Hiragana

A hiragana a japán írásrendszer része. A japán írás általában kanjikból áll, amelyeket a mondat fő szavaira, általában a tartalmi szavakra használnak, és hiraganákból, amelyeket a nyelvtant alkotó kis szavakra (angolul ezek olyan szavak lennének, mint a "from" és "his"), az úgynevezett részecskékre. A hiraganát használják néhány szó végződésére is.

A hiragana egy szótagrendszer, ami azt jelenti, hogy minden hiragana karakter egy szótagot jelöl. Ezért különbözik egy olyan nyelvtől, mint az angol, amely olyan ábécét használ, amelyben a legtöbb betű egy-egy hangot (fonémát) jelöl. Létezik egy másik szótagrendszer is, a katakana, amelyet főleg idegen szavak és nevek esetében használnak. A két kana-rendszer meglehetősen könnyen megtanulható, de a kanjit évekig tartó gyakorlással lehet elsajátítani. Ezzel szemben a kana rendszerek két hét alatt megtanulhatók.

A múltban a hiragana a nők írásának számított, míg a férfiak kanjival írtak. Mivel a kanji a kínai nyelvben jól, a japánban viszont rosszul használható, az első japán könyveket, verseket és dalokat a nők írták. Később a buddhista papok, mint például Rennyo (megh. 1498), hiragana nyelven írtak, hogy a vallási üzenetet könnyen érthetővé tegyék, hogy mindenki el tudja olvasni.

Néha az egész szöveget hiraganával írják, hogy megkönnyítsék a szöveg áttekintését. Ezt kisgyermekeknek szóló könyvekben vagy japánul tanulni kezdő diákoknak használják, vagy amikor a dalszövegeket a zene alá írják, ahol fontos, hogy a szavak illeszkedjenek a zenéhez. Néhány ritka vagy furcsa kanji fölött úgynevezett furigana karakterek is lehetnek. Ezek olyan hiraganák, amelyek megmutatják, hogyan kell kiejteni a kanjit.

A hiraganában minden karakter (kana) vagy egy magánhangzó (például "a": あ); egy mássalhangzó, amelyet egy magánhangzó követ (például "ka": か); vagy a szótag végén egy "n": (ん), bár néha ez inkább "m"-nek vagy "ng"-nek hangzik.

A nyelvtani végződések használatának példájaként a "enni" igét vehetjük, amely a következő: 食べる (taberu). Itt az "enni" szó fő része (ebben az esetben "ta"-nak ejtve) a 食 kanji. A másik két szótag: "be-ru" hiragana (べる). Ha azt mondanánk, hogy "ettem" vagy "ettél" stb., akkor azt mondanánk, hogy "tabemashita", amit úgy írnak, hogy食べました ("be-ma-shi-ta" hiragana nyelven).

Hiragana táblázat

A főbb hiragana karakterek ebben a táblázatban láthatók.

magánhangzók					yōon
あ a	い i	う u	え e	お o	(ya)	(yu)	(yo)

か ka	き ki	く ku	け ke	こ ko	きゃ kya	きゅ kyu	きょ kyo
さ sa	し shi	す su	せ se	そ így	しゃ sha	しゅ shu	しょ sho
た ta	ち chi	つ tsu	て te	と a	ちゃ cha	ちゅ chu	ちょ cho
な na	に ni	ぬ nu	ね ne	の nem	にゃ nya	にゅ nyu	にょ nyo
は ha	ひ hi	ふ fu	へ ő	ほ ho	ひゃ hya	ひゅ hyu	ひょ hyo
ま ma	み mi	む mu	め me	も mo	みゃ mya	みゅ myu	みょ myo
や ya		ゆ yu		よ yo
ら ra	り ri	る ru	れ re	ろ ro	りゃ rya	りゅ ryu	りょ ryo
わ wa	ゐ wi		ゑ mi	を wo
				ん n

が ga	ぎ gi	ぐ gu	げ ge	ご go	ぎゃ gya	ぎゅ gyu	ぎょ gyo
ざ za	じ ji	ず zu	ぜ ze	ぞ zo	じゃ ja	じゅ ju	じょ jo
だ da	ぢ (ji)	づ (zu)	で de	ど do	ぢゃ (ja)	ぢゅ (ju)	ぢょ (jo)
ば ba	び bi	ぶ bu	べ legyen	ぼ bo	びゃ bya	びゅ byu	びょ byo
ぱ pa	ぴ pi	ぷ pu	ぺ pe	ぽ po	ぴゃ pya	ぴゅ pyu	ぴょ pyo

Vegyük észre, hogy a "hu" hang ismeretlen a japánban, így a ふ-t "fu"-nak ejtik, egy "f"-el, amelyet könnyedén fújnak, mintha valaki elfújna egy gyertyát.

