika kérdései).
• Nyelvjátékok és a jelentés használatban: A késői Wittgenstein szerint a szavak jelentése a nyelv gyakorlataiban, a különböző „nyelvjátékokban” gyökerezik — nincs egyetlen, fix jelentés-meghatározás minden esetben.
• Privát nyelv érve: Kritikájában megmutatja, hogy a teljesen privát (csak egy személy által értett) nyelv fogalma problematikus, mert a megszokás, a szabályok és a közösségi normák hiányában a jelentés és a szabálykövetés értelmetlenné válik.
• Filozófia, mint terápiás tevékenység: Wittgenstein gyakran beszélt a filozófia „gyógyító” szerepéről: nem elméleteket kell alkotni, hanem világosítani a nyelvhasználatot, és így feloldani a félreértésekből származó problémákat.
• Szabálykövetés és családi hasonlóság: A szabályok értelmezésével kapcsolatos paradoxonokra adott késői válaszaiban hangsúlyozza a gyakorlati közösségi alapot; bevezeti a „családi hasonlóság” (family resemblance) gondolatát, amely megkönnyíti a kategóriák rugalmasabb szemléletét.

Hatás és örökség

Wittgenstein hatása széleskörű: a korai munkásságát a logikai pozitivisták (például a Bécsi Kör) is nagyra értékelték, bár Wittgenstein maga vitatta ezeknek a következtetéseknek egy részét. Késői nézetei jelentősen hozzájárultak az úgynevezett ordinary language philosophy irányzat fejlődéséhez, és hatottak a nyelvfilozófia, a gondolkodáselmélet, a pszichológia és a kognitív tudományok egyes területeire is.

Érdekes személyes jegyzetek

• Gyakran leírták rendkívül intenzív, önmegtartóztató és szenvedélyes személyiségeként; élete során többször visszavonult a filozófiai közélettől, és különböző „világi” munkákat vállalt (pl. falusi tanító).
• Bár tehetős családból származott, nem lelkesedett a vagyonért: nagyvonalúan intézte anyagi ügyeit, és életmódja egyszerű volt.
• Munkái és előadásai — gyakran aforizmatikus, tömör formában — erős hatást gyakoroltak rá, aki sok diákját és kollégáját személyesen is mélyen inspirálta.

Wittgenstein filozófiája ma is élénk vita tárgya: művei egyszerre provokatívak és úttörőek, és a filozófia mibenlétére vonatkozó kérdések megválaszolásában továbbra is alapvető forrásként szolgálnak.

Life

Ludwig Wittgenstein 1889. április 26-án született Bécsben, Karl és Leopoldine Wittgenstein gyermekeként. Nyolc gyermek közül ő volt a legfiatalabb, és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legelőkelőbb és leggazdagabb családjába született. Apja szülei, Hermann Christian és Fanny Wittgenstein zsidó családban születtek, de később áttértek a protestantizmusra, és miután az 1850-es években Szászországból Bécsbe költöztek, beilleszkedtek a bécsi protestáns hivatásos rétegbe. Ludwig apja, Karl Wittgenstein iparos lett, és a vas- és acélgyártásban szerzett vagyont. Ludwig édesanyja, Leopoldine, született Kalmus, a Nobel-díjas Friedrich von Hayek nagynénje volt. Karl protestantizmusa és az a tény ellenére, hogy Leopoldine apja zsidó volt, a Wittgenstein-gyerekeket római katolikusnak keresztelték meg - anyai nagyanyjuk hitének megfelelően -, és Ludwigot halálakor római katolikus temetésben részesítették. Wittgenstein homoszexuális volt.

Wittgenstein gépészmérnöki tanulmányokat kezdett. Kutatásai során kezdett érdeklődni a matematika alapjai iránt, különösen miután elolvasta Bertrand Russell Principles of Mathematics és Gottlob Frege Grundgesetze című műveit. Wittgenstein 1911-ben meglátogatta Frege-t és Russellt, és hosszasan vitatkozott velük a filozófiáról. Nagy benyomást tett Russellre, és elkezdett a logika és a matematikai logika alapjain dolgozni. Russell Wittgensteint utódjának tekintette, aki folytatni fogja munkáját.

