Tikhon Khrennikov
Tihon Hrennyikov (született Jelets, Orosz Birodalom, 1913. június 10. - meghalt Moszkva, 2007. augusztus 14.) orosz zenész. Zeneszerző és zongoraművész volt. Bekapcsolódott hazája, az akkori Szovjetunió zenei politikájába. Sokan gyűlölték őt, különösen a nyugati országokban. Különösen azért emlékeznek rá, amit az 1948-as kellemetlen konferencián tett, amikor a leghíresebb szovjet zeneszerzők, köztük Sosztakovics és Prokofjev, arra kényszerítették, hogy mondják el, hogy sajnálják a zenét, amit írtak, és hogy a jövőben jobb zenét fognak komponálni.
A Szovjetunió idején, különösen Sztálin alatt, a zenészeknek nagyon óvatosnak kellett lenniük azzal kapcsolatban, hogy mit csinálnak és hogyan komponálnak. A zenének, mint minden művészetnek, azt kellett volna éreztetnie az emberekkel, hogy szerencsések, hogy egy olyan nagyszerű országban élhetnek, mint a Szovjetunió. Ha a zeneszerzők olyan zenét írtak, ami a politikusoknak nem tetszett vagy nem értették, akkor nagyon nehéz lett az életük: nem engedték őket komponálni, és a zenéjüket nem lehetett előadni. Akár börtönbe is kerülhettek. Tihon Hrennyikov 1948-ban lett a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkára, abban az időben, amikor Sztálin diktátor volt. Ezt a tisztséget a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig töltötte be. Gondoskodott arról, hogy minden zenész engedelmeskedjen a politikai vezetőknek.
Ma már nehéz számunkra igazságosan megítélni Hrennyikov tetteit. Túlélte, mert azt tette, amit a szovjet diktátorok mondtak neki. A Szovjetunió összeomlása után megpróbálta azt mondani, hogy sajnálja, amit tett. Nehéz megítélni, hogy ezt valóban komolyan gondolta-e.
Tikhon Khrennikov
Élet és pályafutás
Tihon Hrennyikov tíz gyermek közül a legfiatalabbként született egy lókereskedő családban, a közép-oroszországi Lipcsec oroszországi tartományában fekvő Jelets városában. Családja kezdte tanítani őt gitárra és mandolinra. Kilencéves korában zongorázni kezdett, 13 évesen pedig komponálni kezdett. Három évvel később a Gnesin Zeneakadémiára került, ahol Mihail Gnesin zeneszerzőnél tanult. 1932-ben a moszkvai konzervatóriumba ment tovább. Kompozíciót tanult Viszarion Szebalinnál, zongorát pedig a híres tanárnál, Heinrich Neuhausznál, aki később Emil Gilels és Szvjatoszlav Richter tanára volt.
Korai művei közé tartozik egy szimfónia, egy zongoraverseny és egy opera, amely a Sztálin kedvenc könyvéből, a Magány című regényből készült, a Viharba, amely Sztálin kedvenc könyvén alapult. Zenéje mindig vidám és energikus volt. Zenét írt 22 filmhez és számos hazafias dalhoz. Mindent megtett, hogy Sztálin kedvében járjon, és hamarosan a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkára lett.
1948-ban ő vezette azt a konferenciát, amelyen Sosztakovics, Prokofjev, Mjaskovszkij és Szebalin (aki a tanára volt) azt mondták, hogy rossz "formalisták". A "formalista" szónak a zenében nincs jelentősége, de a politikusok mindenkit ezzel illettek, aki nem engedelmeskedett a politikusok irányelveinek. Hrennyikov a konferencián azt mondta, hogy "meg fogjuk állítani a formalizmus és a népi dekadencia minden megnyilvánulását".
Sosztakovics baráti tanácsokat adott Hrennyikovnak a Viharba című operájával kapcsolatban, de Hrennyikov dühös volt a kritika miatt, és most visszavághatott. Sosztakovics szatirikus megjegyzéseket tett Hrennyikovról egy Rájok című operájában, amelyet soha senkinek nem mutatott meg, és 1975-ben bekövetkezett halála után találtak meg az iratai között.
