A Saar-medence területe (németül: Saarbeckengebiet, Saarterritorium; franciául: Le Territoire du Bassin de la Sarre) általában a Saar vagy németül: Saargebiet. Ez a terület 1920-tól 15 éven át a versailles-i szerződés értelmében a Népszövetség által szabályozott terület volt.

Lakossága 1933-ban 812 000 fő volt, fővárosa Saarbrücken.

A porosz Rajnai Tartomány és a Rajnai Bajor Pfalz egyes részeiből állt. Valamivel kisebb volt, mint a mai német Saar-vidék.

Terület és közigazgatás

A Saar-medence területe a Ruhrtól délre fekvő szén- és vaskohászati központ volt, amely a korábbi porosz és bajor közigazgatási határokból került ki. A Népszövetség egy kormányzóbizottságot (Governing Commission) állított fel, amely a terület közigazgatását látta el a 15 éves időszak alatt. A helyi önkormányzatok és a városok továbbra is működhettek, de a végső hatalom a Népszövetség képviselőinek kezében volt.

Gazdaság

A régió gazdaságát elsősorban a szén- és vaskohászat, valamint a kapcsolódó nehézipar határozta meg. A versailles-i szerződés értelmében Franciaország különleges gazdasági jogokat kapott a medence szénkitermelésére és egyes vasúti jogokra — ez a megoldás részben kárpótlásnak szánt volt a háborús pusztításokért. A szénbányászat és az acélipar jelentős munkaerőt vonzott, és meghatározta a térség társadalmi szerkezetét.

Lakosság és társadalom

A Saar-medence lakossága vegyes politikai és vallási összetételű volt: erős volt a katolikus egyházi befolyás, ugyanakkor a munkásság körében jelentős volt a szociáldemokrata és a kommunista hagyomány. A bányászok és ipari munkások körében szervezett szakszervezetek aktívak voltak. Az 1920–30-as években a politikai versengés és a gazdasági nehézségek miatt a politikai megosztottság is fokozódott, különösen a náci mozgalom erősödésével a németországi fejlemények hatására.

Történet 1920–1935

  • 1920: A versailles-i szerződés alapján a Saar-medencét a Népszövetség alá helyezik 15 évre; Franciaországnak gazdasági jogokat biztosítanak.
  • 1920–1933: A Népszövetség kormányzóbizottsága irányította a területet; a helyi politika a belföldi pártok és a munkásszervezetek aktivitása mentén alakult.
  • 1933–1935: A náci hatalomra jutás Németországban erősen kihatott a Saar-medencére is: a németországi politikai változások és a propagandatevékenység növelték a visszatérés mellett kampányoló erők támogatottságát, miközben sok ellenzéki – különösen baloldali és zsidó aktivisták – félelemből elhagyták a területet vagy visszahúzódtak.

A 1935. évi népszavazás

A 15 év lejártával 1935. január 13-án népszavazást tartottak arról, hogy a Saar-medence maradjon-e a Népszövetség fennhatósága alatt, csatlakozzon Franciaországhoz, vagy térjen vissza Németországhoz. A szavazás eredménye egyértelműen a visszatérés mellett döntött: a többség a Németországhoz való visszatérést támogatta. Ennek következtében a terület 1935. március 1-jétől visszakerült Németország közigazgatásába.

Utóélet röviden

A népszavazást követően a Saar-medence gyorsan beilleszkedett a náci Németország közigazgatásába; a politikai ellenfelekkel szembeni megtorlások és a rendszerre való átállás jellemezte az 1930-as éveket. A második világháború végét követően a térség ismét különleges státuszt kapott, majd végül a XX. század közepén visszatért a modern német államszerkezetbe (a történet folytatása a második világháború utáni időszakra nyúlik).

Összefoglalva: a Saar-medence 1920 és 1935 között speciális, nemzeti felügyelet alatt álló terület volt, amely gazdaságilag a szén- és acéliparra épült, társadalmilag pedig a munkásság és a vallási közösségek erős befolyása alatt állt. A 15 éves nemzetközi igazgatás után a népszavazás döntése alapján visszatért Németországhoz.