Christopher Martin (1582 - 1621) és családja 1620-ban utazott a Mayflower hajón. Martin volt az egyik olyan közösségi tag, akit megszavaztak arra, hogy az indulás előtti beszerzéseket intézze — vagyis az ellátmány felelőse legyen a tengeri útra.
Martin, felesége, Mary, fia, Nathaniel és mostohafia, Solomon az angliai Essexben található Billericayből származott. Martin kereskedő volt, és lakóhelyén aktív polgári és egyházi ügyekbe keveredett.
Vallási és helyi konfliktusok: A család nem hitt az anglikán egyházban. 1612-ben Martin és felesége nem akartak szentáldozáshoz járulni, ami helyi feszültséget okozott. Egy másik alkalommal Nathaniel és Solomon feldühítette a templom plébánosát egy istentisztelet alatt. Martin továbbá bajba került, mert nem adta át az egyházi tisztviselőknek az általa vezetett pénzügyi elszámolásokat; ezek a konfliktusok hozzájárultak, hogy ő és családja egy szeparatista irányzatú közösséghez csatlakozzon.
Emigráció az Újvilágba: Mindannyian az Újvilágba akartak menni. Martin eladta a birtokát, hogy fedezze az utazást és a költségeket, és hajójegyet vásárolt.
Ellátmányfelelős szerepe és vitatott beszerzések
A közösség tagjai megkérték Martint, hogy segítsen nekik az ellátmány megvásárlásával. Számos forrás szerint Martin nem költötte el mindezt a pénzt mindig átgondoltan; vásárlásai között voltak hasznos és kevésbé hasznos tételek is. A megvásárolt áruk között szerepeltek többek között:
- sör, bor
- sózott marha- és sertéshús
- szárított borsó
- halászfelszerelések
- muskéták, páncélok
- ruházat és szerszámok
- egyéb áruk, amelyekkel az indiánokkal kereskedhetett
Ezek közé tartozott például egy csavarhúzó is — egy egyszerű szerszám, amely hasznos lett volna a hajó javításához a tengeren. Ugyanakkor több utas és később a helyi vezetők is később kifogásolták, hogy Martin vásárlásai részben saját kereskedelmi célokat szolgáltak, és nem mindig számolt el részletesen a pénzek felhasználásáról.
Érkezés, feszültségek és halála
A hajóút és az azt követő településalapítás során Martin és családja is részt vett az új település életében. A beszerzések és Martin szerepe miatt időnként nézeteltérések alakultak ki a többi utassal és a vezetőkkel. 1621-ben, az első tél vagy azt követő járvány során Martin meghalt — sok más társával együtt —, és soha nem élte meg a kolónia hosszabb távú megszilárdulását.
Történészek az ő szerepét és cselekedeteit különbözően értékelik: egyesek szerint rossz döntései és elszámolási hiányosságai komoly károkat okoztak a közösségnek, mások szerint a körülmények (rohanó beszerzések, bizonytalan ellátási láncok, hosszú út) is magyarázzák a hibákat. Mindenesetre Christopher Martin példája jól illusztrálja, milyen bonyolult és feszültségekkel terhes volt egy új gyarmat ellátmányának megszervezése a 17. század elején.
