Beborulás az
A beborulás az ellenség szárnyának vagy hátuljának megtámadására irányuló katonai taktika. Ez úgy történik, hogy az ellenség figyelmét elterelő támadásokkal az elejére összpontosítják. A beburkolás arra készteti az ellenséget, hogy olyan irányban harcoljon, amelyre a legkevésbé van felkészülve. A manőverhez olyan szárnyra van szükség, amelyet meg lehet támadni. Az oldalazómanőverrel ellentétben, amely az ellenség előretörését használja fel egy támadható szárny létrehozására, a borítékolás az ellenség védelmi helyzetétől, az esetleges akadályoktól és a tereptől függ. A borítékolásnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az előnyök közé tartozik, hogy az ellenfél hadsereg egészét vagy egy részét el lehet foglalni vagy le lehet győzni. Kevesebb kockázatot kínál, mint más támadó manőverek. Hátrányai közé tartozik az ellenséges ellentámadás lehetősége a meggyengült középponton vagy a másik szárnyon.
A borítékolás típusai
- Forduló mozgás, ahol a cél az ellenség "kifordítása" a védekező helyzetéből, és cselekvésre kényszerítése.
- Az egyszemélyes beburkolás az egyik szárny vagy az ellenség hátsó része elleni támadás egy irányból, miközben az ellenség figyelmét az elülső részre irányítja.
- A dupla burkolás, más néven Pincer-mozgás három erőt igényel. Az egyik tartja a központot, míg a másik kettő a jobb és a bal szárnyat támadja. Amint mindkét oldalirányú támadás eléri a hátvédet, az ellenséget bekerítik.
- A függőleges burkolás az égből való burkolás. Először Benjamin Franklin gondolta ki, de a repülőgép feltalálásáig nem vált gyakorlati hasznosíthatóvá. A függőleges borítékolás ejtőernyősöket vagy más katonákat használ, akik a levegőből érkeznek az ellenség oldalára vagy hátába.
Történelmi példák
Az egyszeri borítékolás híres példái közé tartozik Nagy Sándor, aki ezt használta a gaugamelai csatában i. e. 331-ben. Robert E. Lee a taktikát az 1863-as chancellorsville-i csatában alkalmazta. A második világháborúban Erwin Rommel német tábornok sikeresen alkalmazta a gazalai csatában, ami közvetlenül Tobruk 1941-es elfoglalásához vezetett. A híres kettős borítékoláshoz tartozik Hannibál a cannai csatában, ahol i. e. 216-ban legyőzte a római sereget. 1781-ben az amerikai függetlenségi háború idején Daniel Morgan amerikai tábornok sikeresen alkalmazta Banastre Tarleton brit tábornok ellen, aminek következtében sok brit katona megadta magát. Az 1944-es Falaise-i szakadékban az Overlord hadművelet során a német csapatok kettős borítékolásba kerültek a brit és az amerikai erők által.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a borítékolás?
V: A borítékolás olyan katonai taktika, amely az ellenség szárnyát vagy hátulját támadja, miközben elterelő támadásokkal az ellenség figyelmét az elejére összpontosítja.
K: Hogyan működik a borítékolás?
V: A borítékolás arra készteti az ellenséget, hogy olyan irányban harcoljon, amelyre a legkevésbé van felkészülve, és támadható szárnyat igényel. Különbözik az átkaroló manővertől, amely az ellenség előretörését használja fel egy támadható oldalszárny létrehozására.
K: Milyen előnyei vannak a borítékolás alkalmazásának?
V: Az előnyök közé tartozik, hogy az ellenfél seregének egészét vagy egy részét el lehet foglalni vagy le lehet győzni, és kisebb kockázatot jelent, mint más támadó manőverek.
K: Vannak-e hátrányai ennek a taktikának?
V: A hátrányok közé tartozik az ellenséges ellentámadás lehetősége a meggyengített központon vagy a másik szárnyon.
K: A borítékolás függ a védelmi helyzettől, az akadályoktól és a tereptől?
V: Igen, a bekerítés függ a védelmi helyzettől, az akadályoktól és a tereptől.
K: Van-e különbség az oldalazó manőver és a beburkoló manőver között?
V: Igen, a flankáló manőverrel ellentétben, amely az ellenség előrehaladását használja fel egy támadható szárny létrehozására, a burkolás az ellenség védelmi helyzetétől, az esetleges akadályoktól és a tereptől függ.
