Karoling-dinasztia – a frankok uralkodó dinasztiája (751–987)
Karoling-dinasztia (751–987): a frankok uralkodói családja, Nagy Károly felemelkedése, birodalom, örökség és bukás — részletes történet, kulcsesemények és háttér.
A Karoling dinasztia egy frank nemesi család volt, amely 751 és 987 között jelentős befolyással, időnként közvetlen uralommal rendelkezett Nyugat-Európa nagy részén. A család tagjai kezdetben a királyok udvarában működő Polgármesterek (maior domus) pozícióját töltötték be, majd a hatalom fokozatosan áttevődött rájuk: a későbbiekben királyok és hercegek sorát adták. A Karolingok a korábbi uralkodó Meroving-dinasztia szerepét vették át; leghíresebb alakjuk Nagy Károly volt. A dinasztia nevét Nagy Károly nagyapjáról, Martell Károlyról kapta, aki Austrasia és Neustria palotájának polgármestere volt, és akinek a személyes sikerei — például az 732-es poitiers-i ütközet — alapozták meg a család felemelkedését. A palota polgármesterei gyakran a trón mögötti tényleges hatalmat gyakorolták.
Eredet és hatalomátvétel
Martell Károly hagyatékát két fia, III. Pepinre és Carlomanra hagyta. Carloman 771 körül visszavonult, később ténylegesen is szerzetesi életet választott; miután 771-ben meghalt, részesedését öccse, Pepin örökölte, aki így a birodalom legerősebb ura lett. A Meroving-ház utolsó királyát, III. Childericet a pápa Rómában trónfosztotta, és Pepint a frankok királyává választották. Ezt a döntést a pápai jóváhagyás legitimálta: a pápa személyes kapcsolatot tartott fenn a frankokkal, ami mindkét fél érdekeinek megfelelt.
A királlyá válást követően Pepin pápai támogatással erősítette meg uralmát; III. István pápa Franciaországba utazott, és fejére tette a koronát. Pepin politikája során katonai és egyházi támogatást is szerzett: hadjáratokat indított a longobárdok ellen, és a pápa érdekeit szolgálva hozzájárult a pápai állam területi megerősítéséhez (Pepin adománya). Pepin halála után hatalmát két fia, Károly és Carloman örökölte.
Nagy Károly (Charlemagne) és a birodalom kora
A két testvér egy ideig megosztozott a hatalmon; a kisebbik, Carloman végül Rómába utazott és szerzetes lett, így Károly vált az egyedüli uralkodóvá. Nagy Károly számos hadjárattal bővítette a frank határokat: legyőzte a longobárdok uralmát Itáliában, hosszan harcolt a szászok ellen, és az avarok fölött is győzelmeket aratott. E hadjáratok és belső rendezések eredményeként kapta a "Nagy" jelzőt. 800 karácsonyán III. Leó pápa Rómában szent római császárrá koronázta, ami a birodalmi legitimitás új formáját teremtette meg és hosszú távú politikai-szimbolikus következményekkel járt.
Nagy Károly uralma alatt fellendült a közigazgatás és az egyházi élet szervezése: bevezették a grófságokhoz kötődő adminisztrációt, a missi dominici rendszert (az uralkodó megbízottainak hálózata), és támogatást kapott a tanítás, könyvmásolás és egyházi reform is — ez a korszak a későbbiekben a karoling reneszánsz néven vált ismertté. A felemelkedés azonban a halála után is kihívásokkal nézett szembe.
Szétválás, hanyatlás és örökség
Nagy Károly fia, Jámbor Lajosra (Louis the Pious) hagyta a hatalmat, de uralkodása idején belső viszályok és trónöröklési viták erodálták a központi hatalmat. A birodalom a fiaik közti vetélkedés következtében feloszlott: a legfontosabb esemény a 843-as verduni béke volt, amely a birodalmat három részre osztotta. A Karoling Birodalom egysége ezzel megszűnt, a folyamat azonban hosszabb idő alatt, a következő évszázad során ment végbe.
A 9. század végére és a 10. század elejére a belső gyengüléshez hozzájárultak a külső támadások (viking, magyar és arab betörések), valamint a hűbéri rendek megerősödése és a helyi földesurak hatalomra jutása. Míg a birodalom területi egysége fellazult, a dinasztia politikai jelenléte különböző frank királyságokban tovább élt, de a nyugati ág hatalmát véglegesen 987-ben veszítette el, amikor a királyválasztás során megszűnt a karoling egyeduralom és megkezdődött a Capeting dinasztia korszaka.
Bár a Karolingok politikai hatalma a 10. századra meggyengült, kulturális és intézményi örökségük jelentős: az egyházi reformok, az írásbeliség — köztük a karoling minuszkula — elterjesztése, valamint a keresztény Európa intézményeinek megerősítése alapvetően formálta a középkori Európát. A dinasztia emléke ma is megjelenik az európai államalapító hagyományokban és az intézményi fejlődés történetében.
Charles Martel, akiről a dinasztia a nevét kapta.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt a Karoling-dinasztia leghíresebb tagja?
V: A Karoling-dinasztia leghíresebb tagja Nagy Károly volt.
K: Mit jelentett Károly Márton frank nyelven?
V: Charles Martel frankul azt jelentette, hogy "a kalapács".
K: Hogyan lett III. Pepin a frankok királya?
V: Amikor az utolsó meroving királyt, III. Childericet a pápa Rómában trónfosztotta, III. Pepin lett a frankok királya. III. István pápa Franciaországba utazott, és koronát tett a fejére.
K: Miről kapta nevét Nagy Károly?
V: Nagy Károly a "Nagy Károly" (Charlemagne) nevet a longobárdok, szászok és avarok legyőzésével érdemelte ki.
K: Ki koronázta meg Nagy Károlyt szent római császárrá?
V: Nagy Károlyt III. Leó pápa koronázta szent római császárrá 800-ban.
K: Ki örökölte a királyságot Lajos után?
V: Miután Lajos örökölte a királyságot, az a fiára és az unokáira szállt.
K: Miért ért véget a Karoling Birodalom?
V: A 9. századra, a hanyatlás miatt, a Karoling Birodalom a birodalom és a dinasztia összeomlásával véget ért.
Keres