A 433 Eros az első ismert földközeli aszteroida (NEA), amelyet a 19. század végén fedeztek fel. Nevét a szerelem görög istenéről, Erószról (görögül Ἔρως) kapta. Az aszteroida S-típusú, jellegzetesen kőzetes összetételű objektum, alakja erősen megnyúlt: méretei kb. 34 × 11 × 11 km körüliek (más forrásokban gyakran 33 × 13 × 13 km formában is találhatóak becslések). Az földközeli aszteroidák között az Eros a második legnagyobb az 1036 Ganymed után, és az Amorok csoportjába tartozik (vagyis közelíti a Föld pályáját, de általában nem metszi azt). Eros azon kevés NEA egyike, amelyek átmérője meghaladja a 10 km-t; mérete egyértelműen nagyobb annál az aszteroidánál, amely a Yucatánban a Chicxulub-krátert hozta létre és amelyhez a dinoszauruszok kihalásával kapcsolatos feltételezések kötődnek.

Pálya, fényesség és látszó mozgás

Az Eros pályája erősen excentrikus, és alkalmanként a Mars pályáján belülre is benyúl, ezért a Mars-szel pályakeresztező objektumként is tekintik. Ritka szembenállások (oppozíciók) során, nagyjából 81 évente előforduló különösen kedvező geometriai helyzetekben (például 1975-ben és várhatóan 2056-ban) az Erósz a Földről nézve közel „szemben” tartózkodik a Nappal, ilyenkor igen fényesen mutatkozik: elérheti a +7,1 magnitúdót, amely fényesebb, mint a Neptunusz és fényesebb a legtöbb főövi aszteroidánál (a 4 Vesta kivételével, néha a 2 Pallas és a 7 Iris esetében is hasonló fényesség adódhat). Oppozícióban – az égi háttérrel szemben – a mozgása látszólag megáll, és, más bolygókkal ellentétben, az Eros soha nem tűnik retrográdnak (vagyis látszólag visszafelé haladónak az égen).

Például 2012. január 31-én az Erósz 0,1787 csillagászati egységgel közel haladt el a Föld mellett, ami kb. 26,7 millió kilométernek (16,6 millió mérföldnek) felel meg. Ez nagyjából 70-szerese a Hold átlagos távolságának, és ilyen alkalmakor a fényessége körülbelül +8,1 vizuális magnitúdó volt.

Megfigyelések, összetétel és fizikai tulajdonságok

Az Eros felszíne sziklás, sok kráterrel és nagy sziklatömbökkel (boulder), valamint vékony morzsalékos réteggel, azaz regolit-tal borított. Színképe és kémiai jellemzői alapján kőzetes, S-típusú aszteroida, hasonlít az ordinárius kondritokhoz (az egyik leggyakoribb meteoritfajta). A NEAR Shoemaker küldetés adatai alapján a sűrűsége mérsékelt, ami arra utal, hogy nem teljesen porózus „rúdup pile”, hanem jelentős szilárd kőzetanyagból álló, repedezett belső szerkezetű objektum.

  • Átmérő: megnyúlt test, kb. 34 × 11 × 11 km.
  • Forgási periódus: körülbelül 5,27 óra (a napi forgás rövid).
  • Összetétel: szilikátok (olivin, piroxén), fémes szemcsék — tipikus S-típusú jelleg.

NEAR Shoemaker küldetés

Az Eros-t meglátogatta a NEAR Shoemaker űrszonda (Near Earth Asteroid Rendezvous), amely előbb pályára állt az aszteroida körül, részletes fényképeket és műszerezett méréseket készített a felszínről, a gravitációs mezőről és az összetételről. A küldetés végén, 2001. február 12-én a NEAR a manőverező fúvókák és az irányított pályamódosítások segítségével leszállt az aszteroida felszínére (a leszállás túlélte a szondát annyira, hogy adatok is érkeztek az érintkezés után). A NEAR adatai tettek lehetővé részletes topográfiai térképezést, kráterezési statisztikát és a tömeg/ sűrűség pontosabb meghatározását.

Pályaevulúció és ütközési kockázat

Az olyan pályán keringő objektumok, mint az Erósz, nem tartósak kozmikus időskálán: a bolygók gravitációs perturbációi és a kisbolygók kölcsönhatásai miatt csak néhány százmillió évig maradhatnak hasonló pályán. Szimulációk szerint az Eros pályája változhat, és a bolygóközi perturbációk hatására akár 2 millió éven belül Föld-keresztezővé válhat (Michel et al., 1996), ami elméleti lehetőség a jövőbeli pályamódosulásra, de közvetlen, rövidtávú ütközési veszély a jelenlegi pálya mellett nem ismert.

Az Erósz neve melléknévi alakban ritkán felbukkanó formája az Erotian, bár a magyar szakirodalomban leggyakrabban az „Erósz” vagy az „Eros” elnevezéssel találkozunk.