Tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) – jellemzés, élőhely és védettség

Tudjon meg mindent a tasmán ördögről (Sarcophilus harrisii): jellemzés, élőhely, védettség és történeti érdekességek — éjszakai ragadozó, ma csak Tasmániában él.

A tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) húsevő emlős. Ez egy erszényes, ami azt jelenti, hogy egy kis erszénye van, amelyben a kicsinyeit hordja. Ez a legnagyobb húsevő erszényes a világon. Éjszakai állat, ami azt jelenti, hogy nappal alszik, éjszaka pedig ébren van. A tasmán ördögök ma már csak Tasmániában, Ausztrália egyik szigetállamában élnek.

Jellemzés

Az ördög testmérete egy kis kutyáéhoz hasonlítható: tömzsi test, széles fej és viszonylag rövid farok. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél; a hímek súlya gyakran eléri a 8–12 kg-ot, a vállmagasság körülbelül 30 cm. Bundájuk többnyire fekete, gyakran fehér foltokkal a mellkason vagy a vállakon. Hangjuk hangos, rekedt sivításokból, morgásokból és harsány üvöltésekből áll, amelyek félelmetesnek tűnnek, de fontos szerepük van a kommunikációban és a hierarchia kialakításában.

Életmód és táplálkozás

A tasmán ördög mind ragadozó, mind dögevő: kisebb állatokat vadászik, de gyakran fogyaszt elhullott zsákmányt is. Erős fogazatának és robusztus állkapcsának köszönhetően képes a csontokat, a bőrt és a szőrzetet is elfogyasztani, ezért fontos takarítói szerepe van az élőhelyének. Általában magányosan él, de előfordul, hogy több egyed gyűlik össze egy nagyobb döghöz; ilyenkor versengés, morgás és harapások kísérik a táplálkozást.

Szaporodás és fejlődés

A párzási időszak után a vemhesség rövid, körülbelül 21 nap. Az egyetlen alomban születő nagyon apró utódok közül csak néhány, tipikusan maximum négy jut el az erszénybe, mert a nősténynek csak négy mellbimbója van. A kölykök több hónapig az erszényben fejlődnek, majd az odúban folytatják növekedésüket; a szoptatási időszak általában 3–4 hónapig tart. A fiatalok 1–2 éves korukra válnak ivaréretté. A vadon élő tasmán ördögök élettartama általában rövidebb, tipikusan 5–6 év, de fogságban ennél tovább is élhetnek.

Elterjedés és történeti visszahúzódás

A tasmán ördög egykor az ausztrál szárazföldön is előfordult, de nagyjából 3000 évvel ezelőtt (az európai betelepülés előtt) a faj kipusztult a kontinentális Ausztráliából – ennek okai között szerepelhettek az emberi nyomás és a verseny más ragadozókkal. Ma vadon csak Tasmániában található meg. A faj elleni üldözés is hozzájárult állományának csökkenéséhez: az 1800–1900-as években prém- és vadászat, illetve a haszonállatok védelmére kiírt vérdíjak is érintették az állományokat. Például az 1930-as években a Van Dieman's Land Company bountyt hirdetett: 25 centet fizettek minden elejtett hímért és 35 centet minden elejtett nőstényért. 1941-ben a tasmán ördögöt már jogilag védetté nyilvánították.

Fenyegetettség és védelmi intézkedések

A modern idők legnagyobb veszélyét a devil facial tumor disease (DFTD) jelenti: ez egy fertőző, daganatos betegség, amely az arcot és a torkot támadja meg, és közvetlen érintkezés (harapás) útján terjed. A betegség gyors elhulláshoz vezet, és az 1990-es évek óta drámai mértékben csökkentette a populációt. Ennek következtében a faj nemzetközi védettségi listákon is veszélyeztetett státuszba került (IUCN: Endangered, azaz veszélyeztetett).

Főbb veszélyek:

• fertőző daganatbetegség (DFTD),
• utak okozta elgázolások,
• élőhely-szűkülés és fragmentáció,
• emberi üldözés és mérgezés.

Védelmi intézkedések közé tartoznak a továbbiak: monitorozás és kutatás, fogsági tenyészprogramok és „biztos” populációk létrehozása betegségmentes környezetben (például gondozott szigeti populációk és zártrendszerű rezervátumok), oltóanyag és kezelés fejlesztése valamint oktatási és közösségi programok a további emberi károk csökkentésére.

