A tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) húsevő emlős. Ez egy erszényes, ami azt jelenti, hogy egy kis erszénye van, amelyben a kicsinyeit hordja. Ez a legnagyobb húsevő erszényes a világon. Éjszakai állat, ami azt jelenti, hogy nappal alszik, éjszaka pedig ébren van. A tasmán ördögök ma már csak Tasmániában, Ausztrália egyik szigetállamában élnek.
Jellemzés
Az ördög testmérete egy kis kutyáéhoz hasonlítható: tömzsi test, széles fej és viszonylag rövid farok. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél; a hímek súlya gyakran eléri a 8–12 kg-ot, a vállmagasság körülbelül 30 cm. Bundájuk többnyire fekete, gyakran fehér foltokkal a mellkason vagy a vállakon. Hangjuk hangos, rekedt sivításokból, morgásokból és harsány üvöltésekből áll, amelyek félelmetesnek tűnnek, de fontos szerepük van a kommunikációban és a hierarchia kialakításában.
Életmód és táplálkozás
A tasmán ördög mind ragadozó, mind dögevő: kisebb állatokat vadászik, de gyakran fogyaszt elhullott zsákmányt is. Erős fogazatának és robusztus állkapcsának köszönhetően képes a csontokat, a bőrt és a szőrzetet is elfogyasztani, ezért fontos takarítói szerepe van az élőhelyének. Általában magányosan él, de előfordul, hogy több egyed gyűlik össze egy nagyobb döghöz; ilyenkor versengés, morgás és harapások kísérik a táplálkozást.
Szaporodás és fejlődés
A párzási időszak után a vemhesség rövid, körülbelül 21 nap. Az egyetlen alomban születő nagyon apró utódok közül csak néhány, tipikusan maximum négy jut el az erszénybe, mert a nősténynek csak négy mellbimbója van. A kölykök több hónapig az erszényben fejlődnek, majd az odúban folytatják növekedésüket; a szoptatási időszak általában 3–4 hónapig tart. A fiatalok 1–2 éves korukra válnak ivaréretté. A vadon élő tasmán ördögök élettartama általában rövidebb, tipikusan 5–6 év, de fogságban ennél tovább is élhetnek.
Elterjedés és történeti visszahúzódás
A tasmán ördög egykor az ausztrál szárazföldön is előfordult, de nagyjából 3000 évvel ezelőtt (az európai betelepülés előtt) a faj kipusztult a kontinentális Ausztráliából – ennek okai között szerepelhettek az emberi nyomás és a verseny más ragadozókkal. Ma vadon csak Tasmániában található meg. A faj elleni üldözés is hozzájárult állományának csökkenéséhez: az 1800–1900-as években prém- és vadászat, illetve a haszonállatok védelmére kiírt vérdíjak is érintették az állományokat. Például az 1930-as években a Van Dieman's Land Company bountyt hirdetett: 25 centet fizettek minden elejtett hímért és 35 centet minden elejtett nőstényért. 1941-ben a tasmán ördögöt már jogilag védetté nyilvánították.
Fenyegetettség és védelmi intézkedések
A modern idők legnagyobb veszélyét a devil facial tumor disease (DFTD) jelenti: ez egy fertőző, daganatos betegség, amely az arcot és a torkot támadja meg, és közvetlen érintkezés (harapás) útján terjed. A betegség gyors elhulláshoz vezet, és az 1990-es évek óta drámai mértékben csökkentette a populációt. Ennek következtében a faj nemzetközi védettségi listákon is veszélyeztetett státuszba került (IUCN: Endangered, azaz veszélyeztetett).
Főbb veszélyek:
- fertőző daganatbetegség (DFTD),
- utak okozta elgázolások,
- élőhely-szűkülés és fragmentáció,
- emberi üldözés és mérgezés.
Védelmi intézkedések közé tartoznak a továbbiak: monitorozás és kutatás, fogsági tenyészprogramok és „biztos” populációk létrehozása betegségmentes környezetben (például gondozott szigeti populációk és zártrendszerű rezervátumok), oltóanyag és kezelés fejlesztése valamint oktatási és közösségi programok a további emberi károk csökkentésére.
Ökológiai szerep és érdekességek
A tasmán ördög fontos dögevőként hozzájárul a környezet tisztán tartásához és a betegség terjedésének csökkentéséhez, mivel eltávolítja az elhullott állatokat. Jellegzetes viselkedése, a hangos „sikolyok”, a közelharcok és a hatalmas állkapocs erős benyomást keltenek, de az állatok általában nem veszélyesek az emberekre, ha nem provokálják őket.
Mit tehetünk a megóvásukért?
- Támogatni a védelmi és tenyésztési programokat, civil szervezeteket, és a kutatásokat (pl. a daganatos betegség elleni vakcina fejlesztését).
- Csökkenteni az úton történő halálozást: lassítás, útjelzések és éjszakai vezetés fokozott figyelemmel Tasmaniában.
- Oktatási kampányok támogatása a helyi közösségeknek a faj jelentőségéről és veszélyeiről.
A tasmán ördög ikonikus szereplője Tasmanian természetének, és a faj megmentése fontos része az őshonos ausztrál fauna megőrzésének. Az intenzív kutatások, a fogsági programok és a helyi védelmi intézkedések reményt adnak arra, hogy a populációk stabilizálódjanak és a faj hosszú távon fennmaradjon.
