A Tarbosaurus egy nagy testű húsevő theropoda dinoszaurusz volt Ázsiából, különösen Mongóliából és Kínából. A legismertebb faj, a Tarbosaurus bataar a késő kréta időszak végén, nagyjából 70–66 millió évvel ezelőtt élt. Testhossza általában 10–12 méter körüli lehetett, testtömege több tonna (becslések szerint 4–6 tonna), így a korszak egyik legnagyobb ragadozói közé tartozott.

Leírás

A Tarbosaurus koponyája nagy és masszív volt, bár a középvonalában viszonylag keskenyebb, mint az észak-amerikai Tyrannosaurus koponyája. Erőteljes állkapcsaiban csúcsos, fűrészes élű fogak ültek, amelyek alkalmasak voltak hús tépésére és csonttörésre. A kétujjas, rövid karok és a robusztus hátsó végtagok arra utalnak, hogy elsősorban a testméretéből és állkapcsából adódó erőre támaszkodott zsákmányszerzéskor.

  • Coponya és harapás: a koponya szerkezete és az izomrögzítések alapján nagy harapóereje volt; a keskenyebb koponya miatt elképzelhető, hogy inkább pontszerű, mély harapásokat ejtett, nem pedig széles összezúzó harapásokat.
  • Szemek és érzékszervek: a látás eléggé előre tekintő volt, így részben binokuláris látása segíthette a távolságbecslést; a belső fül és az agykoponya vizsgálatai jó hallásra és fejlett szaglóérzékelésre utalnak.
  • Váz: erős csontváz, nagy csípő és izmos hátsó lábak tettek lehetővé robusztus mozgást és nagy testtömeg megtartását.

Rendszertan és rokonság

A Tarbosaurus a tyrannosauridae családba tartozik, és közeli rokona az észak-amerikai Tyrannosaurus-nak. A rendszertani besorolás és a pontos rokonsági viszonyok még vitatottak: egyes kutatók úgy vélik, hogy a Tarbosaurus külön nemzetség, mások pedig a Tyrannosaurushoz rendelik (pl. Tyrannosaurus bataar néven). A fosszíliák és az anatómiai vizsgálatok azonban egyértelműen megerősítik, hogy a Tarbosaurus egy nagytestű, tipikus tyrannosaurid volt, saját egyedi jegyekkel.

Életmód és táplálkozás

Élőhelyén a Tarbosaurus a tápláléklánc csúcsán álló ragadozó volt. Valószínűleg nagy testű növényevőket zsákmányolt, például a közeli területeken élő hadroszaurusz Saurolophus-t, vagy akár nagyobb szauropodákat, például a szauropoda Nemegtosauruszt. A nagy fogak és erős állkapocs lehetővé tették a hús tépését és csontok megrongálását; csontokon talált harapásnyomok bizonyítják, hogy aktívan vadászott, illetve alkalmanként tetemeket is hasznosíthatott.

Habár a csontvázak alapján egyedül is jól boldogult, vitatott, hogy a Tarbosaurus vadászott-e párban vagy csoportban nagy zsákmányokra — a jelenlegi bizonyítékok inkább vegyes képet mutatnak, és mindkét viselkedés lehetséges.

Felfedezések és fosszíliák

A Tarbosaurus több tucat példányról ismert: találtak teljes vagy majdnem teljes koponyákat, csontvázakat és egyedi csontmaradványokat is. A maradványok főleg a késő kréta üledékeiből, például a Nemegt-medence üledékeiből kerültek elő Mongóliában és Északnyugat-Kínában. Ezek a leletek lehetővé tették a törzsfejlődés, a koponyamechanika és az agyszerkezet tudományos vizsgálatát: így derült fény például a belső fül és az agykoponya felépítésére, valamint a változatos egyedi elváltozásokra (patológiákra), amelyek sérüléseket és gyógyulásokat is dokumentálnak.

Élőhely és paleoökológia

Az élőhelyet folyócsatornákkal átszőtt, nedves árterületek jellemezték: árterek, folyóvölgyek és ligetes területek voltak, bennük gazdag növényzet és változatos állatközösség. Ebben a környezetben a Tarbosaurus a legnagyobb szárazföldi ragadozók közé tartozott, és az ökoszisztéma fontos része volt, mivel a zsákmányszerzés és a tetemhasznosítás révén hatással volt a fajok közötti kölcsönhatásokra.

Jelentőség

A Tarbosaurus fontos fosszilis adalék a tyrannosauridok és általában a késő kréta ragadozóinak megértéséhez. A leletek segítenek feltárni az Ázsia–Észak-Amerika közötti biogeográfiai kapcsolatokat, a ragadozók funkcionális morfológiáját és viselkedését, valamint a korszak ökológiai viszonyait.