A "g", "d", "z" és "b" hangok írásához a "k", "t", "s" és "h" hangokkal kezdődő hangtalan karakterek után két kis sor, úgynevezett dakuten (゛) kerül beírásra. A "h" hang után egy kör (゜) következik a "p" hang után. Például: は a "ha" hangot adja; ば a "ba" hangot adja; ぱ a "pa" hangot adja.

Néha, amikor a szavak összetett szavakká állnak össze, a második rész első hangja hangtalanról hangzóra változik. Például: "hana": はな (orr) + ち "chi" (vér) はなぢ "hanaji" (orrvérzés) lesz.

Néhány japán szótag, amely csúszó hangokkal rendelkezik, a hiragana egy kis változatát adja a ya, yu vagy yo szóhoz (ゃ, ゅ és ょ) Ezt hívják "yōon"-nak. Például: A "sha" úgy hangzik, mint a "shi "+"ya", így a "densha" (villamos) でんしゃ. A kis "tsu" っ, amelyet "sokuon"-nak hívnak, egy megkettőzött mássalhangzót jelöl: A "Nippon" (Japán) írásmódja にっぽん. A kis "tsu" nélkül az első szótag úgy hangzana, mint a "térd" szó.

A japán írás tanulása kezdő diák kezdheti a hiraganával vagy a katakanával. A hiragana a japán írás megtanulásának alapja. Ha azonban valaki Japánba készül, és csak néhány szót szeretne felismerni, a katakana hasznosabb, mivel segít elolvasni sok útjelző táblát, boltnevet és az éttermi étlapokon szereplő dolgok nevét.

Kapcsolódó oldalak

Katakana
Kanji

Kérdések és válaszok

K: Mi az a hiragana?

V: A hiragana a japán írásrendszer része. Ez egy szótagírás, ami azt jelenti, hogy minden hiragana karakter egy szótagot jelöl. A nyelvtant alkotó kis szavakra és egyes szavak végződésére is használják.

K: Miben különbözik az angol ábécétől?

V: Az angolhoz hasonló ábécében a legtöbb betű egy-egy hangot (fonémát) jelöl. A hiraganában azonban minden egyes karakter egy-egy szótagot jelöl.

K: Ki írta a hiraganát hagyományosan?

V: Hagyományosan a nők írtak hiraganával, míg a férfiak kanjival. Murasaki Shikibu volt az egyik példa, aki hiragana nyelven írt könyveket, verseket és dalokat. Később olyan buddhista papok, mint Rennyo (megh. 1498), szintén hiragana nyelven kezdték írni a vallási üzeneteket, hogy minél többen el tudják olvasni azokat.

K: Könnyű megtanulni?

V: A két kana rendszer (hiragana és katakana) meglehetősen könnyen tanulható a kanjihoz képest, amely évekig tartó gyakorlást igényel - általában mindkét kana megtanulható két hét vagy kevesebb idő alatt!

K: Vannak a hiraganának különleges felhasználási módjai?

V: Néha egész szövegeket lehet hiraganával írni, hogy könnyebben olvashatóvá tegyük őket - ezt gyakran használják a kisgyermekeknek vagy a japán nyelvtanulást kezdő diákoknak szánt könyveknél, vagy amikor zeneszövegeket írnak a zene alá, ahol fontos, hogy megmutassák, hogyan illeszkednek a zenéhez. A ritka vagy furcsa kanjik fölött furigama karakterek is lehetnek, amelyek hirganával vannak írva, és azt mutatják, hogyan kell kiejteni őket.

K: Tudna példát mondani arra, hogyan használják a nyelvtani végződéseket a hirgana használatával?

V: Igen! Például, ha vesszük az "enni" igét, ami 食べる (taberu), akkor ennek a szónak a fő részét, az "enni" (kiejtése "ta") kanji 食, míg a másik két szótagot "be-ru" hirgana べる -ként írnánk. Ha azt mondanánk, hogy "ettem" vagy "ettél" stb., akkor tabemashita-t mondanánk, amit 食べました írnánk, a "be-ma-shi-ta" pedig hirgana べました。-ként lenne írva.