RNS splicing
Az RNS-splicing a génátírás egyik szakasza. A hírvivő RNS (mRNS), amely a DNS-ről a kódot a fehérjékre továbbítja, két szakaszban épül fel.
Az első szakaszban minden gén pre-mRNS-é alakul. Ezután a pre-mRNS-ekben lévő exonokat splicinggel egyesítik, ami a spliceoszómákban történik.
Erre azért van szükség, mert a gén kódoló szakaszokra, úgynevezett exonokra és nem kódoló szakaszokra, úgynevezett intronokra oszlik. Az exonokat splicinggel hozzák össze.
A molekuláris biológiában tehát a splicing egy olyan folyamat, amelynek során intronokat távolítanak el és exonokat kapcsolnak össze. Így jön létre a végleges mRNS. Ezt a hírvivő RNS-t ezután a megfelelő fehérje előállítására használják fel a transzláció révén.
A pre-mRNS-ben lévő exonok és intronok egyszerű illusztrációja, valamint az érett mRNS kialakulása a splicing révén. Az UTR-ek az exonok nem kódoló részei az mRNS végén.
Alternatív splicing
Sok esetben a splicing folyamat számos egyedi fehérjét hoz létre ugyanazon hírvivő RNS exon-összetételének megváltoztatásával. Ezt a jelenséget alternatív splicingnek nevezik. Az alternatív splicing sokféleképpen történhet. Az exonok meghosszabbodhatnak vagy kihagyhatók, illetve az intronok megtarthatók.
Eukarióták vs. prokarióták
A splicing az élet minden birodalmában vagy tartományában előfordul, azonban a splicing mértéke és típusai nagyon eltérőek lehetnek az egyes fő osztályok között. Az eukarióták számos fehérjéket kódoló hírvivő RNS-t és néhány nem kódoló RNS-t spliccelnek. A prokarióták ezzel szemben csak ritkán splicelnek. Egy másik fontos különbség, hogy a prokariótákból teljesen hiányoznak a spliceoszómák.
Discovery
Phillip Sharp és Richard Roberts az intronok és a splicing folyamat felfedezéséért 1993-ban megkapta az élettani vagy orvosi Nobel-díjat.
1977-ben a Sharp és Roberts laboratóriumok munkája kimutatta, hogy a magasabb rendű szervezetek génjei "osztottak" vagy több különböző szegmensben vannak jelen a DNS-molekula mentén.
A gén kódoló régióit nem kódoló DNS választja el, amely nem vesz részt a fehérje kifejeződésében. A nem kódoló régiók, az intronok, az éles "splicing"-nek nevezett folyamat során kivágódnak az előfutár mRNS-ből. Az osztott génszerkezetet a legtöbb eukarióta génnél közösnek találták.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az RNS-splicing?
V: Az RNS-splicing az intronok eltávolításának és az exonok összekapcsolásának folyamata a pre-mRNS-ben, hogy a fehérje előállításához használt végleges mRNS-t állítsák elő.
K: Mi a célja az RNS-splicingnek?
V: Az RNS-splicing célja az intronoknak nevezett nem kódoló szakaszok eltávolítása és az exonoknak nevezett kódoló szakaszok összeillesztése a fehérje előállítására használható végleges mRNS létrehozása érdekében.
K: Mi a hírvivő RNS?
V: A hírvivő RNS (mRNS) az RNS egyik típusa, amely a genetikai kódot a DNS-ről a fehérjékre továbbítja.
K: Hány szakasza van a hírvivő RNS felépítésének?
V: A hírvivő RNS felépítésének két szakasza van.
K: Mi történik a hírvivő RNS építésének első szakaszában?
V: A hírvivő RNS építésének első szakaszában minden gén lefordításra kerül egy pre-mRNS-be.
K: Mik azok a spliceoszómák?
V: A spliceoszómák olyan sejtszintű gépek, amelyek az RNS-splicinget végzik az intronok eltávolításával és az exonok összekapcsolásával a pre-mRNS-ben.
K: Hogyan keletkezik a megfelelő fehérje a hírvivő RNS-ből?
V: A megfelelő fehérje a hírvivő RNS-ből a transzláció folyamatával jön létre, ahol az mRNS-ben lévő genetikai kódot arra használják, hogy az aminosavakat fehérjévé állítsák össze.
