A híd Avignon és Villeneuve-lès-Avignon között átívelte a Rhône folyót. Az első híd 1177 és 1185 között épült. Avignon 1226-os, VIII. francia Lajos általi ostroma során elpusztult. A hidat 1234-re kezdték újraépíteni. Sok történész úgy véli, hogy az első híd fából készült, vagy talán kőpillérekre támaszkodó faszerkezet volt. Amikor a hidat másodszor is megépítették, az egész kőből készült. A kőhídnak 22 íve és 21 pillére volt. Hossza 900 m (980 yard) volt. Nem közvetlenül a két kapualj között futott. Kanyargós útja volt. Ennek oka valószínűleg a folyón lévő szigetek akkori elhelyezkedése volt. Az évszázadok során a Rhône áthaladt az árterén. A szigetek 13. századi helyzete nem jól dokumentált. Egy 17. századi térkép szerint az Île de la Barthelasse déli vége a hídtól feljebb volt. A híd az Île de Piot folyásirányban lévő kis szigeteken haladt át. A pillérek közötti távolság 37 és 52 m között volt. A híd szélessége az oldalsó korlátokkal együtt mindössze 4,9 m volt. A folyó áradásakor a boltívek néha eltörtek. Néha ideiglenes faszerkezetekkel helyettesítették őket, majd kőből építették újra.
A híd a 17. században rossz állapotba került. A hídról 1644-re négy ív hiányzott. Az 1669-es árvíz még többet összetört a szerkezetből. Ezt követően a többi ív egymás után omlott össze, vagy lerombolták őket. A 2020-as évekre már csak négy ív maradt meg a hídból. A hídnak csak a 11. pillérből származó néhány falazat látható még. Ez az Île de la Barthelasse-on egy magánépülethez van csatlakoztatva. A többi pillér maradványai vastag üledékréteg alatt vannak eltemetve a szigeten vagy a Rhône fenekén. A 9. és a 10. móló ma már az Île de la Barthelasse-on található. A történészek által feltételezett helyeken fúrt magok igazolták őket. A mólókból származó falazatot találtak 3 m mélyen a talajszint alatt. Közvetlenül a falazat alatt, mintegy 6,7 m mélységben fadarabokat (apró darabokat) találtak. Ezek ezüstfenyőből (Abies alba) készültek. Ezen anyag szén-14 kormeghatározása a 9. móló esetében 1238-1301 Kr.u., a 10. móló esetében pedig 1213-1280 Kr.u. közötti dátumot adott (a tartomány 2σ-re vonatkozik).
Az ívek szegmentálisak, nem pedig a római hidaknál általában használt félköríves formájúak. A ma is meglévő 4 ív közül a legnagyobb fesztávolság 35,8 m (117 1⁄2 láb). Ez a harmadik és a negyedik pillér között van. A pilléreknek vágott víztükrei vannak. Ezek mind az árral szemben, mind az árral szemben hegyesek. Ez azt jelenti, hogy a mólók körül kevesebb a vízmosás. Ez a kőhidak stabilitásának egyik fő problémája. A pilléreket a kőbe lyukakkal építették. Ez azért történt, hogy a folyó áradásakor a vízáramlás által okozott nyomást csökkentsék.
A Saint-Bénézet híd összeomlása után az emberek Avignonnál kompon keltek át a Rhône folyón. Ez egészen a 19. század elejéig így történt. 1806 és 1818 között fahíd épült a folyón. Az új híd a régi hídtól néhány száz méterre délre, a Porte de l'Oulle-nál volt. A Rhône avignoni ágán átívelő szakaszt 1843-ban függőhíd váltotta fel. Ezt 1960-ban az Edouard Daladier híd megnyitásával lebontották. A Rhône Villeneuve-i ágán átívelő fahidat csak 1909-ben cserélték le. A helyettesítő kőhíd, a Nouveau Pont 1944-ben bombatámadás következtében megsérült. A háború után megjavították, de 1972-ben a Pont du Royaume váltotta fel.
