Trágyabogár

Taxonómia

A trágyabogarak nem egy rendszertani csoportot alkotnak: a trágyatáplálkozás számos bogárcsaládban megtalálható. A viselkedés valószínűleg többször is kialakult.

• Coleoptera (rend), bogarak
• Scarabaeoidea (szupercsalád), szkarabeuszok (a legtöbb család a csoportban nem használ trágyát)
• Geotrupidae (család), "földet fúró trágyabogarak".
• Scarabaeidae (család): szkarabeusz bogarak (nem minden faj használja a trágyát).
• Scarabaeinae (alcsalád): valódi trágyabogarak.
• Aphodiinae (alcsalád): kis trágyabogarak (nem minden faj használja a trágyát).

Ökológia és viselkedés

A ganajtúró bogarak sokféle élőhelyen élnek, többek között sivatagokban, szántóföldeken, erdőkben és füves területeken. Nem szeretik a rendkívül hideg vagy száraz időjárást. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak.

A trágyabogarak a növényevők és mindenevők trágyáját fogyasztják, és azt jobban kedvelik, mint bármilyen más trágyát. Táplálkozhatnak gombákkal, rothadó levelekkel és gyümölcsökkel is. Az egyik Dél-Amerikában élő faj, a Deltochilum valgum ragadozó, amely a százlábúakkal táplálkozik. A trágyával táplálkozóknak nincs szükségük másra, mert a trágya biztosítja az összes szükséges tápanyagot.

A legtöbb ganajtúró bogár érzékeny szaglásával keresi a trágyát. A kisebb fajok némelyike egyszerűen a trágyát szállító bogárhoz tapad, hogy megvárja a jutalmát. A trágya elfogása után a trágyabogár gurítja a trágyát, és minden akadály ellenére egyenes vonalban halad. Néha a trágyabogarak megpróbálják ellopni a trágyagolyót egy másik bogártól, ezért a trágyabogaraknak gyorsan el kell távolodniuk a trágyadombtól, miután gurították a golyót, hogy megakadályozzák annak ellopását. A trágyabogarak akár súlyuk 50-szeresét is képesek gurítani. A hím Onthophagus taurus bogarak saját testsúlyuk 1141-szeresét képesek húzni: ez annyi, mintha egy átlagos ember hat emeletes buszt húzna tele emberekkel. 2003-ban kutatók megállapították, hogy az egyik trágyabogárfaj (az afrikai Scarabaeus zambesianus) a holdfény polarizációs mintázatát használva navigál. A felfedezés az első bizonyíték arra, hogy bármely állat képes a polarizált holdfényt tájékozódásra használni.

A "görgők" egy trágyagolyót gurítanak és elássák, akár élelemraktározás céljából, akár azért, hogy egy golyót készítsenek. Ez utóbbi esetben a gurítás során két bogár, egy hím és egy nőstény látható a trágyagolyó körül. Általában a hím görgeti a golyót, a nőstény pedig stoppal vagy egyszerűen csak követi. Egyes esetekben a hím és a nőstény együtt gurul. Ha puha talajú helyet találnak, megállnak, és elássák a trágyagolyót. Ezután a föld alatt párosodnak. A párzás után mindketten vagy egyikük elkészíti a költőgolyót. Amikor a golyó elkészül, a nőstény tojásokat rak bele. Egyes fajok ezt a szakaszt követően nem távoznak, hanem ott maradnak, hogy megvédjék utódaikat.

A ganajtúró bogár teljes metamorfózison megy keresztül. A lárvák a szüleik által készített trágyából készített költőgolyókban élnek. A lárvastádiumban a lárva a körülötte lévő trágyával táplálkozik.

A bogarak viselkedését Jean Henri Fabre tanulmányaiig sokan félreértették. Fabre korrigálta azt a mítoszt, hogy a ganajtúró bogár más ganajtúró bogarak segítségét kéri, ha akadályokba ütközik. Aprólékos megfigyelésekkel és kísérletekkel megállapította, hogy a látszólagos segítők valójában rablók, akik arra várnak, hogy ellopják a görgő táplálékforrását.