Magasság

Magasság a repülésben és az űrrepülésben

A repülésben a magasságot többféleképpen lehet mérni és megjeleníteni. A magasságot vagy az átlagos tengerszinthez képest (más néven Mean Sea Level vagy MSL), vagy a földtől (más néven Above Ground Level vagy AGL) mérik.

A repülőgépek a légnyomás segítségével tudják meghatározni a magasságukat. A levegő annál vékonyabb lesz, minél magasabbra kerül (és kisebb a nyomása, mert kevesebb levegő nyomja le felülről). Ezt a nyomást meg lehet mérni, és ezt át lehet számítani a tengerszint feletti magasságra. A magasság mérésére szolgáló műszer a magasságmérő (a magasság és a magasságmérő szóból). A közönséges nyomásmagasságmérő egyfajta barométer, amelynek számlapja a légköri nyomás helyett a távolságot (láb vagy méter) mutatja.

Többféle repülési magasság létezik.

Egyszerűbben fogalmazva, ezek a magasságtípusok a magasság mérésének módjaként magyarázhatók:

• Megjelölt magasság -- Amit a magasságmérő a tengerszint feletti magasságot jelez (mutat). Ez általában elég jó, de néha egy kicsit becsapható, mert be kell állítani, hogy a helyi barometrikus nyomást használja.
• Valódi magasság -- A tengerszint feletti magasság a tengerszint feletti távolság.
• Abszolút magasság -- A magasság a terep (a talaj) felett közvetlenül alatta lévő távolság (Above Ground Level).
• Magasság - A magasság egy bizonyos pont feletti távolságot jelenti. Ezt nevezhetjük a terep magasságának is. A rádiómagasságmérők ezt a magasságot mérik.
• Nyomásmagasság -- A légnyomással mért magasság. A légnyomás a tengerszinten általában 1013,25 millibar vagy 29,92" Hg, amikor a levegő hőmérséklete 15 °C (59 °F). A nyomásmagasság és a jelzett magasság megegyezik, ha a magasságmérő ennek a szabványos magasságnak a használatára van beállítva.
• Sűrűségi magasság -- A levegő sűrűsége alapján mért magasság. Ez a légköri viszonyoktól (főként a hőtől és a páratartalomtól) függ. Létezik egy nemzetközi szabványos légköri táblázat, amely a sűrűséget magasságra konvertálja.

A levegő sűrűsége is befolyásolja, hogy egy repülőgép mennyire jól működik. A sűrűség magasságát befolyásolja a barometrikus nyomás, a páratartalom és a hőmérséklet. Egy nagyon meleg napon a sűrűségmagasság egy repülőtéren (különösen egy magasan fekvő repülőtéren) olyan magas lehet, hogy a repülőgép nem tud felszállni. Ez leggyakrabban a helikoptereket vagy a nagy mennyiségű rakományt szállító repülőgépeket érinti.

Függőleges távolság összehasonlítása

Régiók a légkörben

A Föld légköre a tengerszint feletti magasság alapján több régióra oszlik. A régiók különböző hőmérsékletűek és széljárásúak, és milyen dolgok vannak benne. A régiók a következők:

• Troposzféra - felszín 8000 méterig az északi és déli pólusokon - 18 000 méterig az Egyenlítőn.
• Stratoszféra - troposzféra 50 kilométerig (31 mi)
• Mezoszféra - sztratoszféra 85 kilométerig (53 mi)
• Termoszféra - mezoszféra 675 kilométerig (419 mi)
• Exoszféra - termoszféra 10 000 kilométerig (6 200 mi)

Nagy magasság és alacsony légnyomás

A Föld felszínén vagy a légkörében található, az átlagos tengerszint felett magasan fekvő területeket magasan fekvőnek nevezzük. Gyakran mondják, hogy a tengerszint felett 2400 méterrel kezdődik.

Nagy magasságban a légköri nyomás alacsonyabb, mint a tengerszinten. Ennek két oka van. Ezek a hatások a gravitáció és a levegőben lévő hő. A gravitáció hatására a levegő a lehető legközelebb kerül a talajhoz. A levegőben lévő hő hatására a molekulák gyorsan mozognak és egymásnak nyomódnak. Ezáltal a levegő kitágul. Így a levegő nagy része az alsó légkörben lesz, közelebb a tengerszinthez, és az összes, egymásnak nyomódó levegőt légnyomásnak nevezzük. Tehát a légnyomás annál kisebb, minél magasabbra megyünk.

Ahogy a levegő a hőtől kitágul, felemelkedik oda, ahol kisebb a légnyomás. Ahogy emelkedik, tágulni tud, és hűlni kezd. Emiatt a magasan fekvő levegő hideg. Ez okozza az alpesi éghajlatot. Ez az éghajlat hatással van a magaslati ökológiára.

A nagy tengerszint feletti magasság hatása az emberre

Az 1500 méter feletti magasságok kezdenek hatással lenni az emberre. Az emberek nem élhetnek nagyon nagy magasságban, 5500-6000 méter (18000-19700 láb) felett. A légköri nyomás nagy magasságban csökken. Ez hatással van az emberekre, mert kevesebb oxigént tudnak belélegezni. Ez olyan betegségeket okozhat, mint a magassági betegség, a magaslati tüdőödéma (folyadék a tüdőben) és a magaslati agyödéma (folyadék az agyban, ami fejfájást és zavartságot okoz).

Az emberi szervezet úgy tudja kezelni a nagy magasságot, hogy gyorsabban lélegzik, magasabb a pulzusszám, és maga a vér is megváltozik, hogy több vörösvértestet tartalmazzon, amelyek képesek oxigént szállítani. Ez napokig vagy hetekig is eltarthat. Ez a magas hegyekben élő embereknél és a hegymászóknál működik. A hegymászók esetében ezt akklimatizációnak nevezik. A pilótáknak és más embereknek, akik gyorsan mennek nagy magasságba, űrruhában, nyomóruhában vagy egy nyomás alatt lévő repülőgép belsejében kell lenniük, így a levegő még mindig olyan, mint a földön. 8000 méter (26 000 láb) magasság felett az emberi szervezet nem képes a szükséges változtatásokra, és végül elpusztul. A világ legmagasabb hegyei közül több is ilyen magasan van, a hegymászók általában oxigénpalackot visznek magukkal, és csak néhány órát tartózkodnak a legmagasabb szinteken.

A magasabban fekvő területeken élőknél magasabb az öngyilkossági arány. Ennek oka még nem ismert.