Fehércsúcsú zátonycápa (Triaenodon obesus) — fajleírás és élőhelye

A fehércsúcsú zátonycápa teste karcsú, feje rövid és széles. Ormánya lapos és tompa, és az orrlyukak előtt nagy bőrlebenyek vannak. A szemek kicsik és ovális alakúak, és függőleges pupillával rendelkeznek. A lefelé dőlő szájjal együtt a látható szemöldökgerincek állandó "undorodó" arckifejezést kölcsönöznek ennek a cápának. Az első hátúszó jóval a mellúszó mögött helyezkedik el. A második hátúszó nagy, de kisebb, mint az első hátúszó. A mellúszó széles és háromszög alakú. Az anális uszony körülbelül akkora, mint a második hátúszó. Nincs interdorsális gerinc (gerinc a két hátúszó között), és a farokúszóban nincsenek oldalsó bordák. A fehércsúcsú zátonycápa a közismert nevét az első hátúszó és a felső farokúszó fehér csúcsairól kapta. A test színe a sötétszürkétől a barnáig terjed, az alja pedig fehér. Néha az egész testén apró sötét foltok vannak. A többi uszonyon is lehetnek fehér csúcsok, de nem mindig. A fehércsúcsú zátonycápát néha összetévesztik az ezüstcsúcsú cápával a hasonló megjelenésük miatt. Az ezüsthegyű cápa azonban sokkal nehezebb faj, és nagy első hátúszóval és sokkal kisebb második hátúszóval rendelkezik. A farokúszója is fehérrel van bélelve, nem pedig csúcsos, mint a fehércsúcsú zátonycápáé. A fehércsúcsú zátonycápa meglehetősen kis termetű cápafaj, maximális hossza alig éri el a 2,1 métert (7 láb), azonban ritkák az 1,6 métert (5,2 láb) meghaladó hosszúságú egyedek. A hímek körülbelül 1,04 méteres (3,4 láb) hosszúsággal válnak ivaréretté, és általában elérik az 1,7 méteres (5,5 láb) hosszúságot. A nőstények 3,4-3,6 láb (1,04-1,1 méter) hosszúságban érik el az ivarérettséget, és legalább 1,6 méteresre nőnek. A fehércsúcsú zátonycápák súlya legfeljebb 18 kg lehet.

A fehércsőrű zátonycápa széles körben elterjedt az egész Indo-csendes-óceáni térségben. Az Indiai-óceánon a dél-afrikai KwaZulu-Natal északi részétől a Vörös-tengerig és az indiai szubkontinensig megtalálható, beleértve Madagaszkárt, Mauritiust, a Comore-szigetek, az Aldabra-csoportot, a Seychelle-szigetek, Srí Lanka és a Chagos-szigetcsoportot. A Csendes-óceán nyugati és középső részén Kína déli részétől, Tajvantól és a Ryukyu-szigetektől a Fülöp-szigeteken, Délkelet-Ázsián és Indonézián át Ausztrália északi részéig, valamint Melanézia, Mikronézia és Polinézia számos szigete körül is megtalálható, egészen Hawaii északi és a Pitcairn-szigetek délkeleti részéig. A Csendes-óceán keleti részén Costa Ricától Panamáig, valamint a Galápagos-szigeteknél fordul elő.

A fehércsúcsú zátonycápa főként korallzátonyoknál fordul elő, de homokos lapályokon, lagúnákban és a mélyebb vízbe vezető meredélyek közelében is megtalálható. A nagyon tiszta vizet kedveli, és ritkán úszik messze a fenéktől. Ez a faj 8-40 m mélységben a leggyakoribb. Néha 1 méternél kisebb mélységű vízbe is bemehetnek, és van olyan feljegyzés, amely szerint a Ryukyu-szigeteken 330 m mélységből fogtak el egy fehércsúcsú zátonycápát.

