Thumbelina

Plot

Egy nő gyermeket akar. Megkér egy boszorkányt, hogy segítsen neki. A boszorkány ad a nőnek egy árpamagot. Azt mondja az asszonynak, hogy ültesse el, és várja meg, mi fog történni. Az árpamagot elültetik, és egy virág nő. Amikor a nő megcsókolja a virágot, az kinyílik, és a kis Dingilinget mutatja.

Egy éjszaka Dingilinga a dióhéjból készült bölcsőjében alszik. Egy varangy elragadja, aki beugrik a nyitott ablakon. A varangy azt akarja, hogy a kislány legyen a fia menyasszonya. Dingilinget egy liliompárnára teszi, hogy biztonságban legyen. Dingilinga barátságos halak és egy fehér pillangó segítségével megszökik a varangytól. A lány elúszik a liliompárnán.

Hirtelen elragadja és elviszi egy csótány (bogár). A bogár barátai büszkék és gőgösek. Dingilinga nem tartozik az ő társadalmi osztályukba. Azonnal megkedvelik őt. A bogár gondolkodás nélkül elejti őt, és elrepül.

Dingilinga egyedül él, amennyire csak tud a mezőkön. Amikor eljön a tél, lakhelyet kell találnia. Végül egy öreg mezei egér ad neki otthont. Dingilinga azzal hálálja meg az egérnek, hogy gondoskodik a kis házikójáról.

Az egér úgy gondolja, hogy Dumbelinának hozzá kellene mennie a szomszédjához, egy okos és jómódú vakondhoz. Dingilinga gyűlöletesnek találja a gondolatot, hogy egy ilyen teremtményhez menjen feleségül. Elvégre ő minden napját a föld alatt tölti, és soha nem látja a napot vagy az eget.

A mezei egér nem hallgat Dingiling tiltakozására. Továbbra is sürgeti a házasságot. Az utolsó pillanatban Dingilinga elrepül egy fecskével egy távoli, napos országba. Dingilinga a tél folyamán visszahozta a fecskét az egészségére. Azóta is barátok.

A fecske elviszi Dingilingát egy napos földre. Egy virágos mezőn Dingilinga találkozik egy apró virágtündér herceggel, aki pont akkora, mint ő, és pont a kedvére való. Összeházasodnak. Férje szárnyakat ad neki, hogy vele együtt repülhessen virágról virágra. Új nevet kap: Maia.

A mese utolsó oldalán a fecske egy költő ablakához repült, és elmondja neki Dingilinga teljes történetét.

Megjegyzés: Mary Howitt volt az első, aki lefordította a történetet angolra. Nem tetszett neki a boszorkánnyal való találkozás. Az ő fordításában a mese azzal kezdődik, hogy egy koldusasszony egy parasztasszonynak árpádsávos kukoricát ad élelemért cserébe. Miután az árpamagot elültetik, a virágából előbújik az aprócska Thumbelina (Tommelise).

Háttér

Hans Christian Andersen 1805. április 2-án született a dániai Odense városában. Apja Hans Andersen cipész volt. Édesanyja Anne Marie Andersdatter, mosónő volt. Andersen egyetlen és elkényeztetett gyermek volt. Apjával közösen szerette a könyveket. Apja felolvasta neki az Ezeregyéjszakát és Jean de la Fontaine meséit. Együtt építettek panorámákat, felugró képeket és játékszínházakat. Apa és fia hosszú sétákat tettek a vidéken.

Andersen apja 1816-ban halt meg. Ettől kezdve Andersen egyedül maradt. Andersen magas, vékony fiú volt, akit a többi fiú terrorizált. Menekülni akart tőlük és szegény, írástudatlan anyjától. Művészi tehetségét Odense középosztályának hirdette. Otthonukban énekelt és táncolt. 1819. szeptember 4-én a tizennégy éves Andersen a szomszédaitól kapott pénzajándékokkal elindult Odenséből Koppenhágába. Madame Schall balerinának szóló ajánlólevelet vitt magával, és arról álmodozott, hogy költő, balett-táncos vagy színész lesz.

Miután három évig Koppenhágában élt, és nem volt, aki támogassa, Andersen végül talált egy érdeklődő úriembert Jonas Collinban, a Királyi Színház igazgatójában. Collin hitt a fiú tehetségében. Sikerült elérnie, hogy a király egy nyugat-zélandi vidéki városba, Slagelse-be küldje Andersent egy gimnáziumba. Úgy gondolta, Andersen a megfelelő időben a koppenhágai egyetemen folytatja majd tanulmányait.

