Lajos Fülöp (I.) — a júliusi monarchia francia királya (1830–1848)

I. Fülöp Lajos (1830–1848) – a júliusi monarchia uralkodója: britbarát politikus, algériai hódítás támogatója, népszerűségvesztés és az 1848-as forradalom miatti száműzetés.

I. Fülöp Lajos (1773. október 6. – 1850. augusztus 26.) a Bourbonokhoz tartozó Orléans-ház tagjaként lett a júliusi monarchia uralkodója 1830 és 1848 között. Nem ő volt „a második személy, aki a francia királyi címet viselte” (Franciaország történetében több évszázadon át sok uralkodó viselte a királyi címet), de ő volt az utolsó, aki királyként kormányzott Franciaországban, és az, aki a forradalom utáni időszak egyik meghatározó szereplőjévé vált. XVI. Lajos és Marie Antoinette kivégzését követően Franciaország rövid időre köztársasággá vált; Lajos Fülöp családja azonban túlélte a forradalmi korszakot, és ő maga hosszabb ideig élt száműzetésben a forradalmi és napóleoni időkben.

Fiatal évei és száműzetés

Lajos Fülöp politikailag és katonailag képzett herceg volt, aki ifjúkorától részt vett a forrongó európai eseményekben. A forradalom kitörése után családjával külföldre kényszerült: évtizedeken át élt emigrációban, többek között Angliában és az Egyesült Államokban. A restauráció idején részben visszatért Franciaországba, de politikai szereplése csak 1830-ban vált meghatározóvá.

Az 1830-as forradalom és trónra lépés

Az 1830-as júliusi forradalom során a restaurációs király, X. Károly francia király lemondását követően a politikai kompromisszumok eredményeként a Nemzetgyűlés Lajos Fülöpöt választotta királlyá. Uralkodását a kortársak és a történelem a júliusi monarchia korszakaként ismerik. A rendszert gyakran jellemzik mint alkotmányos, polgári monarchiát, amely a király és a leggazdagabb polgárok befolyása között egyensúlyozott.

Belpolitika, gazdaság és társadalmi feszültségek

Lajos Fülöp politikája a liberális monarchia jegyeit viselte: hangsúlyozta a tulajdon és a polgári jogok védelmét, illetve a gazdasági fejlődést. Ugyanakkor az egyenlőtlen választójogi rendszer — amely erősen a vagyonos polgárság kezében tartotta a politikai képviselet lehetőségét —, valamint az ipari válságok és munkanélküliség társadalmi feszültségeket okoztak. Ezek a feszültségek végül a népszerűség gyors csökkenéséhez járultak hozzá.

Külpolitika és gyarmatosítás

Lajos Fülöp igyekezett javítani Nagy-Britanniával való kapcsolatokon, és a francia külpolitika mérsékeltebb, kereskedelmi orientációjú irányt vett. Ugyanakkor támogatta a gyarmatosítást is: a julian monarchia alatt folytatódott a gyarmatosítás — legszembetűnőbb eredménye ennek Algéria meghódítása és megszilárdítása volt, amely hosszú távon jelentős politikai és katonai elköteleződést jelentett Franciaország számára.

A bukás — 1848

A kormányzat népszerűsége a 1840-es évek végére egyre romlott: gazdasági nehézségek, politikai kizárás és a szabadságjogok korlátozására tett kísérletek hozzájárultak az elégedetlenség növekedéséhez. 1848 februárjában a tüntetések és tömeges tiltakozások heves vonalra váltottak; a kormány katonai intézkedései, a tüntetők elleni fellépés és a fegyveres összecsapások elmélyítették a válságot. A forradalom kitörése után Lajos Fülöp lemondott, és — részben álnevet használva — Angliába menekült. Angliai száműzetésben töltötte hátralévő életét.

Az örökség és a dinasztikus kérdés

Lajos Fülöp legidősebb fia, Ferdinand-Philippe herceg (1810–1842) egy balesetben elhunyt, így a király közvetlen öröke meggyengült még uralma idején. 1848-ban Lajos Fülöp megkísérelte az uralkodást fia családjának egyik tagjára átruházni (a trónöröklés kérdése felmerült), ám az ideiglenes kormány nem volt hajlandó elfogadni a monarchikus folytatást, és a forradalom a második francia köztársaság kikiáltásához vezetett. Így a júliusi monarchia és a Bourbon-–Orléans vonal tényleges uralma Franciaországban véget ért.

