A 253 Mathilde egy főövi aszteroida, amelyet Johann Palisa talált 1885-ben. Meglehetősen elliptikus pályán kering, és több mint négy év alatt kerüli meg a Napot. Az objektum átmérője néhány tíz kilométer nagyságrendű, tehát a kisebb és közepes méretű főövi aszteroidák közé tartozik. Ez az aszteroida szokatlanul lassú forgási sebességgel rendelkezik: tengelye körüli teljes fordulata körülbelül 17,4 napig tart, ami jóval lassabb, mint a legtöbb aszteroidáé. A Mathilde egy primitív, sötét C-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy a felszínén sok szén és más volatilis, szilikátos anyag található; emiatt rendkívül sötét, olyan felszíne van, amely a ráeső fénynek csak mintegy 4%-át veri vissza (albedó ~0,04). Becslések szerint a sűrűsége alacsony, ami nagy porozitásra — tömörülés nélküli, ún. "rubble-pile" szerkezetre — utalhat.
NEAR Shoemaker-közelség és megfigyelések (1997)
Ezt az aszteroidát a NEAR Shoemaker űrszonda kereste fel 1997 júniusában, útban a 433 Eros aszteroida felé. A küldetés során az űrszonda optikai képeket és spektrométeres megfigyeléseket végzett, továbbá rádiónyomkövetéssel segítette a tömeg- és sűrűségbecslést. Az űrszonda képeket készített az aszteroida egyik oldaláról, és számos nagy krátert talált, amelyek mélyedéseket vájtak a felszínébe; a kráterek mérete és alakja arra utalt, hogy a Mathilde felszíne alacsony mechanikai szilárdságú.
Fizikai jellemzők és eredmények
Az NEAR megfigyelések alapján a Mathilde felszíne erősen kráterezett, nagy, több tíz kilométeres formációkkal, ami intenzív ütközési múltat jelez. A képek és a mérések együttesen arra mutattak, hogy a kis test belső szerkezete laza, nagy porozitással rendelkezik, ami megmagyarázza a viszonylag alacsony tömeget egy ekkora térfogat mellett. A C-típusú spektrális jellemzők és az alacsony fényvisszaverés összevetése meteoritos analógiákkal arra utal, hogy a Mathildehez hasonló objektumok a Naprendszer korai, változatlanul megőrződött anyagát tartalmazhatják.
Miért fontos a Mathilde?
A 253 Mathilde vizsgálata több szempontból is jelentős:
- első alkalommal szolgált közvetlen képi és spektroszkópiai adatokkal egy sötét, C-típusú aszteroidáról;
- az észlelések alátámasztották a nagy porozitás és a "rubble-pile" belső szerkezet lehetőségét, ami fontos a kisbolygók fejlődésének és ütközési történetének megértéséhez;
- a Mathilde krátereinek tanulmányozása információt ad az aszteroida felszíni anyagainak mechanikai tulajdonságairól és a kis testeket érő kisbolygó-ütközések jellemzőiről.
Utóélet és további vizsgálatok
Bár a Mathilde-t már meglátogatta űrszonda, a későbbi nagyobb aszteroidák (például a Dawn küldetés keretében felkeresett 4 Vesta és 1 Ceres) részletesebb feltérképezést kaptak. A Mathilde megfigyelései azonban ma is fontos referenciaértékek a sötét, szénben gazdag törpebolygók és aszteroidák tanulmányozásához. További, korszerű műszerekkel végzett megfigyelések és esetleges jövőbeli küldetések tovább pontosíthatnák a test belső szerkezetére, összetételére és kráteroztatására vonatkozó ismereteinket.