A Tractatus

Az első világháború alatt Wittgenstein a hadseregben szolgált és fejlesztette logikáját. Ebbe belevette az etikai szempontokat is. 1918 nyarán tudta meg, hogy barátja, David Pinsent repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. Wittgenstein depressziós lett, és öngyilkosságra gondolt. Nagybátyjához, Paulhoz ment, ahol befejezhette a Tractatust. Egyetlen kiadó sem fogadta el, de Russell felismerte, hogy filozófiailag fontos műről van szó, és írt hozzá egy bevezetőt. Wittgensteinnek ez nem tetszett, mert úgy gondolta, hogy Russell nem értette meg a könyvet. Végül Wilhelm Ostwald folyóirata, az Annalen der Naturphilosophie 1921-ben német nyelvű kiadást nyomtatott, a Routledge Kegan Paul pedig 1922-ben kétnyelvű kiadást Russell bevezetőjével.

A Tractatus utáni évek

Mivel Wittgenstein úgy gondolta, hogy a Tractatus megoldotta a filozófia minden problémáját, otthagyta a filozófiát, és visszatért Ausztriába, hogy általános iskolai tanárnak képezze magát. Wittgensteinnek irreális elvárásai voltak az általa tanított vidéki gyerekekkel szemben, és kevés türelme volt azokkal a gyerekekkel, akiknek nem volt tehetségük a matematikához. Az érdeklődő gyerekekkel, különösen a fiúkkal azonban jó eredményeket ért el. Szigorú fegyelmezési módszerei miatt néhány diákja szüleivel nem értett egyet, és végül lemondott állásáról, és visszatért Bécsbe, mivel úgy érezte, hogy iskolai tanárként kudarcot vallott.

Miután felhagyott a tanári munkával, Wittgenstein kertészsegédként dolgozott egy Bécs melletti kolostorban, majd Paul Engelmann építész mellett. Ez a szellemi munka sokat tett Wittgenstein lelkivilágának helyreállításáért.

1925 és 1928 között nővéréhez, Margithoz ment Bécsbe, ahol az épp házat építtetett. Wittgenstein és Paul Engelmann építész együtt építették, és bár soha nem laktak benne, a "Haus Wittgenstein" ma is áll Bécsben.

A munka vége felé Wittgensteinnel kapcsolatba lépett Moritz Schlick, az újonnan alakult Bécsi Kör egyik vezető alakja. Ez a kapcsolat intellektuálisan ösztönözte Wittgensteint, és felélénkítette a filozófia iránti érdeklődését.

Visszatérés Cambridge-be

1929-ben úgy döntött, hogy visszatér Cambridge-be. A vasútállomáson Anglia legnagyobb értelmiségeinek tömege fogadta. Megdöbbenve tapasztalta, hogy most ő a világ egyik leghíresebb filozófusa. 1939-ben Wittgensteint kinevezték a cambridge-i filozófiai tanszékre.

A második világháború alatt elhagyta Cambridge-t, és önkéntesként kórházi portásként dolgozott a londoni Guy's Hospitalban, majd laboratóriumi asszisztensként a Newcastle upon Tyne-i Royal Victoria Infirmaryban.

Utolsó évek

Wittgenstein 1947-ben lemondott cambridge-i állásáról, hogy az írásra koncentrálhasson. Amikor 1949-ben kiderült, hogy prosztatarákja van, már megírta a legtöbb anyagot, amelyet halála után Philosophische Untersuchungen (Filozófiai vizsgálódások) címen adtak ki, és amely talán a legfontosabb műve. Cambridge-ben halt meg prosztatarákban.

Hochreit 1920. Wittgenstein ül nővére, Helene Salzer és barátja, Arvid Sjögren között.


"Ma 18 darab 1 pennys érme volt Ludwig Wittgenstein sírján a cambridge-i Parish of the Ascension temetkezési helyen. Eredetileg - néhány nappal ezelőtt - négy volt, szétszórva; majd öt egy kis kupacban az egyik oldalon. Ma reggel 15 volt, szépen aláhúzva a nevét. Most még három van, még mindig szépen sorban. Az évek során számos apró tárgy került a sírra, köztük egy citrom, egy sertéspástétom, egy Mr Kipling muffin és egy buddhista imakerék. Mindez nagyon érdekes."

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Ludwig Josef Johann Wittgenstein?

K: Mikor halt meg?

K: Milyen könyveket publikált halála előtt?

K: Miről szól a Tractatus Logico-Philosophicus?

K: Milyen további műveket tulajdonítanak neki halála után?

Keresés betűvel