Johann Palisa (1848. december 6. - 1925. május 2.) osztrák csillagász, az osztrák Sziléziában (ma Csehország) található Troppau városában született.

Johann Palisa a kisbolygók (aszteroidák) megfigyelésének és felfedezésének egyik kiemelkedő alakja volt a 19–20. század fordulóján. Vizuális megfigyelésekkel, türelmes égboltfelmérésekkel és pontos asztrometriai mérésekkel dolgozott; pályafutása során összesen 122 aszteroidát fedezett fel, az 1874-es 136 Austria-tól az 1923-as 1073 Gellivara-ig.

Felfedezések és jelentősebb aszteroidák

Palisa munkássága során számos nevezetes kisbolygót fedezett fel, amelyek közül több mai napig fontos szerepet játszik a kisbolygó-kutatásban. Az általa talált nevezetes aszteroidák közé tartozik a 153 Hilda, 216 Kleopatra, 243 Ida, 253 Mathilde, 324 Bamberga és a 719 Albert Amor aszteroida.

  • 216 Kleopatra – különleges, „kutya-csont” alakú kisbolygó, amelyet később további mérésekkel és szonda-észlelésekkel is vizsgáltak.
  • 243 Ida – később űrszonda-észlelések (például a Galileo) során holdját is felfedezték, ami különös jelentőséget adott a kisbolygónak.
  • 253 Mathilde és 324 Bamberga – más fontos, jól tanulmányozott aszteroidák, amelyek hozzájárultak a kisbolygó-összetétel és sűrűség megismeréséhez.

Módszerei és munkamódszer

Palisa korának technikáit alkalmazta: hosszabb vizuális megfigyelések, részletes csillagtérképek és pontos pozíciómérések alapján azonosította az éjszaka folyamán elmozduló objektumokat. Munkája különösen értékes volt abban az időszakban, amikor a fényképezés még csak kezdett elterjedni a csillagászatban; Palisa műveltsége, jó szemének és kitartásának köszönhetően továbbra is sikeresen végzett felfedezéseket, miközben a fotográfiai módszereket egyre többen kezdték alkalmazni.

Életmű és örökség

Palisa élete és munkássága jelentős hatást gyakorolt a kisbolygó-kutatás fejlődésére. Felfedezései bővítették a Naprendszer kis égitesteinek ismeretét, és alapot szolgáltattak a későbbi asztrometriai és dinamikai vizsgálatokhoz. Az ő tiszteletére nevezték el a 914 Palisana aszteroidát és a Palisa krátert a Holdon.

Palisa munkássága jó példája annak, hogyan lehet kitartó, gondos megfigyelőmunkával tartós tudományos eredményeket elérni még a technikai korszakváltások idején is. Halála (1925) után felfedezései és publikációi továbbra is fontos források a kisbolygó-kutatás történetének tanulmányozásához.