A harci stresszreakció

Tünetek

A harci stresszreakciónak számos különböző tünete lehet. Ezek a tünetek érinthetik a katona testét (fizikai tünetek), érzéseit (érzelmi tünetek) és viselkedését (viselkedési tünetek). Attól függően, hogy ezek a tünetek mennyire súlyosak, a harci stresszreakciókat az enyhétől (nem túl súlyos) a súlyosig (nagyon súlyos) terjedő kategóriába sorolják.

Fizikai tünetek

Enyhe tünetek

Enyhe fizikai tünetek lehetnek:

• Fáradtnak érzem magam
• Idegesnek érzem magam
• Izzadás
• Alvási nehézségek
• Gyors szívverés
• Szédülés
• Émelygés vagy hányás
• Hasmenés
• Sokat vizel
• Nem reagál olyan gyorsan, mint általában a dolgokra
• Szájszárazság
• Feszes izmok

Ezek a tünetek nem okozhatnak biztonsági problémát, és nem akadályozhatják meg a katona munkáját. Ha azonban a katona nem kap segítséget, a tünetek súlyossá válhatnak.

Súlyos tünetek

A súlyos tünetek közé tartozhatnak:

• Képtelenség ülni vagy mozdulatlanul állni
• Nagyon könnyen megijed
• Reszketés vagy remegés
• Gyengeség
• Paralízis
• Hallásproblémák
• Kimerültnek érzem magam
• Mozgásképtelenség
• Egyenesen előre bámulni anélkül, hogy bármit is nézne (ezt néha "ezer méteres bámulásnak" is nevezik).
• Palpitáció (szívdobogás)
• Hiperventilláció (túl gyors légzés)
• Képtelenség érzése a beszédre
• Képtelenség aludni

Érzelmi tünetek

Az érzelmi tünetek közé tartozhatnak:

• Szorongó érzés
• Koncentrálási vagy összpontosítási nehézségek
• Rémálmok
• Nem érzem magam magabiztosnak
• Dühösnek érzem magam
• Stresszesnek vagy nagyon idegesnek érzi magát apró dolgok miatt.

Viselkedési tünetek

A viselkedési tünetek közé tartozhatnak:

• Nem képes döntéseket hozni
• Nem figyel jól
• Nem törődni a dolgokkal
• Nagyon ébernek lenni
• Nem érzi magát motiváltnak (nem akar semmit sem csinálni)
• Agresszív viselkedés
• Sírás
• Képtelenség pihenni

A baloldali katona tekintete olyan, mint az "ezer méteres tekintet". Ez a harci stresszreakció vagy a PTSD tünete lehet.

Történelem

Sigmund Freud tanulmányozta a "háborús neurózis" hatásait. Úgy vélte, hogy túl sok stressz nélkül az emberek képesek egyensúlyt teremteni az impulzusok (amit tenni akarnak) és a tiltások (amit tudják, hogy nem szabad tenniük) között. Úgy vélte azonban, hogy a traumatikus stressz olyan erős impulzusokat okozhat, amelyeket az ember már nem tud kontrollálni. Úgy vélte, hogy harci helyzetekben ez arra késztetheti a katonákat, hogy elfussanak, vagy vakon támadjanak. Úgy vélte, hogy a katonák megpróbálnák megállítani ezeket az impulzusokat, ami érzelmi tünetekhez és akár a fizikai képességek elvesztéséhez vezethet.

I. világháború

Az I. világháború alatt a harci stresszreakciót "gránátsokknak" nevezték. 1916 elejére (a háború felére) a "gránátsokkban" szenvedő brit katonák száma óriási volt. E katonák közül csak kevesen tértek vissza a harcba. A franciaországi kórházakba küldött gránátsokkos katonáknak körülbelül 30-40%-a tért vissza a harcba. Az Egyesült Királyságban kórházakba küldött katonáknak csak 4-5%-a tért vissza.

Emiatt új egységeket hoztak létre. Ezeket "Még nem diagnosztizált, idegközpontoknak" nevezték el. Ezek a központok nem használtak olyan kifejezéseket, mint a "háborús neurózis" vagy a "gránátsokk". A "PIE" nevű új kezelési modellt használták a harci stresszreakcióban szenvedő katonák kezelésére. A "PIE" a "Proximity, Immediacy, and Expectancy" (közelség, azonnaliság és várakozás) rövidítése:

• A közelség azt jelentette, hogy a harci stresszreakcióban szenvedő katonákat a frontvonalhoz közel kell kezelni (közel a harc helyszínéhez).
• Az azonnaliság azt jelentette, hogy ezeket a katonákat azonnal el kell látni - nem pedig csak azután, hogy a fizikailag sérült katonákat ellátták.
• A várakozás azt jelentette, hogy minden katona tudta, hogy várhatóan visszatér a harcba.

A PIE kezelési modellt Thomas W. Salmon fejlesztette ki. A "PIE" kezelés megkezdése után a "Még nem diagnosztizált, idegközpontokban" kezelt katonák mintegy 80%-a visszatért a harcba. (E katonák egy része azonban nem volt képes jó munkát végezni, amikor visszatért a harcba.)

II. világháború

A brit erők nem alkalmazták a PIE elveit a második világháború alatt. Ehelyett a harci stresszreakcióval küzdő katonákat pszichiátriai kórházakba küldték.