A Szovjetunió bukása után Hrennyikov megjelentette az Így volt ez. Ebben a könyvben azt írja, hogy mindenkinek be kellett tartania a politikai szabályokat, és ő csak azt tette, amit mindenki más. Ezután azonban rosszat írt Sosztakovicsról. Hrennyikov ellensége volt Alfred Schnittke zeneszerzőnek is. Megtiltotta, hogy a zenéjét játsszák, és dühös volt, amikor más országokban előadták. Más, mára híressé vált zeneszerzők, például Szófia Gubaidulina és Viktor Suslin zenéjét is betiltotta.
Hrennyikov azonban nem volt csupa rossz. Az 1950-es években támogatta Sosztakovicsot és Prokofjevet a Sztálin-díjak elnyerésében. Az Egyesült Államokba száműzött Sztravinszkijt is meghívta, hogy 1962-ben ismét látogasson el a Szovjetunióba.
Nyolcvanéves korában Hrennyikov továbbra is számos vígoperát, operettet és balettet komponált. Ezeknek mindig olyan dallamai voltak, amelyeket az emberek könnyen élvezhettek.
A szovjet állam számos díjat adott neki munkásságáért: három Sztálin-díjat, a Szovjetunió Állami Díját és Lenin-díjat. Halála előtt még Vlagyimir Putyin is kitüntette, ami azt a látszatot kelti, mintha Oroszország visszatérne a múlt értékeihez.
Moszkvában halt meg 94 éves korában.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Tikhon Khrennikov?
V: Tikhon Hrennyikov orosz zenész, zeneszerző és zongorista volt, aki 1913-ban született az Orosz Birodalomban és 2007-ben halt meg Moszkvában.
K: Mit tett, ami miatt különösen emlékezetes maradt?
V: Különösen arról emlékeznek rá, amit 1948-ban egy kellemetlen konferencián tett, amikor a leghíresebb szovjet zeneszerzők, köztük Sosztakovics és Prokofjev, arra kényszerítették, hogy mondják el, hogy sajnálják a zenét, amit írtak, és hogy a jövőben jobb zenét fognak komponálni.
K: Hogyan kellett vigyázniuk a zenészeknek a Szovjetunió idején?
V: A Szovjetunió idején, különösen Sztálin alatt, a zenészeknek nagyon óvatosnak kellett lenniük azzal, hogy mit komponálnak, mivel a zenének azt kellett volna elérnie, hogy az emberek szerencsésnek érezzék magukat, amiért egy olyan nagyszerű országban élnek, mint a Szovjetunió. Ha a zeneszerzők olyan zenét írtak, ami a politikusoknak nem tetszett vagy nem értették, nagyon nehéz lett az életük, mivel a zenéjüket nem lehetett előadni, és akár börtönbe is kerülhettek.
K: Milyen pozíciót töltött be Tihon Hrennyikov 1948-1991 között?
V: 1948-1991 között Tikhon Hrennyikov a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkári tisztségét töltötte be, amíg Sztálin diktátor volt.
K: Hogyan ítélhetjük meg ma igazságosan a tetteit?
V: Ma már nehéz igazságosan megítélni tetteit, mivel úgy maradt életben, hogy azt tette, amit a szovjet diktátorok mondtak neki. A Szovjetunió összeomlása után megpróbálta azt mondani, hogy sajnálja, amit tett, de nehéz megítélni, hogy ez a bocsánatkérés őszinte volt-e vagy sem.
K: Milyen üzenetet kellett közvetítenie a művészetnek ebben az időszakban?
V: Ebben az időszakban a művészetnek azt az üzenetet kellett közvetítenie, hogy az embereknek szerencsésnek kell érezniük magukat, ha egy olyan nagyszerű országban élnek, mint a Szovjetunió.
