A Tudor-korszak általában az 1485 és 1603 közötti időszakra utal, különösen Anglia történelmével kapcsolatban. Ez volt az az időszak, amikor a Tudor-dinasztia uralkodott Angliában. Első uralkodója VII. Henrik (1457–1509) volt; uralma a bosworth-i csatában aratott győzelemmel zárta le a Rózsák háborúját, és megteremtette a politikai stabilitás lehetőségét. A kifejezést gyakran tágabban használják, hogy I. Erzsébet uralkodására (1558–1603) is kiterjedjen, bár ezt gyakran külön kezelik Erzsébet-korszakként.

Politika, államszervezet és uralkodók

A Tudor-uralkodók célja a királyi hatalom megerősítése és a központi állami intézmények kiépítése volt. VII. Henrik óvatos pénzügyi és politikai intézkedésekkel (adózás, házasságpolitika, törvényeszközök) stabilizálta a királyságot. Utódai közül VIII. Henrik (1509–1547) egy személyes és politikai válságot is idézett elő a pápasággal való szakítással, ami a vallási átalakulást is maga után vonta. A trónon követte őt ifjabb VI. Edward, majd visszatérő katolikus politikájával I. Mária, végül pedig I. Erzsébet, aki konszolidálta a királyi hatalmat és a vallási rendezést.

Vallás és reformok

A korszak egyik legfontosabb változása a vallás területén történt: VIII. Henrik szakított a római pápával (1534. Act of Supremacy), létrehozva az anglikán egyházat, és végrehajtva a kolostorok feloszlatását (Dissolution of the Monasteries). Ez a folyamat hatalmas földek és vagyontárgyak átadásával járt a királyi udvar és a földbirtokos réteg felé, ami átrendezte a társadalom birtokviszonyait és megerősítette a gentry réteget. Edward idején erőteljes protestáns reformok történtek, Mária visszaállította a katolicizmust és szigorú megtorlással próbálta visszafordítani a változásokat, míg I. Erzsébet 1559-ben elfogadott vallási rendezése (Acts of Supremacy és Uniformity) kompromisszumos állást teremtett, amely a későbbi angol egyház alapját képezte.

Gazdaság — mezőgazdaság és ipar

A 14. század végi fekete halál és a késő középkori mezőgazdasági válság után a népesség a Tudor-korban ismét növekedni kezdett. A mezőgazdaság továbbra is a gazdaság húzóágazata volt, de jelentős szerkezeti változások történtek: a hagyományos kisparaszti művelés helyett sok helyen terjedt a bekerítés (enclosure) és a juh- illetve gyapjútenyésztésre való átállás, ami termelékenységnövekedést, de emberveszteséget és migrációt is okozott.

A gyapjútermékek és elsősorban a feldolgozott gyapjúáru exportja a kontinensre—különösen a Hanza- és a Flandriai piacokra—jelentős bevételt hozott. A textilipar, elsősorban a falusi kézműiparból fejlődő manufaktúrák és városi szövőműhelyek révén, már a korszak közepétől belső feldolgozást is végzett, és Anglia egyre erősebb exportőrré vált. VII. Henrik 1496-ban valóban kedvező kereskedelmi feltételeket próbált biztosítani az angol kereskedők számára.

Infláció és pénzügyi jelenségek

A 16. században jelentős inflációs nyomások jelentkeztek. Ennek oka részben a újvilági felfedezések nyomán érkező nemesfémek, elsősorban arany és ezüst beáramlása volt (árforradalom/Price Revolution), másrészt a növekvő népesség és a kereslet bővülése. Az árak tartós emelkedése különösen a munkabéreket nem tudta utolérni, így nőtt a jövedelmi különbség és romlott a szegények helyzete.

Társadalom, föld- és munkaügyi változások

A mezőgazdasági átalakulás és a bekerítések miatt sok paraszt elvesztette földjét vagy kiegészítő jövedelemét, ami a vándorló munkások számának növekedéséhez vezetett. Sokan áttelepültek a városokba, ahol a textilipar és a kereskedelem kínált munkalehetőséget. A társadalmi mobilitás egyes esetekben nőtt: a kolostori jövedelmek felosztása és a megújuló kereskedelem új középréteget (gentry, kereskedőréteg) hozott létre.

Városok, kereskedelem és tengerhatalmi törekvések

A városok, különösen London, jelentős növekedésnek indultak: London lakossága a 16. század végére már több tízezer fővel nőtt (kb. 200–250 ezer körülire tehető), és gazdasági, politikai központtá vált. A tengeri kereskedelem és a felfedezések kora alatt angol hajósok és kereskedők (pl. John Cabot korábbi felfedezői útjai mint előzmény) egyre szervezettebb tevékenységet folytattak; ennek egyik gyümölcse volt a részvénytársasági formák és később a Company-k megalakulása (például a East India Company 1600-ban), amelyek a későbbi világhatalmi szerep alapjait vetették meg.

Társadalmi feszültségek és zavargások

A gazdasági és vallási átalakulások számos helyi és nagyobb lázadást eredményeztek. Jelentősebb felkelések közé tartoznak a 1536–37-es Pilgrimage of Grace (a kolostorok feloszlatása elleni felkelés), az 1549-es Western és Kett's felkelés (utóbbi elsősorban a bekerítések és földbirtok-politika ellen), valamint kisebb, helyi mozgalmak és éhség- vagy árupiaci zavargások. Az államra háruló feladatok közé tartozott a közrend fenntartása és a szegényügy szabályozása — ez vezetett fokozatos jogszabályi válaszokhoz, amelyek végül az 1601-es elterjedt Elizabeth-kori szegénytörvényben (Poor Law) csúcsosodtak ki.

Kultúra, oktatás és tudomány

A Tudor-korszak a reneszánsz hatásainak erőteljes megjelenését hozta Angliában: nőtt az érdeklődés az antik irodalom, humanista tanok és a tudományos gondolkodás iránt. Az oktatás terén sok grammatikus iskola jött létre, és az egyetemek (Oxford, Cambridge) mellett a nyomtatás elterjedése hozzájárult az írástudás és a könyvkiadás növekedéséhez. Irodalomban és drámában is virágzott a korszak: Shakespeare és kortársai művei a 16. század végétől jelentős kulturális hatást gyakoroltak.

Külföldi kapcsolatok és hadműveletek

A Tudor-uralkodók külpolitikája vegyes volt: Henry VIII dicsőségvágyból és dinasztikus célokból többször hadakozott Franciaországgal; Mária Philips-esküvője révén közelebb került a Habsburgokhoz, de az ő uralkodása végén Anglia elvesztette Calais-t (1558). I. Erzsébet politikája a tengeri hatalom megerősítésére és a spanyol befolyás ellensúlyozására irányult; ez végül a spanyol inváziós kísérletben, az 1588-as Invincible Armada vereségében csúcsosodott.

Összefoglalás

A Tudor-korszak alapvetően átformálta Anglia politikai, vallási, társadalmi és gazdasági szerkezetét: megszilárdult a központosított királyi hatalom, végbement a vallási forradalom, a mezőgazdaság és a kereskedelem átalakult, és új társadalmi rétegek emelkedtek fel. Mindeközben az infláció, a bekerítések és a demográfiai változások komoly kihívásokat jelentettek a társadalom széles rétegei számára, amelyekre az állam fokozatos jogi és adminisztratív válaszokkal reagált.