A hercegnő és a borsó – Andersen meséje: tartalom, eredet, adaptációk
A hercegnő és a borsó – Andersen meséjének tartalma, eredete és adaptációi: részletes elemzés, érdekességek és áttekintés színpadi, film- és tévészereplésekről.
"A hercegnő és a borsó" című mesét Hans Christian Andersen írta; eredeti dán címe Prinsessen paa Ærten. A történetet először 1835-ben adták ki Koppenhágaiban, Andersen Gyermekeknek mesélt meséi című első kötetének (első sorozat) harmadik meséjeként. A kötet többi elbeszélése között szerepelt "A gyújtósdoboz", az ismertető régebbi változatában megjelenő "A nagy Mikulás és a kis Mikulás" és "A kis Ida virágai".
Tartalom
A mese rövid és könnyen követhető: egy herceg igazi hercegnőt keres magának, de a király és a királynő aggódik, hogy lány-e az, aki jelentkezik a házasságra. Egy viharos éjszakán egy ázott, fáradt fiatal nő érkezik a kastélyba, aki azt állítja, hogy hercegnő. A királynő próbát eszel ki: egyetlen borsószemet tesz a lány ágyának alá, majd húsz matracot és húsz dunyhát helyez rá. Reggel a lány panaszkodik, hogy egész éjjel rosszul aludt, mert valami kemény dolgot érzett a matrac alatt, ami elszúrta a hátát. Ez az érzékenység bizonyítja számára a királyi vért, így a herceg és a hercegnő összeházasodik.
Eredet és források
Andersen maga is elismerte, hogy egy népmesei motívumra épített: gyermekkorában hallott egy borsós történetet, ugyanakkor a dán néphagyományban ez a konkrét verzió nem volt ismert. A kutatók szerint valószínűleg egy svéd változat alapján dolgozott, de a motívum — az „érzékenység mint királyi jegy” — széles körben ismert az európai mesegyűjtésekben. A történet egyszerű, didaktikus jellege és rendkívül tömör szerkezete Andersen egyéni nyelvezetét és ironikus hangvételét tükrözi.
Fogadtatás és értelmezések
Megjelenése idején a kritikusok nem fogadták lelkesen a kötetet: sokan a stílust könnyednek, fecsegőnek találták, és néhány történetet erkölcstelennek tartották, mert nem a korai 19. századi társadalmi normák szigorú népszerűsítésére törekedtek. A kritikák különösen a kötet néhány darabját — például a "Kis Mikulás és Nagy Mikulás" címűt — bírálták, mondván, hogy abban büntetlen hazugság, csalás és egyéb társadalmilag kifogásolható viselkedés jelenik meg.
Ugyanakkor Andersen meséi hamar népszerűvé váltak a széles közönség körében, és az idők során a A hercegnő és a borsó a gyerekirodalom egyik legismertebb, legkönnyebben idézhető meséjévé vált. A történetet gyakran értelmezték allegóriaként: a borsó a finomság, a valódi érzékenység, vagy épp a társadalmi státusz jele lehet; más olvasatok a női szerep és látszat vizsgálatára fókuszálnak.
Adaptációk és hatás a művészetben
A mesét számos médiumban dolgozták fel: illusztrált gyermekkönyvek, bábelőadások, rövidfilm-adaptációk, tévéműsorok és színpadi feldolgozások egyaránt készültek belőle. A történet leegyszerűsített és könnyen átültethető cselekménye miatt különösen népszerű a gyermekszínházban és a rajzfilmes adaptációkban.
Emellett felhasználták inspirációként nagyobb zenei-színházi művekhez is: az 1959-ben bemutatott Once Upon a Mattress (magyarul gyakran "Egyszer volt egy matrac" címen szerepel) című zenés vígjáték erősen merít Andersen történetéből; a darab egyik legismertebb előadásában a komikus Carol Burnett volt a főszereplő. A mese egyes epizódjai megjelentek tévésorozatokban is, többek között a Shelley Duvall által készített Faerie Tale Theatre epizódjai között is található hasonló adaptáció.
