Temnospondylok: őskori kétéltűek — rendszertan, életmód és evolúció
Temnospondylok: részletes áttekintés rendszertanról, életmódról és 210 millió éves evolúcióról — fosszíliák, lárvastádiumok, szárazföldi és vízi alkalmazkodások.
Temnospondylok a kis és az óriás batrachomorf tetrapodák rendje, amelyek a karbonkortól a triászig világszerte elterjedtek. Néhány fajuk az alsó kréta korszakban is megmaradt.
Rendszertan és eredet
A temnospondylok hagyományosan részben összekapcsolhatók a Labyrinthodontákkal, kivéve a Lepospondylokat. A jelenlegi eredetmagyarázatok szerint valószínűleg egy evolúciós fokozatról van szó, nem feltétlenül egyetlen monofiletikus csoportként (grade vs. clade). Ez a gyűjtőértelmű használat kényelmes, mert ezek a korai kétéltűek sok tekintetben eltértek a mai kétéltűektől. p169 A Egyes perm kori formák annyira alkalmazkodtak a szárazabb környezethez, hogy megjelenésükben inkább a hüllőkre emlékeztettek, de életmódjuk és fejlődésük alapján kétéltűnek tekinthetők, és számos esetben lárvastádiumok maradványai is ismertek.
Méretek és diverzitás
Ez egy nagy, sokszínű csoport: mintegy 40 családot és 160 nemzetséget soroltak ide. p322 Kövületeiket minden kontinensen megtalálták, és evolúciós történetük több száz millió évet ölel fel. A temnospondylok mérete a néhány tíz centimétertől a több méteres óriásokig terjedt; a legismertebb nagyobb alakok közé tartozik például a Mastodonsaurus és a Prionosuchus.
Morfológia és élettani jellegzetességek
A temnospondylok koponyája gyakran széles és lapos volt, gyakoriak voltak a palatális (szájpad) fogak és a jellegzetes koponyaüregi nyílások. Sok faj fogazata labyrinthodont típusú, azaz a fog zománcának és dentinrétegének finom redőződése jellemző volt. Több taxonon megfigyelhető az otikus bevágás (otic notch), a laterális vonalrendszer jelei pedig arra utaltak, hogy a legtöbbjük erősen kötődött a vízi életmódhoz.
Sok temnospondylnál dermális csontlemezek, páncél- vagy pikkelszerű elváltozások, valamint karmok is előfordultak — olyan tulajdonságok, amelyek a mai kétéltűeknél ritkák vagy hiányoznak. Egyes formák alsó végtagjai és a vázelemek arra utalnak, hogy képesek voltak szárazföldi közlekedésre is.
Életmód és ökológia
- Élőhelyek: alkalmazkodtak édesvízi, parti és részben szárazföldi környezetekhez, sőt egyes fajok tengerparti tengeri élőhelyeket is benépesítettek.
- Táplálkozás: többségük húsevő volt; sokan halakkal és más gerinctelenekkel táplálkoztak, a nagyobbak akár más gerinceseket is zsákmányul ejthettek.
- Életciklus: a fosszíliák lárvastádiumokat, metamorfózist és ivarérett egyedeket is dokumentálnak, ami arra utal, hogy sok temnospondylnál voltak vízi lárvák és szárazföldi ivarérett alakok. p184 A
- Viselkedés: a legtöbb temnospondyl félig vízi volt; mások közel teljesen szárazföldi életmódot folytathattak, visszatérve a vízhez főleg szaporodás céljából — ezek lehettek az első gerincesek között, amelyek komoly mértékben alkalmazkodtak a szárazföldi élethez.
Evolúció és filogenetikai kapcsolatok
A temnospondylok a szárazföldi gerincesek korai és fontos kísérői voltak, és főként a karbon-tól triász időszakban érték el fajgazdagságuk csúcsát. A triász végét követően sok csoport visszaszorult vagy kihalt, de kisebb leszármazottak és rokon vonalak folytatták a fennmaradást: egyes maradványok a későbbiekben egészen az alsó kréta korszakig fennmaradtak.
Fontos vita tárgya a temnospondylok és a mai kétéltűek (Lissamphibia) közötti kapcsolat: egyes kutatók szerint a modern kétéltűek közvetlen leszármazottai lehetnek bizonyos temnospondyl vonalaknak, míg mások alternatív eredeteket (például a lepospondyl eredetet) tartanak valószínűbbnek. A kérdés részben a fosszilis morfológiai jelek és a molekuláris adatok összehangolásán múlik; a konszenzus még nem teljes.
Fosszilis bizonyítékok
A temnospondyl fosszíliák igen változatos képet mutatnak: teljes koponyák, csontvázrészek, lárvák és metamorfózis közbeni egyedek egyaránt ismertek. A laterális vonalrendszer, a koponyaformák, a palatális fogazat és a dermális csontozat mind kulcsfontosságú bélyegek a viselkedés és az ökológia rekonstruálásához. Mivel maradványaik minden kontinensen előfordulnak, fontosak a paleobiogeográfiai és klíma-változások vizsgálatában is.
Összegzés
A temnospondylok sokoldalú, hosszú ideig sikeres csoportot alkottak a korai gerincesek evolúciójában: formagazdagságuk, alkalmazkodóképességük és fosszilis hagyatékuk nélkülözhetetlen a földtörténeti korok élettörténetének megismeréséhez. Bár a csoport hagyományos rendszerezése és a modern kétéltűekkel való rokonsági viszonya még vitatott, tény, hogy a temnospondylok kulcsszerepet játszottak a szárazföldi életre való áttérés és a korai gerinces közösségek felépülésében.
Kérdések és válaszok
K: Melyik a kis és óriás batrachomorf tetrapodák rendje?
V: A Temnospondyls a kis és óriás batrachomorf tetrapodák rendje.
K: Mikor éltek a temnospondylák?
V: A Temnospondyls a karbonkortól a triászig világszerte élt, és néhány faj az alsó kréta korban is folytatódott.
K: Milyen hosszú volt az evolúciós történetük?
V: A temnospondylák evolúciós története 210 millió évet ölel fel.
K: Hol találtak fosszíliákat?
V: Minden kontinensen találtak már fosszíliákat.
K: Milyen élőhelyekhez alkalmazkodtak?
V: Az élőhelyek széles skálájához alkalmazkodtak, beleértve az édesvízi, szárazföldi és még a tengerparti tengeri környezetet is.
K: Minden temnospondil félvízi volt?
V: A legtöbb temnospondil félvízi volt, bár néhányuk szinte teljesen szárazföldi volt, és csak szaporodás céljából tért vissza a vízbe.
K: Melyik a legfiatalabb ismert temnospondyl?
V: A legfiatalabb ismert temnospondil az ausztrál Koolasuchus, amely körülbelül 120 millió évvel ezelőtt, a korai kréta idején élt.
Keres