Modest Mussorgsky

Life

Korai évek

Muszorgszkij a Szentpétervártól 250 mérföldre délre fekvő Toropécsben született. Családja nagyon gazdag volt, sok földdel és szolgákkal (Oroszországban "jobbágyoknak" nevezték őket) rendelkezett. Valószínűleg jól megismerte a jobbágyokat. Később, operáiban láthatjuk, hogy nagyon szimpatizált az egyszerű, szegény emberekkel. Muszorgszkij hatéves korában kezdett zongoraleckéket venni édesanyjától. Nagyon gyorsan megtanult, és kilencéves korában John Field versenyművét és Liszt Ferenc műveit adta elő a családnak. Tízéves korában bátyjával együtt magániskolába járt: St Peter's School. Tizenkét éves korában polkát komponált. Apja fizette a kiadását.

13 éves korában a gárda kadétiskolájába került. A szülei azt akarták, hogy katonai szolgálatot teljesítsen, ahogyan az ősei is tették. Kemény volt az élet az iskolában. Sok volt a zaklatás. Megtanult alkoholt inni, és ez végül az alkoholizmusához vezetett, amely végül megölte. Zongorázott, hogy a kadétok táncolhassanak rá. Érdekelte a történelem és a német filozófia.

Felnőttkor

1856 októberében, 17 éves korában találkozott a 22 éves Alekszandr Borogyinnal. Mindketten egy szentpétervári katonai kórházban dolgoztak. A két férfi hamarosan jó barátságot kötött. Megismerkedett Alekszandr Dargomijszkijjal is, aki akkoriban Mihail Glinka után a legjelentősebb orosz zeneszerző volt. Dargomyzhsky kedvelte Muszorgszkij zongorajátékát, és Muszorgszkij gyakran járt zenei partikra Dargomyzhsky otthonába. Itt találkozott sok más fontos orosz zenésszel: Vlagyimir Sztaszov kritikussal, valamint César Cui és Mily Balakirev zeneszerzőkkel. Balakirevvel nagyon különleges kapcsolata volt, aki olyan volt számára, mint egy tanár, rengeteg tanáccsal és bátorítással látta el, és sok olyan zenével ismertette meg, amit még nem ismert. 1858-ban Muszorgszkij úgy döntött, hogy feladja állását, és minden idejét a zenének szenteli.

A következő évek nehéz évek voltak Muszorgszkij számára. Sokat szenvedett a depressziótól. Néhány zongoradarabot és néhány dalt komponált. Nehéz időszak volt ez a családja számára is, akik 1861-ben, amikor az új orosz cár elrendelte, hogy a jobbágyok felszabadulhatnak, vagyonuk nagy részét elvesztették. Muszorgszkij tagja lett egy öt zeneszerzőből álló csoportnak, akik a Hatalmas maroknyi csoport néven váltak ismertté. A másik négy Balakirev, Borogyin, Cui és Nyikolaj Rimszkij-Korszakov volt. Az ötök nem sokáig voltak együtt. A többiek túlságosan elfoglaltak a zenén kívüli karrierjükkel, vagy zenei ízlésük nagyon eltért Muszorgszkijétól. 1863-ban elkezdte komponálni a Salammbô című operát, de soha nem fejezte be.

Muszorgszkijt nagyon megviselte, amikor édesanyja 1865-ben meghalt. Erősen inni kezdett. 1867-ben fejezte be az Éjszaka a kopasz hegyen című művének eredeti zenekari változatát. Balakirevnek nem tetszett, és nem volt hajlandó vezényelni, ezért Muszorgszkij életében soha nem adták elő.