Miért maradt fenn a mese?
A rövidség, a könnyen megjegyezhető csattanó és a szimbolikus motívumok miatt A hercegnő és a borsó mind a népszerű, mind az akadémiai érdeklődés tárgya maradt. Alkalmas egyszerre mesének kisgyermekek számára és szimbólumként való társadalmi, irodalmi elemzésekhez. A borsószimbólum ma is élénken jelen van a kultúrában: amikor valaki „borsószemként” vagy „matrac alá tett borsóként” említ egy helyzetet, általában túlérzékenységre vagy a valóság rejtett jelenlétére utal.
Források és további olvasmányok: Andersen eredeti kiadásaiból és a népmesekutatás szakirodalmából készült tanulmányok világítják meg a történet keletkezését és változatait; a mesét feldolgozó könyvek és előadások pedig a mai napig frissítik és továbbadják a történetet a következő generációknak.
Történet
Egy herceg úgy dönt, hogy megnősül. Egy igazi hercegnőt akar menyasszonyának. Keresi a világot, de nem talál. Csalódottan tér haza.
Egy viharos éjszakán egy esőáztatta leány lép a kastély ajtajához. Menedéket keres. Azt mondja, hogy ő egy igazi hercegnő.
A királynő egy teszt segítségével állapítja meg, hogy a leány valóban hercegnő-e. Egy borsót tesz egy ágyra. Ezután 20 matracot és 20 tollágyat tesz az ágyra. A hercegnőnek itt kell töltenie az éjszakát.
Reggel a leány azt mondja, hogy nem tudott aludni. Azt mondja, hogy valami kemény volt az ágyban, ami miatt egész éjjel forgolódott. Most már mindenki rájött, hogy ő egy igazi hercegnő! Csak egy igazi hercegnő olyan érzékeny, hogy egy borsószemet is megérez egy hatalmas kupac ágynemű alatt!
Hans Christian Andersen, írta Constatin Hansen, 1836
Kérdések és válaszok
K: Ki írta A hercegnő és a borsó című filmet?
V: Hans Christian Andersen írta "A hercegnő és a borsó" című filmet.
K: Mikor jelent meg először "A hercegnő és a borsó"?
V: "A hercegnő és a borsó" először 1835-ben jelent meg Koppenhágában, Dániában.
K: Milyen más mesék szerepeltek Andersen Gyermekeknek mesélt meséi című első könyvében, amelyben "A hercegnő és a borsó" is megjelent?
V: "A gyújtósdoboz", "A nagy Mikulás és a kis Mikulás" és "Kis Ida virágai" szintén szerepeltek Andersen Gyermekeknek mesélt tündérmesék című első könyvében, ahol "A hercegnő és a borsó" is megjelent.
K: Miről szól "A hercegnő és a borsó" története?
V: "A hercegnő és a borsó" története egy leányról szól, akinek királyi rangját az állapítja meg, hogy érzékeny a matraca alá helyezett borsó iránt.
K: A világirodalomban és a mondavilágban gyakoriak a szuperérzékenységről szóló történetek?
V: Nem, a szuperérzékenységről szóló történetek ritkák, de nem ismeretlenek a világirodalomban és a mondavilágban.
K: Miért nem tetszett a kritikusoknak Andersen Gyermekeknek mesélt mesék című első kötetének négy története?
V: A kritikusoknak nem tetszett a történetek kötetlen, csevegő stílusa, és úgy gondolták, hogy erkölcstelenek, mert nem a jó viselkedést és a kor erkölcseit népszerűsítik.
K: A Hercegnő és a borsó című mesét adaptálták-e különböző médiumokba?
V: Igen, "A hercegnő és a borsó"-t különböző médiumokban adaptálták, többek között a Shelley Duvall's Fairy Tale Theatre televíziós műsorában, valamint az 1960-as évek népszerű zenés darabjában, a Once Upon a Mattress címűben, amelynek főszereplője a komikus Carol Burnett volt.
Keres