Bombay Presidency

Korai történelem

Az első brit település a Bombay elnökség területén 1618-ban volt, amikor a Kelet-indiai Társaság gyárat alapított Suratban. A briteket a mogul császár, Dzsahangir által kiadott oklevél védte. Bombay abban az időben Portugália ellenőrzése alatt állt. 1661-ben Bombayt a brit kormánynak adták, Braganza Katalin hozományának részeként, amikor feleségül ment II Károly angol királyhoz. 1668-ban Bombayt a Kelet-indiai Társaságnak adták át évi 10 fontért. 1687-ben Bombay lett a Társaság indiai területeinek fővárosa. Azonban 1753-ban Kalkutta lett a Bombayi Kormány irányítása alatt.

Expansion

A 18. században a Maratha Birodalom gyorsan növekedett, meghódítva Konkant és Kelet-Gudzsarát nagy részét a Mogul Birodalomtól. Nyugat-Gudzsarátban, beleértve Kathiawart és Kutchot, a gyengülő mugli ellenőrzés sok helyi uralkodónak tette lehetővé, hogy függetlenné váljon. A britek és a marathák közötti első ütközet az 1774-ben kezdődött első angol-maratha háború volt, amely az 1782-es szalbai szerződéssel végződött. A szerződés azt jelentette, hogy a Bombay-sziget melletti Szalbai-szigetet a briteknek adták. A britek 1800-ban foglalták el Suratot. A brit terület az 1803-ban véget ért második angol-maratha háborúban lett nagyobb.

1803-ban a Bombayi Elnökség csak Salsette, a kikötő szigetei (1774 óta), Surat és Bankot (1756 óta) tartozott hozzá; de 1803 és 1827 között az elnökség még tovább bővült. A gudzsaráti körzetek 1805-ben kerültek a bombayi kormányhoz, és 1818-ban kibővültek. Kathiawar és Mahikantha kis államokat 1807 és 1820 között brit irányítás alatt álló hercegi államokká szervezték.

Az 1857-es felkelés után a Brit Kelet-indiai Társaság uralma megszűnt, és India a brit kormány közvetlen ellenőrzése alá került. 1932-ben Ádent elválasztották Bombaytől, és külön tartományt hoztak létre, Szind pedig 1936. április 1-jén vált külön tartományt alkotott.

Emberek

A Bombay elnökség nagy és sokszínű lakossággal rendelkezett. Az 1901. évi népszámlálás szerint összesen 25 468 209 ember élt itt. Vallás szerint a lakosság 19 916 438 hindu, 4 567 295 muzulmán, 535 950 dzsain, 78 552 zoroasztriánus és körülbelül 200 000 keresztény volt.

Sindhben az iszlám volt a fő vallás a 8. századi arab hódítás óta. Gudzsarátban a fő vallás a hinduizmus, bár a tartomány számos részén muszlim királyságok hagytak befolyást. A Dekkán a marathik otthona, akik a lakosság 30%-át tették ki. A Konkanban a portugálok uralma miatt különböző keresztény kasztok éltek.

Az elnökség fő nyelvei a szindhi Sindhben, a kutchi Kutchban, a gujarati és a hindusztáni Gujaratban, a marathi Thanában és a központi körzetben, a gujarati és a marathi Khandeshben, valamint a marathi és a kannada a déli körzetben. Voltak még bhil (120 000) és cigány (30 000) nyelvjárások is.

A függetlenség után

1947-ben Bombay tartomány az újonnan függetlenné vált India, Szindh tartomány pedig Pakisztán része lett. 1950-ben Bombay tartományt Bombay Állammá szervezték át, amely magában foglalta a hercegségi államokat.