Hírnév

Muszorgszkij köztisztviselőként folytatta pályafutását, de gyakran nem kapott fizetést. Nagy hatással volt rá Dargomijszkij új operája, A kővendég, és tizenegy jelenetet komponált A házasság című operához. Ez is befejezetlenül maradt. Sokat tanult azonban ezeken a befejezetlen műveken dolgozva, és kialakította saját stílusát, amelyet legnagyobb művében használt fel: Borisz Godunov. Megtanulta a szavak megzenésítésének egy olyan módját, amely a szavak természetes áramlását biztosítja, és ezáltal felerősíti jelentésüket. Ez nagyon különbözött a régi stílusú operáktól, ahol a zenét élesen felosztották áriákra és recitativókra, néhány kórussal.

29 éves korában arra ösztönözték, hogy írjon operát a Borisz Godunov történelmi történetéről. Operáját Alekszandr Puskin színdarabjára alapozta, de olvasta Nyikolaj Karamzin történelmi könyveit is. Egy évig dolgozott az operán, miközben barátainál lakott és az erdészeti hivatalban dolgozott. 1871-re elkészült vele, de a színházban nem engedték bemutatni, mert nem volt benne fontos női szerep. Muszorgszkij megváltoztatta az operát, és egy teljesen új felvonással egészítette ki, amelyben egy lengyel hercegnővel játszott szerelmi jelenet szerepel. Más változtatásokat is eszközölt. Az új változatot elfogadták. A teljes opera ősbemutatójára 1874 februárjában került sor. Muszorgszkij ekkor volt hírnevének csúcsán.

Hanyatlás

Ezután Muszorgszkij élete fokozatosan romlott. Depressziós volt, és őrült rohamai voltak. Sokat ivott. Még mindig tudott komponálni. Megírta a Napfénytelen című dalciklust, a Képek egy kiállításon című zongoraszvitet, és két operát is elkezdett: Hovancsina és A szoroscsinszki vásár. Sok barátja ivott, és sokan közülük meghaltak. Szerencséje volt, hogy megtarthatta az állását: főnöke nagyon szerette a zenét, és sok szabadnapot engedélyezett neki. Végül azonban 1880-ban elvesztette az állását. Nagyon szegény volt. Egy baráti társaság összefogott, hogy pénzt adjanak neki, hogy befejezhesse a két operát, amit komponált. A Hovancsinát majdnem sikerült befejeznie, de A szorocsinci vásár befejezetlen maradt. Beteg lett. A híres festő, Repin festményt készített a zeneszerzőről, amelyen vörös orral és üveges szemmel látható. Egy héttel 42. születésnapja után meghalt.

Részlet Ilja Repin híres Muszorgszkij-portréjából, amelyet 1881. március 2-5. között, néhány nappal a zeneszerző halála előtt festett.

A zenéje

Muszorgszkij zenéje orosz zenei témákat használ. Zenéje olyan későbbi zeneszerzőkre volt hatással, mint Dmitrij Sosztakovics és Szergej Prokofjev. Legnagyobb műve a Borisz Godunov című opera, amely egy történelmi személyiségről szól, aki törvénytelenül tette magát Oroszország cárjává, de meghal, amikor bűntudatot érez az általa elkövetett gyilkosság miatt.

A Hovanscsina befejezetlenül maradt, és Rimszkij-Korszakov fejezte be. A darabot 1886-ban mutatták be először Szentpéterváron. Ezt az operát is Sosztakovics dolgozta át. A Szorocsinci vásár befejezetlenül maradt. Tartalmaz egy táncot, a Gopakot, amely nagyon ismert.

Talán legismertebb műve a Képek egy kiállításon. Zongorára íródott, de később Maurice Ravel francia zeneszerző zenekarra hangszerelte, és ezt a változatot ma is gyakran játsszák koncerteken. Az Éjszaka a kopasz hegyen című rövid zenekari darabot is nagyon gyakran játsszák.

Muszorgszkij számos dalt írt, köztük három rövid dalciklust: Az óvoda (1872), a Napfénytelen (1874) és a Dalok és táncok a halálról (1877). Egyik nagyon ismert dala a Mefisztó bolha éneke.

Modeszt Muszorgszkij sírja a szentpétervári Alekszandr Nyevszkij kolostor tihvini temetőjében