George Beadle
George Wells Beadle (1903. október 22. - 1989. június 9.) amerikai genetikus.
Edward Tatummal együtt elnyerte az élettani vagy orvosi Nobel-díjat; a díjat megosztották Joshua Lederberggel, aki Tatummal együtt dolgozott a bakteriális genetikán.
Beadle és Tatum felfedezte a gének szerepét a sejtek biokémiai szintézisének szabályozásában.
Beadle és Tatum kulcsfontosságú kísérleteiben a Neurospora crassa kenyérpenészgét röntgensugárzásnak tették ki, ami mutációkat okozott. Kísérletsorozatukban kimutatták, hogy ezek a mutációk változásokat okoztak a fehérjéket létrehozó folyamatokban részt vevő specifikus enzimekben. Közvetlen kapcsolatot javasoltak a gének és az enzimatikus reakciók között, amit "egy gén, egy enzim" hipotézisnek neveznek.
Élet és karrier
George Wells Beadle a nebraskai Wahoo-ban született 1903. október 22-én. Farmerek fia volt; szülei egy 40 hektáros (160 000 m2) farmot birtokoltak és működtettek.
George talán maga is farmer lett volna, ha egyik tanára nem irányítja elméjét a tudomány és a nebraskai Lincolnban lévő Mezőgazdasági Főiskola felé.
1926-ban, diplomája megszerzése után a hibridbúzával és a Zea mays-zal foglalkozott. 1931-ben elnyerte a Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíját a pasadenai Kaliforniai Technológiai Intézetben, ahol 1931-től 1936-ig maradt. Ebben az időszakban folytatta az indiai kukoricával kapcsolatos munkáját, és Dobzhanskyval és Sturtevant-tal együttműködve megkezdte a gyümölcslégy, a Drosophila melanogaster keresztezésével kapcsolatos munkáját.
1935-ben Beadle hat hónapra Párizsba látogatott, hogy Boris Ephrussi mellett dolgozzon az Institut de Biologie physico-chimique-ben. Együtt kezdték el a szem pigmentjének fejlődését tanulmányozni a Drosophilában, ami később a Neurospora gomba genetikájának biokémiájával kapcsolatos munkához vezetett.
1937-ben Beadle-t a Stanford Egyetem biológia (genetika) professzorává nevezték ki, ahol kilenc évig maradt, és ennek az időszaknak a nagy részében Tatummal együttműködve dolgozott.
1946-ban visszatért a Kaliforniai Technológiai Intézetbe, ahol a biológia professzora és a biológiai részleg elnöke lett. Itt maradt 1961 januárjáig, amikor a Chicagói Egyetem kancellárjává, majd ugyanezen év őszén az egyetem elnökévé választották.
George Beadle 1989. június 9-én halt meg.
Későbbi munka
Beadle és Tatum munkáját később E.B. Lewis folytatta, aki azon dolgozott, hogy a gének hogyan irányítják az embriók fejlődését, valamint Phillip Sharp és Richard Roberts, akik felfedezték az intronokat és az RNS-splicinget. Mindhárman Nobel-díjat nyertek munkájukért.
1977-ben a Sharp és Roberts laboratóriumok munkája kimutatta, hogy a magasabb rendű szervezetek génjei "osztottak" vagy több különböző szegmensben vannak jelen a DNS-molekula mentén.
A gén kódoló régióit nem kódoló DNS választja el, amely nem vesz részt a fehérje kifejeződésében. A nem kódoló régiók, az intronok, a "splicing"-nek nevezett folyamat során levágódnak a prekurzor mRNS-ekből. Az osztott génszerkezetet a legtöbb eukarióta génnél közösnek találták. Emiatt az egy gén - egy enzim nem érvényesül a Beadle és Tatum által felállított egyszerű módon. Ez azért van, mert
- Egy fehérje felépítéséhez egynél több génre is szükség lehet, és
- Kisebb génkészletből sok különböző gén készíthető (lásd antitest).
Munkájuk azonban nagy előrelépés volt a maga idejében.
Kérdések és válaszok
K: Ki az a George Wells Beadle?
V: George Wells Beadle amerikai genetikus volt.
K: Miért kapta George Wells Beadle az élettani vagy orvosi Nobel-díjat?
A: George Wells Beadle Edward Tatummal együtt nyerte el az élettani vagy orvosi Nobel-díjat; a díjat megosztották Joshua Lederberggel, aki Tatummal együtt dolgozott a bakteriális genetikán.
K: Mit fedezett fel Beadle és Tatum?
V: Beadle és Tatum felfedezték a gének szerepét a sejtek biokémiai szintézisének szabályozásában.
K: Mik voltak Beadle és Tatum legfontosabb kísérletei?
V: Beadle és Tatum kulcsfontosságú kísérletei során a Neurospora crassa kenyérpenészgombát röntgensugárzásnak tették ki, ami mutációkat okozott.
K: Mit mutattak ki Beadle és Tatum kísérleteik során?
V: Beadle és Tatum egy sor kísérletben kimutatta, hogy a mutációk változásokat okoztak a fehérjéket létrehozó útvonalakban részt vevő specifikus enzimekben.
K: Mit javasolt Beadle és Tatum?
V: Beadle és Tatum közvetlen kapcsolatot javasolt a gének és az enzimatikus reakciók között, amit "egy gén, egy enzim" hipotézisnek neveznek.
K: Mi az "egy gén, egy enzim" hipotézis?
V: Az "egy gén, egy enzim" hipotézis a gének és az enzimatikus reakciók közötti közvetlen kapcsolat, amelyet Beadle és Tatum javasolt kísérletükben.
