Az É vagy é egy olyan betű, amely nem fordul elő rendszeresen az angol nyelvben. Ez az E betű, fölötte hegyes ékezettel. Megtalálható az afrikaans, a katalán, a dán, az emilián-romagnol, a francia, a galíciai, a magyar, az izlandi, a ír, az olasz, a kasub, a luxemburgi, az okcitán, a norvég, a portugál, a szlovák, a spanyol, a svéd, a vietnami és a walesi nyelvben. Az angol nyelvben megtalálható kölcsönszóban (például résumé és cliché) és romanizálásban (például Pokémon).
Kiejtés magyarul és más nyelveken
Magyarul az é hosszú, zárt elülső magánhangzó, IPA-jellel: [eː]. Röviden: az é ugyanazt a hangot jelöli, amit hosszú e-nek érzünk (pl. kék, hét, szél), és mindig hosszú kiejtésű.
Más nyelvekben az é szerepe és kiejtése nyelvtől függően változik:
- Francia: általában zárt [e] (például école).
- Spanyol: az é ritkán önálló betű — az ékezet elsősorban a hangsúly jelölésére szolgál (például café), a hangminőség gyakran [e] vagy [ɛ] attól függően, hogy nyitott vagy zárt-e.
- Cseh, szlovák, ír: gyakran hosszú [eː]-t jelöl.
- Portugál, olasz: főleg hangsúly- vagy minőségjelölőként használatos (nyitott/zárt megkülönböztetés bizonyos esetekben).
- Angolban leginkább idegen eredetű szavakban fordul elő, és a helyi kiejtéshez igazodhat (pl. résumé, cliché).
Ortográfiai és ábécérendi tudnivalók
A magyar ábécében az é önálló betűként szerepel, az e után következik. Ez azt jelenti, hogy a szótárakban és rendezésekben az e-vel kezdődő és az é-vel kezdődő szavak különböző helyen állnak (például e ... majd é).
Általános szabály: a magyar ékezetek (á, é, í, ó, ú, ő, ű) a magánhangzók hosszát jelölik — az é mindig hosszú.
Jelentéskülönbségek és példák
Az ékezet megléte vagy hiánya jelentést is változtathat a magyarban, mivel megkülönböztet hosszú és rövid magánhangzókat. Néhány példa:
- el (igekötő) ≠ él (élni: "Ő él itt.")
- kor (életkor) ≠ kór (betegség)
- kék (szín) — az é itt hosszú [eː].
Technikai és tipográfiai információk
Unicode-azonosítók:
- LATIN CAPITAL LETTER E WITH ACUTE — U+00C9 (É)
- LATIN SMALL LETTER E WITH ACUTE — U+00E9 (é)
Gépelési lehetőségek különböző rendszereken:
- Windows: Alt-kódok (numeric keypad): Alt+0201 = É, Alt+0233 = é.
- Mac: Option+e (felszabadít), majd e → é; nagybetű esetén Option+e, majd Shift+e → É.
- Linux/Compose: Compose + ' + e vagy Unicode-bevitellel (pl. Ctrl+Shift+U 00e9 → Enter).
- Mobiloknál: hosszú nyomás az „e” betűn, majd válasszuk az é-t.
Tipográfiai megjegyzés: a modern helyesírásban a nagybetűs szövegben is javasolt megtartani az ékezeteket (így É), bár korábban sok nyomdai gyakorlatban előfordult az ékezetek kihagyása nagybetűs feliratoknál.
Történeti és gyakorlati megjegyzés
Az ékezet — így az é — a középkori kéziratokból és rövidítési gyakorlatból alakult ki; kezdetben a hangsúly vagy a magánhangzó minőségének jelölésére használták. A modern nyelvekben az ékezet szerepe országonként változik: lehet fonetikai, hosszantartó, hangsúly- vagy jelentésmegkülönböztető jelző.
Összefoglalva: az é többnyire a hosszú, zárt „e” hangot jelöli magyarul, de európai nyelvekben különféle funkciói lehetnek (kiejtés, hangsúly, jelentésmegkülönböztetés). A csatolt példák és technikai adatok segítenek a helyes használat és bevitel elsajátításában.