Az Egyesült Államok hadserege nem számított arra, hogy katonáiknak harci stresszreakciói lesznek, amikor belépnek a háborúba. A katonákat akkor tesztelték, amikor besorozták őket (katonai szolgálatra jelentkeztek). Úgy gondolták, hogy ez a tesztelés megmutatja, hogy mely emberek "pszichológiailag gyengék", és ezeket az embereket nem engedik háborúba menni. Mivel azonban a harci stresszreakciót nem a gyengeség okozza, ez nem működött, és sok amerikai katonának volt harci stresszreakciója.

Frederick Hanson kapitány e katonák kezelésére ismét a PIE elveit kezdte alkalmazni. Elmondása szerint az általa kezelt 494 beteg 70%-a 48 óra PIE-kezelés után visszatért a szolgálatba. Omar Bradley tábornok úgy döntött, hogy a harci stresszreakciót "kimerültségnek" nevezi, és azt is elhatározta, hogy a "kimerült" katonáknak hét nap pihenőidőt ad.

A PIE fő célja az volt, hogy a "kimerült" katonákat visszavezesse a harcba, nem pedig az, hogy a rendellenességet okozó traumát kezelje. Emiatt a szolgálatba visszatért katonák közül sokan - valószínűleg akár 70%-uk - nem harci pozícióban tértek vissza.

A koreai háború

A koreai háború alatt az Egyesült Államok a háború első 8 hetében kezdte el alkalmazni a PIE elveit. A jelentések szerint a harci stresszreakciókkal küzdő katonák 65-75%-a visszatért a szolgálatba. Azonban csak 44%-uk volt képes átlagos vagy annál jobb szinten végezni a munkáját.

A vietnami háború

A vietnami háború kezdetén az Egyesült Államok hadserege a háború kezdetétől számított 8 héten belül hatékony pszichiátriai szolgálatot hozott létre. A kezelések a PIE elvein alapultak. Speciális mobil pszichiátriai egységeket hoztak létre - olyan katonákat, akik különböző helyeken tudtak PIE-kezelést adni.

A háború alatt nem sok esetben jelentették a harci stresszreakciót. Emiatt sokan úgy gondolták, hogy a harci stresszreakciók már nem fognak nagy szerepet játszani a hadviselésben.

Miután azonban a katonák hazatértek, sokuknak gondot okozott a harci stresszre adott reakció. Az elidegenedés kábítószerrel való visszaéléshez vezetett, ami elrejtette a soha nem kezelt harci stresszreakciókat. Ha a vietnami veteránoknál a poszttraumás stressz zavarok aránya helyes, akkor a PIE elvei nem akadályozták meg a pszichiátriai rendellenességek járványszerű kialakulását.

Az első öbölháború

Az Egyesült Államok hadserege úgy indult ebbe a háborúba, hogy nagyszámú pszichológiai áldozatra számított. A kezelés magában foglalta a hagyományos pszichiátriát, valamint a családi problémákra való odafigyelést. Mivel ez a háború olyan gyorsan zajlott, a harci stresszreakcióban szenvedő katonák diagnosztizálása nehéz volt.

Egyes parancsnokok a harci stresszreakciót ürügyként használták arra, hogy a katonákat ne engedjék visszatérni, vagy kirúgják őket a hadseregből. Ez végül tovább növelte a mentális egészségügyi problémák megbélyegzését a hadseregben.

Kezelés és diagnózis ma

Ma az Egyesült Államok hadserege a BICEPS rövidítést használja, amely a rövidség, közvetlenség, kapcsolat, várakozás, közelség és egyszerűség rövidítése:

• A rövidség egy rövid pihenőidő. Sok katona e rövid pihenő után visszatér a szolgálatba. A súlyosabban érintett betegeket a következő szintre utalják.
• Az azonnali kezelés azt jelenti, hogy a kezelést a tünetek megjelenésekor azonnal meg kell kezdeni.
• A kapcsolattartás azt jelenti, hogy a katonának a kezelés ideje alatt találkoznia kell az egységének tagjaival. Ez segíthet a katonának abban, hogy továbbra is katonának és az egység tagjának érezze magát, ahelyett, hogy betegnek érezné magát.
• Az elvárás azt jelenti, hogy a katonáknak meg kell mondani, hogy a stresszre adott reakciójuk normális, és hogy visszavárják őket az egységükhöz.
• A közelség (közelség) azt jelenti, hogy a katonákat az egységük közelében kell ellátni, de távol a fizikailag sérült betegektől (kivéve, ha semmi más nem lehetséges).
• Az egyszerűség azt jelenti, hogy a kezelésnek egyszerű módszereket kell tartalmaznia a katonák önbizalmának és fizikai egészségének javítására.

A mai kezelés magában foglalja az "5 R-t" is:

• A normalitás megnyugtatása (a katonák megnyugtatása, hogy a stresszre adott reakcióik normálisak).
• Pihenés
• A testi szükségletek pótlása (biztosítsa, hogy a katonák teste megkapja, amire szüksége van, például elegendő ételt és italt).
• A bizalom helyreállítása
• Tartsa meg (tartsa) a kapcsolatot a bajtársakkal és az egységgel.

Ma a katonákat a harci stresszre adott reakciójuk miatt kezelik, nem pedig úgy, mintha érzelmi problémáik lennének.