Bioszervetlen kémia

A bioorganikus kémia a fémeknek a biológiában betöltött szerepét vizsgálja. Emellett olyan természetes jelenségeket is tanulmányoz, mint a metalloproteinek viselkedése, valamint az orvostudományban és a toxikológiában mesterségesen bevezetett fémeket. Számos biológiai folyamat, például a légzés, függ bizonyos szervetlen molekuláktól. A bioorganikus kémia magában foglalja a fémfehérjék működését utánzó szervetlen modellek vagy mimikumok tanulmányozását is.

Ez a biokémia és a szervetlen kémia keveréke. A bioorganikus kémia az elektronátvivő fehérjék biológiai vonatkozásait, a szubsztrátkötéseket és aktiválást, az atom- és csoportkémia, valamint a fémek tulajdonságait vizsgálja.

Történelem

Paul Ehrlich a szifilisz kezelésére organoarzéneket ("arzéntartalmú szereket") használt. Ez bizonyította a fémek, vagy legalábbis a metalloidok jelentőségét az orvostudományban. Ezután Rosenberg felfedezte a ciszplatin (cisz-PtCl₂(NH ₃) ) rákellenes hatását₂. Az első kristályosított fehérje az ureáz volt. Ennek aktív helyén nikkel található. A B-vitamin ₁₂, a perniciózus vérszegénység gyógyszere, Dorothy Hodgkin kristallográfiával kimutatta, hogy a korrin makrociklusban egy kobaltatom van. A DNS Watson-Crick szerkezete megmutatta a foszfáttartalmú polimerek kulcsfontosságú szerkezeti szerepét.

Kutatási területek

Néhány kutatási terület:

Fémion-transzport és -tárolás: ez az ioncsatornák, ionpumpák (pl. NaKATPáz), vakuolumok, sziderofórok és egyéb fehérjék és kismolekulák változatos gyűjteményét foglalja magában, amelyek célja a fémionok koncentrációjának gondos szabályozása a sejtben (néha metallomnak nevezik).
Hidroláz enzimek: ezek a vízzel és szubsztrátokkal kölcsönhatásba lépő fehérjék változatos gyűjteményét foglalják magukban. A metalloproteinek ezen osztályának példái a szénsav anhidráz, a metallofoszfatázok és a metalloproteinázok.
Fémtartalmú elektronátvivő fehérjék:

vas-kén-fehérjék, mint például a rubredoxinok, ferredoxinok és Rieske-fehérjék
kék rézfehérjék
citokrómok

Oxigénszállító és aktiváló fehérjék: ezek olyan fémeket használnak, mint a vas, a réz és a mangán. A hemet a vörösvértestek hemoglobin formájában használják az oxigénszállításhoz. Egyéb oxigénszállító rendszerek közé tartozik a mioglobin, a hemocianin és a hemeritrin. Az oxidázok és oxigenázok olyan, a természetben mindenütt megtalálható fémrendszerek, amelyek az oxigént olyan fontos reakciók, mint például az energiatermelés, végrehajtásához használják ki. Egyes metalloproteinek célja, hogy megvédjék a biológiai rendszert az oxigén és más reaktív oxigéntartalmú molekulák, például a hidrogén-peroxid potenciálisan káros hatásaitól. Az oxigénnel reagáló metalloproteinek kiegészítője a klorofill, a fotoszintézis alapja. A klorofill egy széngyűrűs pigment, hasonlóan más porfirin pigmentekhez, mint például a heme. A klórgyűrű közepén egy magnéziumion található. Ez a rendszer része annak az összetett fehérjegépezetnek, amely a növények fotoszintézise során oxigént termel.
Az olyan bioorganometál rendszerek, mint a hidrogenázok és a metil-kobalamin biológiai példái a fémorganikus vegyületeknek. Ez a terület inkább a fémek egysejtű szervezetek általi hasznosítására összpontosít. A bioorganometál vegyületek jelentősek a környezeti kémiában.
A nitrogén-anyagcsere útjai: ezek fémeket használnak. A nitrogenáz az egyik legismertebb, a nitrogén-anyagcseréhez kapcsolódó metalloprotein. Újabban a nitrogén-oxid kardiovaszkuláris és neuronális jelentőségét vizsgálják, beleértve a nitrogén-oxid-szintáz enzimet is. (Lásd még: nitrogén asszimiláció).
Fémek a gyógyászatban: a fémtartalmú gyógyszerek és az endogén fémionokkal az enzimek aktív helyein kölcsönhatásba lépő vegyületek tervezésének és hatásmechanizmusának tanulmányozása. Ez a szerteágazó terület magában foglalja a platina és ruténium rákellenes gyógyszereket, a kelátképző szereket, az arany gyógyszerkísérőket és a gadolínium kontrasztanyagokat.
A mentális egészségügyben: egyes szervetlen vegyületekről megállapították, hogy bizonyos rendellenességek kezelésére alkalmasak. Például a lítium-karbonátot a bipoláris zavarban jelentkező mánia kezelésére használják.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a bioorganikus kémia?

V: A bioorganikus kémia a fémek biológiában betöltött szerepének, valamint olyan természetes jelenségeknek a tanulmányozása, mint a metalloproteinek viselkedése, illetve a mesterségesen bevitt fémek az orvostudományban és a toxikológiában. Ez magában foglalja a metalloproteinek működését utánzó szervetlen modellek vagy mimikák tanulmányozását is, ami a biokémiát a szervetlen kémiával ötvözi.

K: Milyen biológiai folyamatok függnek egyes szervetlen molekuláktól?

V: Számos biológiai folyamat, például a légzés, függ néhány szervetlen molekulától.

K: Mit tanulmányoz a bioorganikus kémia?

V: A bioorganikus kémia magában foglalja az elektronátvivő fehérjék, a szubsztrátkötés és aktiválás, az atom- és csoportkémia, valamint a fémek tulajdonságainak a biológiára gyakorolt hatásának tanulmányozását.

K: Hogyan ötvözi a bioorganikus kémia a biokémiát a szervetlen kémiával?

V: A bioorganikus kémia a biokémiát és a szervetlen kémiát ötvözi a fémfehérjék működését utánzó szerves modellek vagy mimikák tanulmányozásával.

K: Milyen példákat említhetünk a természetben előforduló jelenségekre, amelyeket a bioorganikus kémikusok tanulmányoznak?

V: A bioorganikus vegyészek által vizsgált természetes jelenségek közé tartozik például a metalloproteinek viselkedése és a mesterségesen bevitt fémek viselkedése az orvostudományban és a toxikológiában.

K: Mi köze van az elektronátvivő fehérjéknek a bioinorganikus kémiához?

V: Az elektronátvivő fehérjék a bioinoragnosztikai kémia által vizsgált egyik aspektus, a szubsztrátkötéssel és aktiválással, az atom- és csoportkémia, valamint a fémek tulajdonságaival együtt.