Paul Ehrlich – Nobel-díjas német orvos, immunológia és szifilisz-kezelés úttörője
Paul Ehrlich – Nobel-díjas német orvos: az immunológia és a szifilisz-kezelés úttörője, a Salvarsan feltalálója; felfedezések a sejtfestés és antiszérumok terén.
Paul Ehrlich (1854. március 14. – 1915. augusztus 20.) zsidó származású német orvos és kutató volt, akit az immunológia és a gyógyászat alapvető kérdéseinek tisztázásáért tartanak számon. 1908-ban az 1908. évi élettani vagy orvosi Nobel-díjat kapta Ilja Mecsnyikovval együtt, mert közösen alapvető felismeréseket tettek arról, hogyan működik az immunitás a fertőzésekkel szemben. Ehrlich munkássága megalapozta a modern immunológiát és a célzott gyógyszerkutatás gondolatát.
Ehrlich vezette azt a kutatóprogramot, amelyik felfedezte a szifilisz első igazán hatásos gyógyszerét: egy arzén alapú vegyületet, a kereskedelemben Salvarsan néven ismert arsphenamint (a híres „606.” összeget). A hatóanyagot japán munkatársa, Sahachiro Hata azonosította a harminc-ötven vegyületet vizsgáló sorozat során; a Salvarsan bevezetése jelentős áttörés volt a szifilisz kezelése szempontjából. Ehrlich eközben megalkotta a „varázslövedék” (»magic bullet«) elvét: a célzott, kórokozót vagy patológiás sejtet specifikusan támadó gyógyszerek koncepcióját, amely a mai célzott terápiák előfutára.
Több területen is úttörő volt. Kidolgozta a baktériumok színezésének rendszereit és technikáit a korábbi módszerek áttekintésével, és jelentősen fejlesztette a sejtfestés módszertanát (ezek a technikák a mikroszkópos diagnosztikában ma is alapvetők). Megmutatta, hogyan lehet különbséget tenni a különböző fehérvérsejtek között, felfedezte a hízósejteket (mastsejtek), és sok új festési eljárást vezetett be a hematológia és a mikrobiólógia számára. A különböző anilinvázú festékekről, például a metilénkékről végzett vizsgálatai során azt is kimutatta, hogy ezek a vegyületek nemcsak mikroszkópos megfigyelést tesznek lehetővé, hanem bizonyos esetekben terápiás hatással is bírnak: a metilénkéknek például maláriaellenes tulajdonságokat tulajdonítottak.
Ehrlich jelentős mértékben hozzájárult a diftéria elleni antiszérumok fejlesztéséhez és bevezetéséhez is. Kidolgozott módszereket a terápiás szérumok standardizálására és kvantitatív vizsgálatára, ami lehetővé tette az antitoxinok biztonságosabb és kiszámíthatóbb alkalmazását. (A diftéria elleni antitoxin kidolgozásáért Emil von Behring kapta az első Nobel-díjat, de Ehrlich mérnöki és módszertani hozzájárulása is kulcsfontosságú volt a terápia gyakorlati bevezetésében.)
Ehrlich emellett kutatta a trypanosomiasist és más protozoás betegségeket: fejlesztett festékeket és vegyületeket, például a trypanvöröst, amelyek hatásosnak bizonyultak a trypanoszómák ellen, és részt vett a kémiai szerializált keresés módszereinek kialakításában a fertőző ágensek elleni hatóanyagok megtalálására.
Elméleti munkái is nagy hatásúak voltak: kidolgozta az ún. „oldallánc-elméletet” (side-chain theory), amely az antitestek és antigének kölcsönhatásának korai modellje. Ez az elmélet előkészítette a receptorok és ellenanyagok molekuláris szintű megértését, és hozzájárult az immunológia elméleti alapjainak megteremtéséhez.
Ehrlich munkássága ma is élő örökség: róla nevezték el több intézményt és díjat (például a Paul Ehrlich Intézet Németországban), és a módszerei, elvei — a standardizálás, a célzott gyógyszerkutatás és a festési technikák — alapvető elemei a modern orvostudománynak és gyógyszerkutatásnak. Tudományos életműve, a laboratóriumi rutinná vált technikák és az új terápiás megközelítések bevezetése miatt Paul Ehrlicht a modern orvostudomány egyik legfontosabb alakjaként tartják számon.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Paul Ehrlich?
V: Paul Ehrlich zsidó származású német orvos volt, aki 1908-ban Ilja Mecsnyikovval együtt elnyerte az élettani vagy orvosi Nobel-díjat, mert rájöttek, hogyan küzd az immunitás a betegségekkel.
K: Mit talált fel?
V: Feltalálta a baktériumok festési rendszerét (a Gram-festés előtt), a trypanvöröset, amely a trypanoszómák ellen volt hatásos, és a metilénkéket, amely a maláriaparazita Plasmodiumot képes volt recesszióba taszítani.
K: Milyen kezelést fedezett fel a szifilisz ellen?
V: Ő fedezte fel a szifilisz első olyan kezelését, amely működött - egy arzénvegyületet, amely a Salvarsan kereskedelmi névre hallgatott.
K: Milyen más betegségeket vizsgált még?
V: Tanulmányozta a trypanosomiasist és más protozoás betegségeket.
K: Hogyan járult hozzá a diftéria elleni antiszérumhoz?
V: Döntően hozzájárult a diftéria elleni antiszérumhoz, és kidolgozott egy módszert a terápiás szérumok standardizálására.
K: Hogyan nyert munkatársa Nobel-díjat?
V: Munkatársa a diftériával kapcsolatos közös munkájukért egyedüli Nobel-díjat kapott.
Keres