Diótörő pas de deux: a Cukorszilvatündér és a herceg ikonikus tánca
A Diótörő pas de deux a Cukorszilvatündér és Coqueluche herceg tánca a Diótörő című balett legismertebb pillanatai közé tartozik. A teljes balettet 1892. december 18-án mutatták be először az oroszországi Szentpéterváron, a Mariinszkij Színházban. A zenét Csajkovszkij írta, a koreográfiáért nagy részben Lev Ivanov felelt. A Cukorszilvatündért először Antonietta Dell'Era, a Herceget pedig Pavel Gerdt táncolta. A pas de deux nem csupán a teljes balett csúcspontja: gyakran előadják külön is, és balettversenyeken is gyakran szerepel.
A pas de deux tipikusan négy részből (tételekből) épül fel: az első az ünnepélyes nyitó Andante maestoso, a második egy férfivariáció (klasszikusan virtuóz Tarantella a férfi táncosnak), a harmadik a női variáció — a szóban forgó részre hivatkoznak a "Cukraszilva tündér tánca", a — és végül a negyedik a közös, gyors, energikus befejezés (coda). Ezek a tételek zenei és tánc-technikai kontrasztokat és együttműködést mutatnak: az adagio a finom partnermunkát és a kiegyensúlyozott, lebegő mozdulatokat helyezi előtérbe, míg a variációk a szólisták technikai virtuozitását emelik ki.
Zenei jellemzők
Marius Petipa, a Mariinszkij Színház híres balettmestere, "kolosszális hatású" zenét kívánt a nyitó Andante maestoso tételhez. A tétel jellegzetes motívuma a vonósok, elsősorban a csellókra írt ereszkedő (zuhanó) skálasorozat, amely mögött finom fúvós-foltszerű kontrasztok húzódnak: egy második szakaszban oboára és basszusklarinétra írt szólókat hallunk, végül a grandiózus befejezést a harsonákra írt csúcspont koronázza. A tétel zenei hangulata és bizonyos témái Csajkovszkij V. és VI. szimfóniájának drámai, elmélkedő motívumaival rokoníthatók: a muzsika egyszerre ünnepélyes és melankolikus.
A tánc technikai és színpadi jellemzői
A pas de deux első (adagio) része különös hangsúlyt helyez a partneri munkára: a férfi tartja, emeli és stabilan támogatja a balerinát, aki a spicc-technikát, egyensúlyt és finom karvezetést mutat. A variációkban a férfi általában nagyobb ugrásokat, forgásokat és karizomzatot igénylő elemeket mutat be, míg a női variáció a gyors lábmozgást, precíz pontozást és elegáns kifejezést helyezi előtérbe. A záró coda virtuóz, gyors futamokkal, pörgésekkel és nagy energiájú együttműködéssel zárul.
Színpadtechnika: a reika
Az Andante maestoso tételben a színpadon egy speciális eszközt, az úgynevezett reikát használták: ez lényegében egy kis emelvény vagy kocsi volt, amely egy sínre volt állítva és a színpad alatt mozgatották. A Diótörő egyes korabeli előadásaiban a Cukorszilvatündér rálépett egy sálra vagy kendőre, amelyet a herceg helyezett a reikára, majd a herceg kihúzta a kendőt; amikor a reika a színpad egyik végétől a másikig mozgott, a tündér lebegő, könnyed hatást keltett, mintha a levegőben járna. A modern produkciókban ezt a hatást gyakran más, biztonságosabb emelő- vagy biztosítómegoldásokkal, illetve láthatatlan kötelekkel és speciális emelőberendezésekkel valósítják meg.
Előadói hagyományok és értelmezések
A Diótörő pas de deux-át a balettvilág számos nagy művésze értelmezte különböző stílusokban: egyes előadások klasszikus, archaizáló megközelítést választanak, mások modernizálnak, rövidítenek vagy új koreográfiai elemekkel gazdagítanak. Az előadás jellegét nagyban meghatározza a balerina és a herceget alakító táncos kémiai összhangja, a színpadi rendezés, a díszlet és a fények is. Sok koreográfus változtatott apró részleteken, hogy a darab illeszkedjen a saját rendezői elképzeléséhez, miközben megőrzik a tétel eredeti zenei és drámai kereteit.
Miért ikonikus ez a pas de deux?
Azért válik ikonikus darabbá, mert rövid idő alatt koncentráltan és tökéletesen mutatja meg a klasszikus balett esztétikáját: zenei nagyság, technikai bravúr és finom partnermunka egyszerre jelenik meg. A Cukorszilvatündér alakja—elegáns, légies, kifinomult—szimbolizálja a balett varázsát, míg a herceg szerepe a férfi technikai és támogató mozzanatok bemutatására ad teret. Mindez együtt emeli ki a pas de deux-t a Diótörő egészéből, és ezért szeretettel várják közönségek és előadók egyaránt világszerte.
Az elmúlt több mint száz év alatt a darabot számtalan felvétel és előadás örökítette meg; a különböző társulatok és rendezők tolmácsolásában a pas de deux mindig új árnyalatokat kap, így továbbra is élő és fejlődő része a balettirodalomnak.
A cukorszilvás tündér és Coqueluche herceg a szentpétervári Mariinszkij Színházban 1900 körül
A Cukorszilvás Tündér és a Cavalier meghajolnak a Royal Ballet előadásában, 2009
Daria L és Josh Grand Pas de Deux-t adnak elő a Diótörő című klasszikus balett egyik változatában.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Diótörő pas de deux?
V: A Diótörő pas de deux a Cukros Szilvatündér és Coqueluche herceg tánca a Diótörő című balettben.
K: Mikor mutatták be először a balettet?
V: A balettet 1892. december 18-án mutatták be először a szentpétervári Mariinszkij Színházban, Oroszországban.
K: Ki írta a tánc zenéjét?
V: A zenét Csajkovszkij írta, a táncot pedig Lev Ivanov tervezte.
K: Hány részből áll ez a pas?
V: A pas de deux négy szakaszra (vagy tételre) tagolódik.
K: Milyen eszközt használt Marius Petipa a színpadon, hogy úgy tűnjön, mintha a Cukorszilvatündér könnyebb lenne a levegőnél?
V: Marius Petipa egy reika nevű eszközt használt, amely egy kis emelvény vagy kocsi volt, amelyet a színpad alatt működtetett sínpályán helyeztek el. A Diótörőben a Cukraszilvatündér rálépett egy sálra, amelyet Coqueluche herceg helyezett a reikára, majd úgy húzta meg, hogy ahogy a színpad egyik oldaláról a másikra mozog, úgy tűnt, mintha a lány könnyebb lenne a levegőnél.
K: Milyen zenei témát használ Csajkovszkij az Andante maestoso tételben?
V: Csajkovszkij az Andante maestoso tétel zenei témájaként a csellókra írt ereszkedő skálákat használja, az oboára és a basszusklarinétra írt kontrasztos szakasszal, és a harsonákra írt nagy csúcspontokkal zárul. Ez a téma hasonló az V. és a VI. szimfónia halál-témáihoz.
