Uriel (héberül: אוּרִיאֵל, görögül: Ουριήλ, koptul: ⲟⲩⲣⲓ⎯ⲗ, jelentése "Isten az én fényem" vagy "Isten tüze") arkangyal a zsidó és keresztény hagyományokban. A keleti ortodoxok, a keleti ortodoxok és az anglikánok "Szent Uriel arkangyalnak" vagy egyszerűen "Szent Urielnek" nevezik.

Név és jelentés

A név héber eredetű: אוּרִיאֵל (Uri'el) — az "úr" vagy "El" (Isten) és az "úr/úrnő" szóelemek mellett az "úr" helyett itt inkább az "úr/isten" elemet jelenti; a szóösszetételből adódóan leggyakrabban a "Isten fénye" vagy "Isten tüze" fordítások használatosak. A fény és a tűz motívuma Uriel figurájának egyik meghatározó jelképe a hagyományokban.

Források és megjelenés a szent irodalomban

Uriel neve ritkán szerepel a kanonikus héber Bibliában vagy a legtöbb keresztény kánonban; főként apokrif és deutero-kanonikus iratokban, valamint későbbi zsidó és keresztény hagyományokban találkozunk vele. Főbb források és említések:

  • az apokrif 2 Esdrás (más néven 4 Ezsdrás) egyik földi kinyilatkoztatásában Uriel jelenik meg, mint az isteni üzenetek tolmácsa;
  • a Jézus fiáról és más héber misztikus szövegekből származó hagyományokban (például a Hénoch könyve) Uriel szerepe komplex: vannak történetek, ahol égi titkok magyarázója, a világ rendjének őre vagy a bűnösök bűnbánatához kapcsolódó angyal;
  • az ortodox ikonográfiában és a középkori illetve reneszánsz keresztény irodalomban Uriel gyakran tűnik fel, esetenként poétikus és teológiai művekben is.

Szerepek és attribútumok

Hagyományonként változó, de a leggyakoribb attribútumok:

  • Fény és bölcsesség őre: Urielhez gyakran társítják a fényt, a megvilágosodást és az isteni bölcsesség közvetítését.
  • Prófétai vezető: apokrif szövegekben tanítja vagy megmagyarázza a látnokoknak (például Ezdrásnak) az isteni titkokat.
  • Bűnbánat és ítélet: egyes hagyományokban a bűnösökkel szemben fellépő, illetve a vezeklésre hívó szerepek kapcsolódnak hozzá.
  • Ikonográfia: gyakran ábrázolják tűzzel, egy lángoló pálcával, napkoronggal vagy könyvvel/tekercsel — ezek a motívumok a fényt, tanítást és az isteni kinyilatkoztatást jelképezik.

Vallási megbecsülés és liturgikus helyzet

Uriel státusza és liturgikus elfogadottsága egyháztól függően eltérő. A római katolikus kánon általában csak Szent Mihályt, Gábrielt és Rafáelt nevezi meg az angyalok között, míg az keleti ortodoxok és egyes orientális egyházak gazdagabb angyali panteont ismernek. Az anglikánok közösségében is találunk Urielhez kötődő liturgikus emlékezést és hagiográfiai hagyományokat, bár ez hagyományonként és egyházmegyénként eltér.

Uriel a kultúrában és irodalomban

Uriel alakja számos művészeti és irodalmi alkotásban felbukkan. John Milton Paradicsom elvesztése című művében például Uriel megjelenik, mint az égi világ egyik őre, aki a Nap felügyeletével kapcsolatos szerepet tölt be. A reneszánsz és barokk festészetben ikonikus ábrázolásokban jelenik meg, gyakran a fény vagy a tűz metaforáival kísérve. Emellett modern ezoterikus és okkult irodalomban is fontos figura lehet, ahol gyakran a belső megvilágosodás vagy műveltség szimbólumaként kezelik.

Összefoglalás

Uriel arkangyal alakja sokrétegű: neve és motívumai a fényhez és a tűzhöz kötődnek, szerepeiben pedig a kinyilatkoztatás, bölcsesség és néha a bűnbánat közvetítése áll. Bár nem minden keresztény felekezet fogadja el egyformán hivatalos szinténként, Uriel jelentős hatást gyakorolt a vallási irodalomra, a művészetre és az egyházi néphagyományokra. A pontos szerep és imázs hagyományonként változik, ezért érdemes az egyes forrásokat és egyházi nézeteket külön-külön vizsgálni.