Slagelse-ben Andersent az alacsony, kövér, kopaszodó, harmincöt éves Simon Meisling tanította. Ez a férfi érdeklődött az ókori Görögország és Róma iránt, és lefordította Vergilius Aeneisét. Andersen nem volt a legokosabb diák az osztályában, és Meisling éles rosszallással illette Andersent. "Ostoba fiú vagy, akiből sosem lesz semmi" - mondta neki Meisling. Úgy tartják, hogy Meisling volt a modellje a "Thumbelina" tanult vakondjának.

Iona és Peter Opie mese- és folklórkutatók úgy vélik, hogy a "Thumbelina" "távoli tisztelgés" Andersen barátnője, Henriette Wulff, a dán Shakespeare-fordító kicsi, törékeny, fogyatékos lánya előtt. A lány úgy szerette Andersent, mint Dingiling a fecskét; azonban nincs írásos bizonyíték a "távoli tisztelgés" elméletének alátámasztására.

Andersen 1836-ban Constantin Hansen által

Első nyomtatás és kritikai fogadtatás

Andersen 1835-ben két füzetet nyomtatott a Gyermekeknek mesélt mesékből. Az első füzetet májusban, a másodikat decemberben nyomtatták ki. A "Dingilinget" először a decemberi füzetben nyomtatta ki C. A. Reitzel 1835. december 16-án Koppenhágában. A "Dániel" volt az első mese a füzetben. A füzet két másik mesét is tartalmazott: "A csintalan fiú" és "Az útitárs". Az "Dingilinget" 1850-ben és 1862-ben újra kinyomtatták Andersen műveinek gyűjteményeiben.

A Gyermekeknek mesélt mesék második füzetében a "Gyújtogatós doboz", a "Nagy Mikulás és a Kis Mikulás", a "Hercegnő és a borsó", valamint a "Kis Ida virágai" című mesék jelentek meg. Az 1837-ben nyomtatott harmadik füzetben "A kis hableány" és "A császár új ruhája" szerepelt.

Az 1835-ös hét elbeszélés első recenziói csak 1836-ban jelentek meg. A dán kritikusoknak nem tetszettek. Úgy vélték, hogy a mesék kötetlen, csevegő stílusa és erkölcsiségének hiánya nem illik a gyermekmesékhez. Az egyik kritikus azonban úgy vélte, hogy az "Ujjbegy" "a legbájosabb mese, amit csak kívánni lehet".

A kritikusok nem hitték, hogy Andersennek további meséket kellene írnia. Az egyik folyóirat egyáltalán nem említette az első hét mesét. Egy másik azt tanácsolta Andersennek, hogy ne vesztegesse az idejét mesék írására. Egy kritikus azt állította, hogy Andersen "nem rendelkezik az ilyen típusú költészet szokásos formájával [...] és nem tanulmányozná a modelleket". Andersen úgy érezte, hogy az ő elképzeléseik ellen dolgozik, hogy milyennek kellene lennie egy tündérmesének. Visszatért a regényíráshoz, mert úgy vélte, hogy ez az igazi hivatása. Az 1835-ös mesékre adott kritikai reakciók annyira durvák voltak, hogy Andersen egy évet várt, mielőtt kinyomtatta volna "A kis hableányt" és "A császár új ruháját". Ez a két mese a Gyermekeknek mesélt mesék harmadik és egyben utolsó füzetében jelent meg 1837-ben.

Angol fordítások

Mary Howitt volt az első, aki a "Tommelise"-t lefordította angolra. Ő nyomtatta ki 1846-ban "Thumbelina" néven a Wonderful Stories for Children című kötetben. A boszorkányos nyitójelenet azonban nem tetszett neki. Ehelyett a gyermektelen asszonyt kenyérrel és tejjel látott el egy éhes koldusasszonyt. A gyermektelen nőt ezután egy árpakukoricával jutalmazták.

Charles Boner 1846-ban szintén lefordította a mesét "Kis Ellie" címmel. Madame de Chatelain 1852-es fordításában "Little Totty"-nak nevezte a pici gyermeket. A The Child's Own Book (1853) szerkesztője végig "Little Maja"-nak nevezte a gyermeket. H. W. Dulcken széles körben nyomtatott kötetei Andersen meséiből 1864-ben és 1866-ban jelentek meg. H. B. Paulli asszony a tizenkilencedik század végén a nevet 'Little Tiny'-nek fordította.

A huszadik században Erik Christian Haugaard 1974-ben "Inchelina"-nak fordította a nevet. Jeffrey és Diane Crone Frank 2005-ben "Thumbelisa"-nak fordította a nevet. A "Thumbelina" modern angol fordítása megtalálható Jean Hersholt 1940-es években megjelent, Andersen meséinek hatkötetes összkiadásában. Erik Christian Haugaard fordítása a teljes mesékből 1974-ben jelent meg.