Saint Bénézet legenda
Saint Bénézet ihlette a híd építését. Ő egy pásztorfiú volt az Ardèche-i Villard faluból. A hagyomány szerint Jézus Krisztus hangját hallotta, miközben a juhait gondozta. Jézus megkérte, hogy építsen hidat a folyón. Bár eleinte kigúnyolták, az isteni sugallatot azzal "bizonyította", hogy csodával határos módon felemelt egy igen nagy kőtömböt. Támogatást nyert a projektjéhez, és megalakította a Híd Testvériséget, hogy segítsen a híd megépítésében. Halála után magán a hídon temették el. Ez egy kis kápolnában történt, amely a híd egyik megmaradt pillérén állt az avignoni oldalon.
Szent Miklós kápolna
A Szent Miklós-kápolna a második móló felöli oldalon (a második és a harmadik boltív között) egy emelvényen áll. A hídkápolnát többször felújították és újraépítették. Jelenleg két szintes. Mindkét emeleten van egy hajó és egy apszis. A felső emelet a híd peronjával egy magasságban van. Ezáltal kisebb a járda szélessége. Ezen a helyen a járda mindössze 1,75 m (5 ft 9 in) széles. A hídról egy lépcsősoron lehet az alsó szintre jutni.
A kápolna külsején az átépítési munkálatok nyomai láthatók. A délkeleti falon például betömött ablakok találhatók. A templomhajót kőből készült tetőcserepek fedik. Ezek a cserepek egy sor konzolon nyugszanak. A sokszögű apszis lapos tetővel rendelkezik. A móló vágott vize fölött helyezkedik el.
Az alsó kápolna apszisát öt boltív díszíti. A 12. század második feléből származik. Egy későbbi időpontban, talán már a 13. században, egy bordás négyosztatú boltozattal alátámasztott padlót építettek be a szerkezetbe. Az egyszerű, téglalap alakú felső kápolnát 1411-ben szentelték fel. Az alsó kápolnában oldalsó ajtót alakítottak ki. Ennek oka, hogy a magasított híd kőfalazata elzárta az eredeti bejáratot. A felső kápolnához 1513-ban gótikus oszlopokkal ellátott ötszögű apszist építettek.
1670-ben, miután a hidat elhagyták, Szent Bénézet ereklyéit a Hôpital du Pontba (más néven Hôpital St Bénézet) szállították. Ez a városfalakon belül, a kaputorony mellett található.
A híd a Rhône-i hajósok áhítatának helyszíne is volt. Védőszentjük ugyanis Szent Miklós volt. Kezdetben a hídon található Szent Miklós-kápolnában (ahol Szent Bénézet holttestét is eltemették) imádkoztak. A híd rossz állapota azonban megnehezítette az odajutást. A hajósok testvérisége 1715-ben a híd avignoni oldalán, a szárazföldön épített egy kápolnát. Ez a bástyán kívül, a kaputorony mellett volt. Ez a kápolna 1856-ban a Rhône nagy áradása során elpusztult. A helyreállítási munkálatok során a romokon egy gondnok számára építettek házat. Ez 1878 körül kezdődött. A lakóházat a híd és a kapuzat helyreállítási munkálatai után, az 1980-as években lebontották.
Kapualjak
A hídnak nagy stratégiai jelentősége volt. Amikor megépült, ez volt az egyetlen rögzített folyami átkelő Lyon és a Földközi-tenger között. Emellett ez volt az egyetlen folyami átkelő a Comtat Venaissin (a pápa által ellenőrzött enklávé) és a francia királyok által ellenőrzött Franciaország között. Ezért a folyó mindkét oldalán szigorúan őrizték. A jobb partot a francia korona ellenőrizte. A Tour Philippe-le-Bel erődítménye elég közel volt ahhoz, hogy a hídról látni lehessen. Ezt a 14. század elején építették. Az avignoni oldalon a 14. században épült egy nagy kaputorony. A 15. században sokat változtattak rajta. A sétány a városfalon át vezetett egy rámpán lefelé (ma már elpusztult). Ez vezetett be a városba.
1265 és 1309 között egy másik kőhíd is épült a Rhône folyón, 40 km hosszan. Ez Avignontól felfelé, a mai Pont-Saint-Espritnél volt. Akkoriban Saint-Saturnin-du-Portnak hívták. A Pont-Saint-Esprit híd eredetileg 20 ívből állt. Hossza 900 m (980 yard) volt. Bár mára megváltoztatták, a középkori híd 2020-tól még mindig létezik.
A Szent Miklós-kápolnát és a négy megmaradt boltozatot 1840-ben műemlékként jegyezték be.
