William Brewster III. ezredes (1566 – 1644. április 10.) angol tisztviselő és református (szeparatista) vezető volt, aki 1620-ban a Mayflower hajó egyik utasa volt. Jelentős szerepet játszott a vallási mozgalomban mind Európában, mind a plymouthi gyarmaton, és a Mayflower Compact egyik aláírója. Gyakran említik a plymouthi kolónia vezető idős szellemi alakjaként és „ruling elder”-ként (irányító idős) a gyülekezetben.
Korai élet és család
Brewster Scroobyban, Angliában, Nottinghamshire-ben született egy helyi családban, amely a közösség életében ismert volt. Ifjú korában a cambridge-i Peterhouse egyetemen tanult; Cambridge akkoriban olyan egyetem volt, ahol sokan törekedtek az anglikán egyház megújítására. A radikálisabb reformokat támogató csoportokat, amelyek külön gyülekezeteket hoztak létre, általában szeparatistáknak nevezték; Angliában őket sokszor üldözték és börtönbe zárták.
Szerep a szeparatista mozgalomban és a Leideni évek
Brewster fiatal felnőttként rövid időre Hollandiában dolgozott, többek között William Davison mellett. Hazatérve Scroobyba a helyi közösségben vállalt feladatokat, többek között postamester lett, és házát gyülekezeti alkalmak helyszínéül használta – itt alakult ki az őt és társait összefogó szeparatista közösség. 1607-ben rövid ideig börtönbe is vetették tevékenysége miatt. 1608-ban a gyülekezet többsége úgy döntött, hogy vallási szabadságot keresve Hollandiába költözik; Anglia elhagyása akkor még engedély nélkül törvénytelen volt, ezért a kivándorlás részben titokban zajlott. 1609-ben Brewstert megválasztották a leideni gyülekezet vezetőjének.
Leidenben Brewster Leidenben angol nyelvet tanított, később pedig nyomdászként is dolgozott. Feldolgozott és előállított vallásos könyveket Anglia számára, gyakran a hivatalos egyházzal és a királlyal szemben kritikus nézeteket közvetítve. 1619 körül ő és Edward Winslow közösen adtak ki egy olyan vallási röplapot, amely bírálta I. Jakab király politikáját és az anglikán egyház szervezetét. Ennek következményeként a király megbízásából Brewster ellen elfogatóparancsot adtak ki: a nyomdát elkobozták, társát letartóztatták, Brewster pedig ideiglenesen bujkálni kényszerült.
A Mayflower útja és a plymouthi kolónia
Miközben Brewster rejtőzködött, a leideni gyülekezet már megkezdte a tervezést az Újvilágba költözésre. A szervezés részben más vezetőkre, például John Carverre és Robert Cushmanre hárult. Brewster végül megszökött, és Cushman segítségével fel tudott szállni a Mayflower fedélzetére, családjával együtt: felesége és két fia, Love és Wrestling is utaztak vele. A hajó 1620-ban érkezett Észak-Amerikába, ahol a telepesek a Mayflower Compact elfogadásával szervezték meg közigazgatásukat; Brewster ennek egyik aláírója volt.
Plymouthban Brewster a gyülekezet lelki vezetőjeként tevékenykedett: rendszeresen vezette az istentiszteleteket (orrendi keretek között, mivel nem volt felszentelt lelkész), oktatott és tanácsadó szerepet töltött be a civil ügyekben is. Tudása, írástudása és tapasztalata nagyban hozzájárult a kis telepesség korai túléléséhez és intézményeinek kialakításához. Élete végéig a plymouthi közösség meghatározó alakja maradt.
Örökség
Brewster halála 1644. április 10-én következett be; egész élete a vallási meggyőződés és a közösség szolgálata körül forgott. A plymouthi gyarmat és az amerikai történelem korai szakaszának forrásaiban gyakran említik, mint a puritán–szeparatista mozgalom egyik kulcsfiguráját, akinek munkája és írásai hozzájárultak a vallásszabadságról és önkormányzásról szóló korai diskurzus formálásához. Fiai – köztük Love és Wrestling – és más leszármazottai is részt vettek a gyarmati életben, így Brewster családi öröksége a későbbi generációkban is tovább élt.