Mary Howitt, 1888 körül

Kommentárok

Iona és Peter Opie mese- és folklórkutatók azt írták, hogy a "Thumbelina" egy kalandos történet női szemszögből. Szerintük a történet arra tanítja az olvasót, hogy az emberek a saját fajtájukkal a legboldogabbak. Dingilinga passzív szereplő, a körülmények áldozata - mutatnak rá. Férfi párja, Tom Thumb (a mese egyik ihletője) aktív karakter. Érezhetővé teszi magát, és megerőlteti magát.

Maria Tatar folklorista úgy látja, hogy a "Thumbelina" egy szökött menyasszony története. Megjegyzi, hogy a művet a rendezett házasságok allegóriájának tekintik. Kiemeli, hogy a "Thumbelina" egy mese arról, hogy az ember hűséges a szívéhez. Az "Dánielina" azt a felfogást képviseli, hogy a hercegi szerelmet minden másnál többre kell értékelni.

Tatar rámutat, hogy a hindu hitben egy hüvelykujjnyi méretű lény, az úgynevezett legbelsőbb én vagy lélek lakik minden lény szívében, legyen az ember vagy állat. Ezt a fogalmat az európai folklór szívhatta magába, majd Tom Thumb és Thumbelina néven öltött formát. Mindkét szereplő átváltozást és megváltást keres. Párhuzamot lát Andersen meséje és Démétér és lánya, Perszephoné görög mítosza között. A mese pogány vonatkozásai ellenére megjegyzi, hogy az "Dániel" utal Krisztus szenvedésére és feltámadására, valamint a megváltás keresztény fogalmára.

Jackie Wullschlager Andersen-életrajzíró azt írja, hogy az "Dingiling" volt az első Andersen-mesék közül, amely a másság szenvedéseit és nehézségeit dramatizálta. A másság következtében Dingilinga a gúny tárgyává válik. Andersen meséi közül ez volt az első, amely a fecskét a költői lélek szimbólumaként használta. Andersen a fecskével mint vándormadárral azonosult, akinek életmintájára saját vándornapjai kezdtek hasonlítani.

Roger Sale úgy véli, hogy Andersen társadalmi és szexuális kisebbrendűségi érzéseit fejezte ki a mesében azzal, hogy olyan szereplőket teremtett, akik alacsonyabb rendűek, mint a szerelmük. A kis hableánynak például nincs lelke, míg az emberi szerelmének születési joga a lélek. Andersen a Dingilingben azt sugallja, hogy a varangy, a bogár és a vakond Dingiling alsóbbrendűek. Inkább maradjanak a helyükön, minthogy felsőbbségüket akarják. Sale azt jelzi, hogy nem alsóbbrendűek, mint Dingilinga, hanem egyszerűen csak mások. Azt sugallja, hogy Andersen talán kárt okozott az állatvilágnak, amikor saját kisebbrendűségi érzéseivel színezte ki állatfiguráit.

Jacqueline Banerjee úgy tekint a mesére, mint egy történetre a kudarcról. "Nem meglepő módon" - írja - ""Thumbelina" ma már gyakran a kifejezetten női szerepvállalás történeteként olvasható". Susie Stephens úgy véli, hogy Dingilinga maga is groteszk. Megjegyzi, hogy "a groteszk a gyermekirodalomban [...] szükséges és hasznos összetevő, amely növeli a fiatal olvasó pszichológiai jólétét". Szerinte a gyerekek vonzódnak a groteszk katartikus tulajdonságaihoz.

Sidney Rosenblatt "Thumbelina and the Development of Female Sexuality" című esszéjében úgy véli, hogy a mese a freudi pszichoszexuális fejlődés szempontjából elemezhető. Szerinte a történet a női maszturbációról szól. Szerinte maga Dingilinga a csiklót, rózsaszirmos takarója a szeméremajkakat, a fehér pillangó "a bimbózó nemi szerveket", a vakond és a herceg pedig az anális, illetve a hüvelyi nyílásokat szimbolizálhatja.

Adaptációk

A Thumbelina-t különböző médiumokhoz igazították. A mese legkorábbi animációs változata Herbert M. Dawley rendező néma, fekete-fehér változata 1924-ből. Lotte Reiniger 1954-ben egy 10 perces filmadaptációt adott ki "sziluett" bábjaival.

Don Bluth egész estés animációs filmje, a Thumblina talán az egyik legismertebb változat. A történetet a Tündérmese Színház című élőszereplős televíziós műsor is feldolgozta. Ebben a produkcióban Carrie Fisher játszotta a főszerepet. A Barbie Presents Thumbelina című, közvetlenül DVD-re kerülő animációs film, a Barbie Presents Thumbelina 2009-ben jelent meg. Oroszországban és Japánban is megjelentek animációs produkciók.