Maratha Birodalom – Maratha Konföderáció: Shivaji és a 17–18. század

Maratha Birodalom – Maratha Konföderáció: Shivaji vezetésével felemelkedő 17–18. századi indiai hatalom, hadjáratok, politikai átalakulás és a brit konfliktusok története.

A Maratha Birodalom vagy Maratha Konföderáció indiai államok csoportosulása volt, amely a 17. és 18. században az indiai szubkontinens nagy részét uralta. A birodalom hivatalosan 1674-től 1818-ig létezett. A maratháknak nagyrészt a mogulok indiai uralmának megszűntetését köszönhetik.

A marathák a nyugati Dekkán-fennsík (a mai Maharashtra) harcos népe volt, amely a "hindu/indiai népek önrendelkezésének" megteremtésével emelkedett a térségében. A marathák a 17. században váltak kiemelkedővé Shivaji vezetésével, aki fellázadt az Adil Shahi dinasztia és a Mogul Birodalom ellen, és királyságot alapított Raigad fővárossal. A mobilitásukról ismert marathák a mogul-maratha háborúk során megszilárdították területüket, és később az indiai szubkontinens nagy részét uralták. Hatalmuknak végül a britek ellen vívott háborúk sorozata vetett véget.

Kialakulás és Shivaji szerepe

Shivaji Bhonsle (1630–1680) volt a Maratha mozgalom alapítója és első jelentős uralkodója. 1674-ben koronázták Chhatrapati-vé (uralkodóvá), és Raigadot tette meg fővárosnak. Shivaji sikerét részben katonai találékonysága és a helyi támogatottság magyarázza: korszerűsítette a hadsereget, erődöket építtetett, fejlesztette a tengeri védelmet, és a gerilla taktikákra (ganimi kārya) épülő mozgékony lovasságra támaszkodott. Kormányzása alatt a marathák nemcsak katonailag, hanem közigazgatásban és adószedésben is rendszereket vezettek be.

Szervezet, közigazgatás és gazdaság

• Államszerkezet: Shivaji idején kialakult a központi udvar (Chhatrapati) és a helyi főurak (sardarok) rendszere. A későbbiekben, különösen a 18. században, a birodalom lazább konföderációvá alakult, amelyben erős helyi családok (például Scindia, Holkar, Gaekwad, Bhonsle) nagy önállóságot élveztek.
• Pénzügyi rendszer: A marathák bevezették és alkalmazták a chauth (a termelés vagy jövedelem negyede jellegű adó) és a sardeshmukhi (további 10%) rendszerét, amellyel terjeszkedésük finanszírozását biztosították.
• Közigazgatás: A birodalmon belül hadvezérek és adóbehajtók irányították a helyi közigazgatást; később a Peshwa (kancellár/helyettes) kinevezései és politikai szerepe jelentősen megerősödtek.
• Kultúra és társadalom: A marathák patronálták a marathi nyelvű irodalmat és a hindu vallási intézményeket, miközben kereskedelmi és agrárjellegű gazdaságuk a helyi társadalmi struktúrán alapult.

Terjeszkedés, katonai jellemzők és fontos csaták

A Maratha hadsereg sokszor mozgékony, lovas egységekre és könnyű fegyverzetre épült, és Shivaji idejétől kezdődően ismert volt a várvédelem, erődrendszerek és a part menti védelmi flotta alkalmazása. A marathák hosszú ideig ellenálltak a Mogul Birodalomnak, majd a 18. században gyors terjeszkedésbe kezdtek a Peshwa vezetők (például Balaji Vishwanath és Baji Rao I) irányítása alatt.

Főbb események és csaták:

• A mogul–maratha konfliktusok (konfliktusok folyamatos sora a 17. századtól) – Shivaji és utódai kimerítő harcokat folytattak a déli mogul tartományokkal és helyi dinasztiákkal.
• 1730–1760-as évek: a marathák megerősödése és az észak-indiai terjeszkedés, melynek csúcspontja volt a birodalom kiterjedése az észak-indiai síkságokra is.
• 1761: a harmadik panipati csata (Panipat) – Ahmad Shah Durrani (Durrani) ellen elszenvedett súlyos vereség, amely megtörte a maratha hivatalos dominanciát Észak-Indiában.
• 18. század második fele: a maratha hatalom visszaerősödése bizonyos vezetők (például Mahadji Shinde) irányítása alatt, de a belső vetélkedések és a regionális uralkodók önállósodása gyengítette az egységet.
• Kanhoji Angre és a maratha flotta (korai 18. század): sikeres part menti és tengeri ellenállás az európai tengerészek, különösen a britek és portugálok ellen.

Vesztőhely és a brit hódítás

A maratha konföderáció erejét végül belső megosztottság, az észak-indiai vereségek és a Brit Kelet-indiai Társaság növekvő beavatkozása gyengítette. A britek és a marathák között három anglo-maratha háború zajlott (1775–1782, 1803–1805 és 1817–1818). Az utolsó háború 1818-ban döntő brit győzelemmel zárult, ami a Maratha Birodalom hivatalos végét jelentette: a korábbi fejedelmeket alávetették a brit protektorátusnak, és jelentős területeket annektáltak.

Örökség

A Maratha Birodalom öröksége napjainkban is jelentős Indiában. A marathi nyelv és kultúra megerősödött, és Shivaji személye különösen fontos nemzeti hősként él a regionális emlékezetben. A marathák katonai módszerei, közigazgatási újításai és a regionális identitás kialakítása hosszú távon hatott a nyugati India történetére. Ugyanakkor a birodalom bukása és a brit gyarmatosítás következményei mély politikai és gazdasági átalakulást indítottak el az indiai szubkontinensen.

Röviden: a Maratha Birodalom a 17–18. századi India egyik meghatározó hatalma volt, amely Shivaji vezetésével alakult ki, később konföderációvá széttöredezett, és végül a brit hódítás vetett véget fennhatóságának 1818-ban.

Keresés betűvel