A Frank Királyság 486-os kezdetétől 1870-ig uralkodott. Kezdetben a frank törzsek egyesítéséből létrejött királyság fokozatosan alakult át központosított állammá: I. Klodvig (Klodvig, Clovis) és utódai consolidálták a hatalmat, majd a különböző dinasztiák — merovingi, karoling, capetingiai stb. — váltották egymást. Történelmének nagy részében Franciaországot királyok irányították; bizonyos korszakokban azonban császári intézmény is megjelent.

Ez a szócikk felsorolja az összes uralkodót, aki a frankok királya, a Franciaország királya vagy a franciák királya címeken, illetve a francia császár rangban uralkodott. A címek és stílusok változása tükrözi a politikai átalakulásokat: a középkori fejedelemségektől a központosított királyságon át a forradalmi, császári és alkotmányos rendszerekig.

A "frankok királya" megnevezés hivatalosan egészen II. Fülöp (Philippe II Auguste) korszakáig volt elterjedt; később a királyok egyre inkább a "Franciaország királya" (King of France) titulust használták, ami az állam területére utalt. Az 1791-es francia alkotmány értelmében — rövid ideig, 1791–1792 között — a király új formában, a franciák királya (Roi des Français) stílusában jelent meg, amely a néphez való viszonyra helyezte a hangsúlyt. Ugyanezt a stílust alkalmazták később is az 1830-as júliusi forradalom után létrejött júliusi monarchia alatt (Louis-Philippe), amikor a "Franciaország (és Navarra) királya" megnevezés helyett a néphez kapcsolódó cím vált elfogadottabbá.

A Francia Királyság mellett két francia birodalom is létezett. Az első francia birodalom 1804-1815 között létezett. Ezt I. Napóleon alapította és vezette: Napóleon császári címe és az állam szervezetének átalakítása jelentős törésvonalat hozott a forradalmi és monarchikus hagyományok között. 1852–1870 között működött a Második Francia Császárság, amelyet a Bonaparte ház örökített: ezt az unokaöccse, III. Napóleon (Louis‑Napoléon Bonaparte) alapította és irányította; a Második Birodalom bukását a porosz–francia háború és a Sedannál elszenvedett vereség (1870) követte, amely után kikiáltották a Harmadik Köztársaságot.

Főbb dinasztiák és korszakok (rövid áttekintés)

  • Merovingi dinasztia (kb. 481–751) – a frank állam korai uralkodói, akik fokozatosan vesztették el valódi hatalmukat a majordomusok javára.
  • Karoling dinasztia (751–987) – I. Nagy Károly (Charlemagne) vezetésével a birodalom kiterjedt, és több karoling uralkodó viselt császári címet is.
  • Capetingiai ház (987–1328) – a Capetingek hosszú időn át biztosították a trónt, stabilizálva a királyi hatalmat és az állami intézményrendszert.
  • Valois (1328–1589) és Bourbonok (1589–1792; 1814–1830, 1870 előtt részleges visszaállások) – a középkortól a kora újkoron át a jelentős nemzetközi konfliktusok és belső átalakulások kora.
  • Orléans (júliusi monarchia, 1830–1848) – alkotmányosabb jellegű uralom Louis‑Philippe vezetésével.
  • Bonaparte (Császárságok: 1804–1815, 1852–1870) – az első és a második francia birodalom korszakai, Napóleon I. és III. uralma.

Záró megjegyzések

A francia uralkodók listája tükrözi a politikai, társadalmi és nemzetközi változásokat: a királyságok, birodalmak és köztársaságok váltakozása, a címek módosulása és a dinasztikus átrendeződések mind hatással voltak arra, hogyan határozták meg az uralmat és a szuverenitást. A 19. század végére (1870) lezárul a régi monarchikus-császári korszak egy nagy fordulata, és megkezdődik a köztársasági Franciaország hosszabb időszaka.