Európában a 16. században nagy változás történt a keresztény vallásban. A protestáns reformáció során emberek százezrei hagyták el a katolikus egyházat, hogy Európa-szerte protestáns egyházakat alapítsanak. A mozgalmat ösztönözte a nyomtatás elterjedése, a Biblia helyi nyelvekre fordítása, valamint olyan vezetők tanításai, mint Martin Luther és Kálvin János, akik kiemelték a hit személyes oldalát és az Írás tekintélyét.

Az "öt sola" a reformáció vezetőinek tömör szlogenje volt, amely a megváltás és a hívő élet alapelveit foglalta össze. Ezek a kifejezések röviden megmutatják, mit tartottak a reformátorok a legfontosabbnak a hit és a tanítás tekintetében:

  • Sola Scriptura. Jelentése: "Csak a Biblia". A reformátorok szerint a Szentírás az elsődleges és végső mérce minden hitbeli és egyházi kérdésben. Ez nem feltétlenül jelentette a hagyomány vagy a korábbi értelmezések teljes elvetését, hanem azt, hogy ezeknek alárendelt szerepük van: a hagyomány akkor érvényes, ha összhangban van a Biblia tanításával. A reformátorok ezért hirdették a Biblia hozzáférhetőségét és olvasását a hívők számára.
  • Solus Christus. Jelentése: "Csak Jézus Krisztus". A hangsúly az, hogy Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között, és őnekünk az ő helytálló megváltó munkájához van hozzáférésünk. Ennek következménye, hogy a reformáció ideológiája elutasította azt a gyakorlatot, amely a megváltásban közvetítőként kizárólag a szentek, a pápai hivatal vagy emberi közvetítők szerepét hangsúlyozta.
  • Sola Gratia. Jelentése: "Csak a kegyelem". Ez azt tanítja, hogy az üdvösség végső forrása és oka Isten ingyenes kegyelme, nem pedig az ember érdemei vagy teljesítménye. Mivel az ember nem tud önmagát megváltani, Isten kegyelme a döntő: ő indítja el és fejezi be a megváltás folyamatát.
  • Sola Fide. Jelentése: "Csak a hit". A reformátorok szerint az ember üdvössége nem cselekedetek vagy rítusok alapján történik, hanem hit által, azaz bizalom által Krisztusra és annak megváltó tetteire. A hit nem csupán értelmi beleegyezés, hanem bizalom és ráhagyatkozás a megígért isteni kegyelemre.
  • Soli Deo Gloria. Jelentése: "Egyedül Istené a dicsőség". Ez az elv azt hangsúlyozza, hogy minden üdvösség és minden jó tett célja Isten dicsőítése kell legyen — nem az ember büszkesége vagy egy intézmény tekintélye. A reformátorok ezzel szemben kritizálták azokat a gyakorlatokat, amelyek emberi vagy intézményi dicsőségre helyezték a hangsúlyt.

Ezek az öt rövid kifejezés — Sola Scriptura, Solus Christus, Sola Gratia, Sola Fide és Soli Deo Gloria — összefoglalják a reformáció központi teológiai állításait. Fontos megjegyezni, hogy a protestantizmuson belül különböző irányzatok és felekezetek eltérően értelmezték és alkalmazták ezeket az elveket: a reformáció nem volt monolit mozgalom, hanem számos vitával és helyi változattal tarkított történeti folyamat.

A "Sola Scriptura", "Solus Christus", "Sola Gratia", "Sola Fide" és "Soli Deo Gloria" kifejezések nem magyar, hanem latinul írt megfogalmazások; a reformátorok ezeket a rövid, latin formulákat használták, hogy világosan összefoglalják hitbeli alapelveiket.