Ikerszelvényesek
A többlábúak nagyon hosszú ízeltlábúak. A többlábúak szegmentáltak. A legtöbbjük 20 és több mint 100 közötti szegmentummal rendelkezik, és testük lapos. Az első néhány szegmens kivételével minden szegmensnek 2 pár lába van, mivel minden szegmens két szegmens összeolvadásából (egyesüléséből) származik.
Eddig mintegy 12 000 különböző ezerlábú fajt írtak le, 10 000-et azonosítottak, és becslések szerint összesen 80 000 ezerlábú faj él a Földön. Az állatok detrivorok, azt eszik, ami a növényekből megmarad.
Táplálékuk legtöbbször rothadó levelek és más elhalt növényi anyagok. A többlábúak nem mérgezőek, de sok fajnak vannak olyan mirigyei, amelyek képesek irritáló folyadékot termelni, ami egyes egyedeknél allergiás reakciókat okozhat. Ez megvédi őket attól, hogy lassú mozgásuk miatt folyamatosan felfalják őket. Általában nem jelentenek kártevőt, bár az üvegházakban lévő fiatal palántákat néha megeszik ezek az élőlények. A Xenobolus carnifex a nádtetők gyakori fertőzöttségéről ismert Indiában. Több faj is ellepi a házakat és a gazdaságokat, kárt okozva.
Egyes ezerlábúaknak agyaraik vannak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül a növényeken élősködjenek.
A százlábúak elsődleges védekező mechanizmusa, hogy spirál alakú körré tekerednek össze, páncélszerű bőrükkel védve érzékenyebb szerveiket a sérülésektől. A többlábúak képesek olyan folyadékot kiválasztani, amely a ragadozóikat védekezésképpen megégetheti.
A sörtés ezerlábúaknak nincs páncélszerű bőrük, ehelyett sörték (apró, tüskés szőrszálak) védik őket a rovaroktól, mintha egy sörtét leválasztanának, amikor egy hangya testén áthalad.
Könnyen megkülönböztethetők a százlábúaktól, mivel gyorsabban mozognak, szegmensenként csak egy pár lábuk van, és nem csak növényeket, hanem állatokat is esznek, bár a százlábúak egy nagyon kis része mindenevő, rovarokkal, földigilisztákkal vagy csigákkal táplálkozik.
A többlábúakkal foglalkozó tudósokat diplopodológusoknak nevezik, és a többlábúak tudományos tanulmányozását (a csillagászathoz vagy a biológiához hasonlóan) diplopodológiának nevezik.
A 428 millió évvel ezelőtt élt első állandóan szárazföldön élő állatfaj, a Pneumodesmus newmani volt.
Habitat
A többlábúak a mérsékelt égövi, nedves lombhullató erdőkben a leggyakoribbak, de gyakran előfordulnak tűlevelű erdőkben és magashegyi alpesi környezetben is, néhány faj sivatagokban él, és még kevesebb barlangban. Sokan élnek kövek, lehullott levelek és fakupacok alatt, valamint az erdők egyéb sötét, nedves helyein.
Egyes sörtés százlábúakról ismert, hogy a fák kérgének közönséges kis repedéseiben élnek.
Ezerlábúak és emberek
A többlábúak növényevő (növényevő) és néhány faj esetében korlátozottan mindenevő képességeik miatt nem harapnak embert, bár néhány védekező folyadék, amelyet kibocsátanak, kisebb irritációt és égési sérüléseket okozhat az emberi bőrön. A szemen ezek sokkal rosszabbak lehetnek, és a közvetlen expozíció nagyon súlyos problémákhoz vezethet.
A világ különböző népi kultúráiban, gyógymódjaiban és hagyományos felhasználási módjaiban is előfordulnak.
Galéria
· 
Pill Millipede, Nyugati Ghats, India
· 
Számos százlábú - egy szikla alatt találták
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a százlábúak?
V: A: A többlábúak ízeltlábúak, amelyek teste szegmentált, és jellemzően 20-tól több mint 100 szegmentumig terjed.
K: Hány faját azonosították már a százlábúaknak?
V: Eddig mintegy 12 000 különböző ezerlábú fajt írtak le, amelyek közül 10 000-et sikerült azonosítani. Becslések szerint összesen 80 000 százlábú faj él a Földön.
K: Mit esznek a százlábúak?
V: A százlábúak fosztogató állatok, és főként rothadó levelekkel és más elhalt növényi anyagokkal táplálkoznak. Egyes fajok mindenevők is lehetnek, rovarokat, földigilisztákat vagy csigákat fogyasztanak.
K: Mérgezőek a százlábúak?
V: Általában nem, de néhány fajnak lehetnek olyan mirigyei, amelyek képesek irritáló folyadékot termelni, amely lassú mozgásuk miatt egyes egyedeknél allergiás reakciókat okozhat, ami egy védekező mechanizmus az evés elkerülésére.
K: Kártevőnek számítanak?
V: Általában nem, bár az üvegházakban lévő fiatal palántákat néha megeszik ezek a lények, és egyes fajok, mint például a Xenobolus carnifex, Indiában megfertőzik a tetőcserepeket, vagy házakban és gazdaságokban rajzik, kárt okozva. Emellett egyes százlábúaknak agyaraik vannak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlenül a növényeken zsákmányoljanak.
K: Hogyan védekeznek a ragadozók ellen?
V: A legtöbb százlábú elsődleges védelmi mechanizmusa az, hogy spirál alakú körbe burkolózik, amely páncélszerű bőrrel védi érzékenyebb szerveiket a sérülésektől. A ragadozóikat megégető folyadékot is képesek kiválasztani, hogy megvédjék magukat, míg a sörtés százlábúaknak nincs páncélszerű bőrük, hanem sörtéik (apró tüskés szőrszálak) vannak, amelyek a hangya testén áthaladva vedléssel védik meg magukat a rovaroktól.
K: Ki tanulmányozza a százlábúakat?
V: A többlábúakat tanulmányozó tudósokat diplopodológusoknak nevezik, a velük kapcsolatos tudományos kutatásokat (például csillagászat vagy biológia) pedig diplopodológiának.
