A Taishō-korszak (大正時代, Taishō jidai) egy japán korszaknév (年号, nengō, lit. "évszám") volt a Meidzsi utáni és a Shōwa előtti időszakban. Ez az időszak 1912. július 30-án kezdődött és 1926. december 25-én ért véget. Ebben az időszakban a császár Taishō-tennō császár (大正天皇), Yoshihito volt; egészségi problémái miatt a korszak második felében a trónörökös, Hirohito lett a ténylegesen működő helytartó (regens).

A nengō Taishō szó szerinti jelentése általában "nagy igazságosság" vagy "nagy helyes rend".

Politikai jellemzők

A Taishō-korszakot gyakran a Taishō-demokrácia korszakaként írják le: erősödött a pártok politikai szerepe, nőtt a parlamenti kormányzás befolyása, ugyanakkor a hagyományos elit (genrō és a hadsereg) még jelentős hatalommal bírt. Fontos események és változások:

  • Partik és parlamenti kormányok erősödése; több párt alapú kormány alakult.
  • Hara Takashi miniszterelnök (1918–1921) volt az egyik első kevésbé arisztokrata hátterű kormányfő; 1921-ben merénylet áldozata lett.
  • 1925-ben bevezették a General Election Law-t (általános férfi választójog), amely kiterjesztette a választójogot minden 25 év feletti férfira.
  • Ugyanebben az évben elfogadták a Peace Preservation Law-t, amely korlátozta a radikális baloldali és forradalmi mozgalmak működését.

Társadalom, kultúra és életmód

A korszakban alakult ki és virágzott a modern városi kultúra: növekedett az iparosodás, erősödött a tömegkultúra (újságok, könyvkiadás, mozi), terjedt a nyugati zene és öltözködés. A japán irodalomban és művészetben megjelent a Taishō Roman modern esztétikája. Jelentősek voltak a nők jogaiért tevékenykedő mozgalmak is (például a Seito folyóirat és a feminista aktivisták), valamint az oktatás és életszínvonal terén bekövetkezett változások.

Gazdaság és munkásmozgalom

Az első világháború (1914–1918) idején Japán gazdasága rövid időre fellendült: növekedtek az exportok és a nehézipar. A háború utáni években azonban visszaesés, infláció és sztrájkok következtek. A munkásszerveződések és szakszervezetek erősödése jelentős társadalmi feszültségekhez vezetett.

Főbb események és nemzetközi kapcsolatok

  • Japán a Szövetségesek oldalán vett részt az első világháborúban, és elfoglalta Németország csendes-óceáni birtokait és néhány kínai kikötőt.
  • 1915-ben kiadott 21 pont (Twenty-One Demands) Kínára gyakorolt nyomásként értelmezhető, ami diplomáciai feszültséget okozott a Nemzetközi közösségben.
  • 1921–22: a washingtoni konferencia eredményeként aláírt szerződések (például a Five-Power Treaty) korlátozták a hadihajóépítést és befolyásolták a japán érdekek alakulását.
  • 1923. szeptember 1-jén bekövetkezett a nagy Kantói földrengés, amely Tokiót és Jokohamát sújtotta: hatalmas emberveszteség, anyagi rombolás és etnikai erőszak követte az eseményt.
  • Japán részt vett az orosz polgárháború elleni szövetséges intervencióban (Szibéria, 1918–1922), ami további belpolitikai és nemzetközi következményekkel járt.

Kulturális és intellektuális irányok

A korszakban fontos szerzők és művészek bontakoztak ki, illetve a modernizáció különböző formái (irodalom, film, képzőművészet) erőteljesen hatottak a mindennapi életre. Megjelentek az avantgárd és nyugatias esztétikák, a rádió és a tömegmédia pedig gyorsan terjedt.

Örökség

A Taishō-korszakot gyakran a rövid, intenzív modernizációs és demokratizálódási periódusként értékelik: megerősödtek a politikai pártok, kibontakozott a civil társadalom és a kulturális pluralizmus. Ugyanakkor a korszakban született politikai és társadalmi feszültségek később — a korai Shōwa-érában — a militarizmus és szélsőséges nacionalizmus megerősödéséhez is hozzájárultak. A korszak 1926. december 25-én ért véget, amikor a Taishō-császár meghalt és elkezdődött a Shōwa-korszak.