A fehércsúcsú zátonycápát általában tiszta vizekben, korallzátonyok mentén úszkáló cápákat látunk, és a jelentések szerint akár 330 méteres (1083 láb) mélységben is előfordul. Ez a faj ritkán úszik a felszínre, és képes hosszú ideig mozdulatlanul a fenéken feküdni. Nappali órákban a fehércsúcsú zátonycápák nagy csoportokat alkotnak a barlangokban, és néha úgy tűnnek, mint egy rakás fatörzs. Ugyanazok a cápák gyakran hosszú időn keresztül visszatérnek ugyanabba a barlangba, és csak időszakosan változtatják a helyüket. A fehércsúcsú zátonycápa az éjszaka folyamán a legaktívabb.

Etetés

Éjszaka a fehércsúcsú zátonycápa nagyon aktívvá válik, és a fenéken keresi a zsákmányt. Amikor a cápa zsákmányt talál, egy hasadékba vagy kis barlangba üldözi a zsákmányt, és csapdába ejti. Vékony teste, tompa ormánya és kemény bőre segíti a fehércsúcsú zátonycápát abban, hogy sikeresen vadászhasson ezekben a kis helyiségekben. Főleg csontos halakkal táplálkozik, köztük angolnákkal, mókushalakkal, csukahalakkal, damilhalakkal, papagájhalakkal, sebészhalakkal és ravaszhalakkal. Emellett polipokat, rákokat és homárokat is fogyaszt.

Szaporítás

A fehércsőrű zátonycápák élveszületők, és a nőstények a 12 hónapig tartó vemhesség után 1-5 kölyköt hoznak világra, amelyek hossza 52-60 cm között mozog. A párzás során 1-11 hím követi a nőstényt, amíg az egyikük óvatosan meg nem csipkedi a nőstény kopoltyúját. Ha a nőstény elfogadja a hímet, a hím a szájába veszi a nőstény egyik melluszonyát, és párosodik vele. A fehércsőrű zátonycápák körülbelül 8 éves korukban válnak ivaréretté, és legfeljebb 25 éves korukig élnek.

A fehércsúcsú zátonycápát Pakisztán, India, Srí Lanka és Madagaszkár vizein halászják. Úgy vélik, hogy más vizekben is halászják az elterjedési területén, de erről nem sok információ áll rendelkezésre. A húst és a májat emberi fogyasztásra értékesítik, annak ellenére, hogy a májat a jelentések szerint mérgezőnek tartják. Bár ez a cápa széles körben elterjedt, korlátozott élőhelye, mélységtartománya, kis alomnagysága és az ivarérettség eléréséhez szükséges hosszú idő azt jelenti, hogy a fehércsúcsú zátonycápát egyre inkább veszélyeztetheti a túlhalászás.

Ez a cápa az emberre meglehetősen ártalmatlan, mivel nyugodt természetű és apró fogai vannak. Kerüli az emberrel való közeli érintkezést, és elúszik, ha úszók vagy búvárok közelednek hozzá. Mivel a fehércsúcsú zátonycápát gyakran vonzza a táplálék, a búvároknak sikerült már kézből etetni az egyedeket. Előfordul azonban, hogy egy-egy egyed túlságosan izgatottá válik a szigonyhalászat vagy a csali jelenléte miatt, és megharaphatja a búvárt. Ez a faj arról is ismert, hogy harap, ha zaklatják.

A fehércsúcsú zátonycápa széles körben elterjedt és meglehetősen gyakori, és nincs olyan jogszabály, amely tiltaná a halászatát. A hawaii fehércsőrű zátonycápa projekt jelenleg ennek a cápának az élettörténetét, mozgási szokásait és élőhelyének hatókörét kutatja, abban a reményben, hogy ez segíteni fogja e cápa populációinak jövőbeli kezelését. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) évek óta dolgozik a cápák védelmére és kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési terven (IPOA-SHARKS). Azonban az óceánok hatalmas mérete, ahol a fehércsőrű zátonycápa megtalálható, és a törvények végrehajtásának nehézségei sok területen rendkívül megnehezítik e cápa védelmének kezelését. A fehércsőrű zátonycápát az IUCN jelenleg a közel veszélyeztetett fajok közé sorolja.