Ökológiai szerep és érdekességek

A tasmán ördög fontos dögevőként hozzájárul a környezet tisztán tartásához és a betegség terjedésének csökkentéséhez, mivel eltávolítja az elhullott állatokat. Jellegzetes viselkedése, a hangos „sikolyok”, a közelharcok és a hatalmas állkapocs erős benyomást keltenek, de az állatok általában nem veszélyesek az emberekre, ha nem provokálják őket.

Mit tehetünk a megóvásukért?

• Támogatni a védelmi és tenyésztési programokat, civil szervezeteket, és a kutatásokat (pl. a daganatos betegség elleni vakcina fejlesztését).
• Csökkenteni az úton történő halálozást: lassítás, útjelzések és éjszakai vezetés fokozott figyelemmel Tasmaniában.
• Oktatási kampányok támogatása a helyi közösségeknek a faj jelentőségéről és veszélyeiről.

A tasmán ördög ikonikus szereplője Tasmanian természetének, és a faj megmentése fontos része az őshonos ausztrál fauna megőrzésének. Az intenzív kutatások, a fogsági programok és a helyi védelmi intézkedések reményt adnak arra, hogy a populációk stabilizálódjanak és a faj hosszú távon fennmaradjon.

Betegség

1996-ban az ördögök nagyon betegeskedni kezdtek, majd nagy daganatokkal az arcukon elpusztultak. Az ördögök arctumoros betegsége jelentősen csökkentette az ördögök számát, és most már a túlélésüket fenyegeti. Egyes területeken az ördögök 85%-ánál találták meg a betegséget. Azokon a helyeken, ahol a daganatokat először észlelték, az ördögök száma 95%-kal csökkent. A daganat harapással terjed. Mivel az ördögök mind közeli rokonok (nincs elég genetikai változatosság), a daganatos sejteket nem tekintik újnak; így az ördögök immunrendszere nem veszi fel a harcot ellene. 2008 májusában a tasmániai ördögöt veszélyeztetett egyedként sorolták be a veszélyeztetett fajok közé. A tasmán kormány programokkal próbálkozik a betegség hatásának csökkentésére. Körülbelül 60 olyan ördögöt fogtak be, amely nem szenvedett a betegségben, és ezeket tumormentes csoportként tartják meg újratenyésztés céljából. A tudósok keresték a módját annak, hogyan lehetne az ördögöknek védettséget adni, de ez eddig nem vált be.

Az új kutatások szerint az ördögök korábban szülnek, korábban kétéves korukban szaporodtak, de most már egyéves korukban szaporodnak. Az ördögöknek korábban három éven keresztül minden évben voltak kicsinyeik, de most már elpusztulnak, mielőtt egy második almot (családot) tudnának létrehozni.

Arcdaganatos betegség

Genetika

Az ördögök genetikai változatossága alacsony, ami összhangban van az "alapító hatás" jelenségével. Ez azt jelenti, hogy egy kis számú egyed valamikor Ausztráliából gyarmatosította Tasmániát. Így az ő genetikai változatosságuk sokkal kisebb volt, mint az anyapopulációé. A mostanihoz hasonló betegségek már korábban is előfordulhattak, és a populációt kis létszámúra csökkentették. Ezeket az eseményeket "populációs szűk keresztmetszetnek" nevezik. Egy kis populáció, amely kevesebb változatosságot hordoz, mindig ki van téve a kihalás veszélyének, mert előfordulhat, hogy egyik állat sem ellenálló a fertőzéssel szemben.

Genomját 2010-ben a Wellcome Trust Sanger Institute szekvenálta. Van némi remény a túlélésre, mivel 2005 óta három olyan nőstényt találtak, amelyek részben ellenállóak a betegséggel szemben.

Hím tasmán ördög kariotípusa.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a tasmán ördög?

K: Mit jelent az, hogy éjszakai állat?

K: Hogy néz ki a tasmán ördög?

K: Milyen hangot ad ki a tasmán ördög?

K: Mit eszik a tasmán ördög?

K: Miért halt ki a tasmán ördög az ausztrál szárazföldön?

K: Mikor vált hivatalosan védetté a tasmán ördög?

Keresés betűvel