A Pakisztánban beszélt nyelvek többsége az indoeurópai nyelvcsaládon belül az indo-iráni ágba tartozik; ennek alágazatai közül kb. 70% az indo-árja és 30% az iráni alcsoportra esik. A legtöbb helyi nyelvet a perzsa–arab írás variánsával rögzítik (gyakran a nazltalik írásképpel), és jelentős a arab és a perzsa szókincs hatása is. A mindennapi kommunikációban fontos szerepet játszik az urdu, amely államnyelvi és közös kifejezőeszköz (lingua franca) Pakisztánban, továbbá számos regionális nyelv: beludzsi, pashtu, szindhi, szeráj, kasmíri (koshur), pandzsábi (Pakisztánban jellemzően sahmukhi írásformával) stb.

Nyelvi jellemzők és írás

A pakisztáni nyelvek többsége erősen kölcsönhatásban áll a perzsa és az arab nyelvvel: vallási, közigazgatási és kulturális terminusok nagy része ezekből a nyelvekből származik. Az urdu és a legtöbb regionális nyelv a perzsa–arab alapú írásrendszert használja, de egyes helyi közösségek (illetve a diaszpóra) más írásformákat is alkalmaznak; a pandzsábi Indiában például gyakran devanagari írással is előfordul. Fontos kiemelni továbbá, hogy sok nyelv hallgatói többnyelvűek: a regionális nyelv mellett gyakori az urdu, és a közigazgatásban, oktatásban az angolnak is hivatalos szerepe van.

Etnikai csoportok és elterjedés

A pakisztániak különböző nyelvcsaládokhoz tartozó népcsoportokhoz sorolhatók: elsősorban indo-árja nyelvet beszélő közösségekhez, iráni nyelvű csoportokhoz és a dárd nyelvcsaládba tartozókhoz. Emellett kisebb, de nyelvileg érdekes közösségek is élnek az országban, például a burusho (burushaski nyelv, amely nyelvészeti szempontból izolátumnak tekinthető) és a brahuiak (brahui, amely a dravida nyelvek családjába tartozik) beszélői.

Számszerűleg Pakisztán legnagyobb etnikai csoportjai (a megadott adatok forrása 2009) a következők:

  1. Pandzsábi (40,20%) — 70,7 millió
  2. Pashtunok (19,80%) — 35,2 millió
  3. Szindhik (14,1%) — 24,8 millió
  4. Seraikis (10,53%) — 14,8 millió
  5. Muhadzsirok (7,57%) — 13,3 millió
  6. Beludzsik (3,57%) — 6,3 millió
  7. Egyéb (4,66%) — 11,1 millió

Fontos megjegyezni, hogy a különböző források (és a hivatalos népszámlálások) eltérő módszerekkel gyűjtik az adatokat: néhány csoportot – például egyes potohari vagy más helyi dialektus-halmazokat – néha a nagyobb etnikai kategóriák alá sorolnak, máshol különként kezelik őket. A városi területeken, különösen Karachi és más nagyvárosok esetében nagy a belső migráció, ami erősen befolyásolja az etnikai és nyelvi megoszlást (erre példa a muhadzsír közösség, amely a 1947-es eseményeket követő bevándorlásból alakult ki és java részt urdu nyelvű).

Kisebb népcsoportok és északi régiók

Kisebb népcsoportok, mint a kasmíriak, kalashok, burushok, brahuiak, khowarok, shinaiak és turvalik elsősorban az ország északi, hegyvidéki területein (Gilgit–Baltisztán, Khyber Pakhtunkhwa és környéke) élnek. Ezek a közösségek gyakran többnyelvűek, és számos helyi nyelv — különösen a dárd csoportba tartozók — jelentős nyelvi és kulturális diverzitást képviselnek.

Pakisztánban a városi migráció, a regionális politikai dinamika és az oktatási rendszer változásai folyamatosan alakítják az etnikai és nyelvi térképet. Sok kisebb nyelvet veszélyeztet a fiatal generációk elvándorlása a domináns nyelvek felé, ugyanakkor növekszik az érdeklődés a helyi nyelvek dokumentálása és revitalizációja iránt. A pontos arányok és elnevezések forrásonként eltérnek; ezért fontos figyelembe venni a népszámlálások és nyelvi felmérések időpontját, illetve módszertanát a statisztikák értelmezésekor.