Római híd hipotézis
Vita alakult ki arról, hogy volt-e híd a Saint Bénézet híd építése előtt, a 12. században. Henri Revoil mondta először, hogy lehetett egy régebbi híd. Ezt az 1882-ben Avignonban tartott francia régészeti konferencián mondta. Fő érve az volt, hogy a négy megmaradt pillér tövében láthatóvá vált a kőzetmunka. Nagyon alacsony vízállásnál láthatóvá váltak a kőtömbök. Ezek nagyobbak voltak, mint a fölöttük lévők. Olyan vonásokat mutattak, amelyek idegenek voltak a meglévő hídtól. A falazat stílusa arra utalt Revoil számára, hogy itt egy korábbi híd állt, amely vagy a késő római vagy a Karoling korból származott. Louis Rochetin 1892-ben publikált egy cikket. Ebben az állt, hogy az első pillér tövében lévő kőtömbök és a kápolnát tartó második pillér két oldalán lévő kőtömbök olyan rugók maradványai, amelyek korábbi római kori boltíveket támasztottak volna alá.
Denis-Marcel Marié 1953-ban könyvet adott ki a hídról. Az összes korábbi kiadványt áttekintette. Az utolsó fejezetben azt a hipotézist támasztotta alá, hogy a római megszállás vége körül a gall-rómaiak által épített híd már korábban is létezett. Azt állította, hogy a még meglévő pillérek alapjai ehhez a korábbi hídhoz tartoztak. Azt is elmondta, hogy a római korban használt félköríves ívek azt jelentették, hogy az útpálya szintje magasabb lehetett, mint a megmaradt kápolna teteje. Marié feltételezte, hogy ez a korai híd a következő hét évszázad során összeomlott. Elmondta, hogy a 12. századi Bénézet-hídnak a romos római kori pilléreket összekötő, fa cölöpökre támaszkodó fedélzete volt. A cölöpökre azért volt szükség, mert a római kőpillérek közötti hézagok túl nagyok lettek volna ahhoz, hogy fagerendákkal áthidalják őket a közbülső támasz nélkül. A Bénézet-híd magassága az alsó kápolna magasságában volt.
Perrot et al. 1971-ben szintén egy római hídról publikáltak egy cikket. A cikk arról szólt, hogy 1969-ben a Villeneuve-ágban lévő pillérek maradványait a Compagnie Nationale du Rhône (CNR) 1969-ben felmérte és megsemmisítette. A cikk hosszú idézeteket is tartalmazott Mathian úr, a CNR-nek dolgozó mérnök publikálatlan jelentéséből. Ez egy 1965-ben végzett felmérésről szólt, amely a folyó avignoni oldalán lévő négy ép mólóról szólt. A vizsgálat során egy legalább 20 cm vastagságú fából készült réteget találtak. Ez mind a négy ép móló alapja alatt volt.
A fából vett mintát a Centre national de la recherche scientifique (CNRS) keltezte. A radiokarbonos technikát alkalmazták. A fa Kr. u. 290 és 530 között készült, ami a Római Birodalom végének felel meg. A Villeneuve-csatorna romos mólóinak felmérése során egy mólón (a 14. szám alatt szerepel) a falazat belsejében fagerendákat találtak. E fából vett mintát Kr. u. 890-re datálták. A Villeneuve-csatorna kotrása során három nagyméretű fa cölöp maradványai kerültek elő. Ezek közül kettőt még mindig vashegyek borítottak.
Dominique Carru régész elfogadta a fából vett minta radiokarbonos kormeghatározását. Ugyanakkor 1999-ben azt állította, hogy nagyon valószínűtlen, hogy létezett egy korábbi híd. A magas középkorból fennmaradt szövegek nem említik . Emellett egy híd egy város kialakulásához vezetett volna a Rhône jobb partján, Avignonnal szemben, hasonlóan a Rhône-völgy más helyeihez, mint például Trinquetaille Arles-szal szemben és Saint-Romain-en-Gal Vienne közelében. Nincs bizonyíték arra, hogy a híd végpontja közelében jelentős korai település lett volna. A római korban a fő kelet-nyugati útvonal a 20 km-re délre fekvő Tarascon-Beaucaire-en keresztül vezetett. Avignonnál elkerülte a folyót, amely széles és változó fekvésű volt.