• Születés–halál: 1773–1850
• Uralkodás: 1830–1848 (júliusi monarchia)
• Politikai jellemzők: alkotmányos/polgári monarchia, kapcsolat Britanniával, gyarmati terjeszkedés Algériában
• Végkifejlet: 1848-as forradalom miatt lemondás és száműzetés

Lajos Fülöp személye és kora ellentmondásos: uralma stabilitást próbált nyújtani a forradalmak előtti és utáni periódus között, de a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai kizárás hosszabb távon megbontották rendszerének alapjait. A júliusi monarchia kora fontos átmeneti fejezet a 19. századi francia történelemben.

Korai életút

A párizsi Palais Royalban született, apja tiszteletére a Louis Philippe d'Orléans, Louis Philippe nevet kapta. Szülei Orléans hercege és hercegnéje voltak. A francia királyi udvar egyik legidősebb tagja. Vérbeli hercegnek született, ami feljogosította arra, hogy Őfelségének szólítsák. Születésétől fogva a Valois hercege címet kapta, apja egyik mellékcíme. Ő volt a legidősebb a herceg és a hercegné négy gyermeke közül. Az Orléans-ház tagja volt, amely maga is a Bourbon-ház kadét ága volt. A két ág mindkettő közvetlenül XIV. Lajos leszármazottja volt, és gyakran versengtek egymással.

Nevelését Madame de Genlis végezte, aki később apja szeretője volt. Ő volt az, aki meglehetősen liberális hozzáállást nevelt az ifjú hercegbe. Amikor Louis Philippe nagyapja 1785-ben meghalt, apja követte őt Orléans hercegeként, és Louis Philippe követte apját Chartres hercegeként.

Szülei házassága feszült volt, a herceg számos házasságon kívüli viszonyáról volt híres, felesége pedig csendben elfogadta hűtlenségét. Az asszony közismerten vallásos asszony volt, aki élvezettel nézte végig, ahogy a gyermekei felnőnek. Louis Philippe volt a legidősebb a házaspár négy gyermeke közül. Louis Philippe nagyon közel állt bátyjához, Montpensier fiatalabbik hercegéhez.

1792-ben belépett a francia hadseregbe, és Ausztriába ment harcolni. De 1793 áprilisában dezertált. Franciaországba nem térhetett vissza, ezért Svájcban talált munkát tanárként. Ezután Svédországba költözött. Ezután az Egyesült Államokban élt, végül Angliába költözött.

Napóleon 1814-es lemondása után Louis Philippe visszatért Franciaországba. Lajos XVIII. király visszaadta neki orléans-i birtokait.

Házasság

1808-ban megkérte Erzsébet hercegnő, III. György brit király lánya kezét. Katolicizmusa és édesanyja, Charlotte királynő ellenkezése miatt a hercegnő vonakodva utasította vissza az ajánlatot.

Fülöp Lajos 1809-ben feleségül vette Mária Amália nápolyi és szicíliai hercegnőt, IV Ferdinánd nápolyi király és Mária Karolina osztrák hercegnő lányát. Tíz gyermekük született. Mária Amália a néhai Marie Antoinette királynő unokahúga is volt.

Meghalt 1850. augusztus 26-án Claremontban, Surrey, Anglia.

A chartres-i hercegi pár egy kisfiúval, Louis Philippe-lel (1837-es másolat az 1776-os eredetiről).

Címek és stílusok

• 1773. október 6. - 1785. november 18. Őfelsége, Valois hercege.
• 1785. november 18. - 1793. november 6. Őfelsége, Chartres hercege.
• 1793. november 6. - 1824. szeptember 21. Őfelsége, Orléans hercege.
• 1824. szeptember 21. - 1830. augusztus 9. Ő királyi felsége, Orléans hercege.
• 1830. augusztus 9. - 1848. február 24. Őfelsége, a király [a francia]
• 1848. február 24. - 1850. augusztus 26. Őfelsége Fülöp Lajos király.

A júliusi Monarchia címerei (1831-48).

Kérdések és válaszok

K: Ki volt I. Fülöp Lajos?

K: Miért lett Franciaország köztársaság?

K: Mennyi időt töltött száműzetésben Fülöp Lajos, mielőtt király lett?

K: Hogyan nevezték Lajos Fülöp uralkodását?

K: Mit támogatott Lajos Fülöp uralkodása alatt?

K: Miért menekült Louis Philippe "Mr. Smith" néven Angliába?

K: Mi történt a Francia Királysággal Fülöp Lajos halála után?

Keresés betűvel