324 Bamberga a 16. legnagyobb aszteroida a fő aszteroidaövben. Felfedezője Johann Palisa, aki 1892. február 25-én Bécsben találta meg. Ez az egyik utolsó olyan nagy (200 km-nél nagyobb átmérőjű) aszteroida, amelyet a klasszikus távcsöves megfigyelések idején fedeztek fel: az Eros földközeli aszteroidához hasonlóan a Bamberga is az utolsó, amelyet még jól lehetett látni távcsővel.

Megfigyelhetőség és fényesség

A Bamberga pályájának nagy excentricitása miatt fényessége az egyes szembenállásoknál jelentősen változik. Ritka, perihéliumhoz közeli szembenálláskor elérheti a kb. +8,0 magnitúdót, ami összehasonlítható például a Szaturnusz Titán holdjának fényességével. Ezek a perihélium-közeli oppozíciók körülbelül huszonkét évente ismétlődnek: ilyen volt 1991 és 2013, a következő hasonló alkalom várhatóan 2035 körül lesz.

Ezekben a kedvező időszakokban a Bamberga a legfényesebb C-típusú aszteroida lehet, nagyjából egy magnitúdóval fényesebb, mint a 10 Hygiea, amelynek maximális fényessége körülbelül +9,1. Ilyen szembenálláskor a Bamberga akár 0,78 AU-ra is megközelítheti a Földet, vagyis bizonyos időszakokban közelebb jöhet, mint más, hasonló vagy kisebb látszó fényességű főövi aszteroidák. Összehasonlításképpen: a 7 Iris soha nem kerül 0,85 AU-nál közelebb, a 4 Vesta pedig 1,13 AU-nál közelebb, amikor szabad szemmel láthatóvá válnak a tiszta, fényszennyezéstől mentes égbolton.

Heliofizikai és pályajellemzők

Összességében a Bamberga a tizedik legfényesebb főövi aszteroida, sorrendben a Vesta, a Pallas, a Ceres, az Iris, a Hebe, a Juno, a Melpomene, az Eunomia és a Flora után. Nagy pályaexcentricitása (összehasonlításképpen: mintegy 36%-kal nagyobb, mint a Plútóé) miatt azonban a legtöbb, tipikus ellenfényes állásnál más aszteroidák fényesebbek lehetnek.

Fizikai jellemzők

A Bamberga átmérőjét az IRAS infravörös felmérése alapján körülbelül 228 km-re becsülik. Albedója alacsony, ami a sötétebb, karbonban gazdag összetételre utal. Színképi osztálya a C-típusú és a P-típusú aszteroidák közé esik, tehát valószínűleg szénben gazdag, sötét anyagból áll.

Forgási ideje a nagyobb aszteroidák között viszonylag hosszúnak számít: mérések több tíz órás periódust jeleznek, ami lassabb forgást jelent a tipikus, néhány órás forgásidejű kisbolygókhoz képest.

Megfigyelések és fedések

1987. december 8-án megfigyelték a Bamberga fedését; ez az esemény és az IRAS mérései egyaránt az említett ~228 km-es átmérőt igazolták. Az ilyen fedések és pontos fotometriai, illetve infravörös mérések fontosak az aszteroida alakjának, méretének és sűrűségének meghatározásához.

Név és történet

A kisbolygót a bajorországi Bamberg városáról nevezték el; a névadás a korszak szokásainak megfelelően történelmi, földrajzi vagy mitológiai nevekre épült.

Megfigyelési tippek

  • Ritka, perihélium-közeli oppozíciók idején a Bamberga elérheti a +8 magnitúdót, ekkor kis távcsővel vagy jó binokulárral is megkísérelhető a megfigyelése.
  • Általában sötét, fényszennyezéstől mentes égen érdemes keresni, mivel alacsony albedója miatt nem tűnik fel könnyen a városi égbolton.
  • Az aktuális láthatóságot és pontos helyzetét érdemes csillagászati programokból vagy égitest-ephemeriszekből lekérdezni.

Összefoglalva: a 324 Bamberga egy nagyméretű, sötét, viszonylag lassan forgó főövi aszteroida, melynek jelentős megfigyelési érdekességét nagy excentricitása és ebből adódó, ritka, nagyon fényes perihélium-közeli szembenállásai adják.