1923. évi Kantō-földrengés — Tokió és Yokohama pusztulása

1923-as Kantō-földrengés: pusztító természeti katasztrófa, amely Tokiót és Yokohamát elpusztította, kb. 140 000 áldozat, mély történelmi hatások és újjáépítés.

A nagy Kantō földrengés (関東大震災, Kantō daishinsai) japán természeti katasztrófa volt Honshū sziget Kantō régiójában. A földrengés 1923. szeptember 1-jén, szombaton 11:58:44 JST-kor (2:58:44 UTC) történt. A földrengés 4 és 10 perc között tartott.

A földrengés elpusztította Tokiót, Yokohama kikötővárost, valamint a környező Chiba, Kanagawa és Shizuoka prefektúrákat. Széles körű károkat okozott. Körülbelül 140 000 ember halt meg.

A rengés természeti jellemzői

A rengés epicentruma a Szagami-öböl közelében, az Izu Ōshima térségében volt; a becsült magnitúdó körülbelül 7,9–8,2 volt (különböző források eltérő adatokat adnak). Az eseményt erős utórengések követték, és sok helyen több napig, sőt hetekig érezhetők voltak az utórengések. A kora délutáni időpont (sok család főzött) jelentősen hozzájárult a következő eseménysorozat súlyosságához.

Károk és pusztítás

A rengés közvetlen következménye volt a széleskörű épületkárosodás és a tömeges tüzek kialakulása. A földrengés miatt kitörő tüzeket erős, a Távol-Keletről érkező szelek és az aznap jelenlévő viharos időjárás gyorsan szétterjesztették, számos helyen tűviharrá (firestorm) fokozva a pusztítást. Yokohama kikötővárosa szinte teljesen elpusztult a tüzek és a rongálódott infrastrukturális létesítmények miatt.

• Több százezer épület rongálódott vagy semmisült meg.
• Több helyen fölgyülemlettak a törmelékek, és az utcák járhatatlanná váltak, ami megnehezítette a mentést.
• Part menti területeken kisebb szökőárak is jelentkeztek; a tengeri infrastruktúra súlyos károkat szenvedett.

Áldozatok és humanitárius következmények

A halálos áldozatok számát különböző források eltérően adják meg; általánosan elfogadott, hogy a veszteség nagyságrendje a több tízezertől a közel 140 000 főig terjed. Emellett több százezer ember sérült meg, és körülbelül másfél–kétmillió ember vesztette el otthonát, ideiglenesen vagy tartósan.

A katasztrófa közvetlen humanitárius következményeihez tartozott a tömeges kitelepítés, a fertőző betegségek kockázata, valamint élelem- és vízhiány a legsúlyosabban érintett területeken. A kormány és a civil szervezetek, valamint külföldi országok is segélyt küldtek; a mentésben és ellátásban a haditengerészetek és a nemzetközi segélyakciók is részt vettek.

Társadalmi és politikai hatások

A katasztrófa súlyos belső feszültségeket idézett elő. Hamis pletykák terjedtek, melyek állítólagos lázadásokra vagy fosztogatásra figyelmeztettek; ennek következtében több ezer koreait és más kisebbségi csoportokat megtámadtak, illetve elhurcoltak és megkínzottak civil csoportok vagy hatósági intézkedések alatt. Ezek a jogsértések és vérengzések súlyos sebeket hagytak a társadalomban.

A politikai következmények között szerepelt, hogy a kormányra nehezedő nyomás és a közbizalom megrendülése hozzájárult a korabeli politikai átrendeződésekhez; a katasztrófa elősegítette a közélet militarizálódásához és olyan belpolitikai folyamatokhoz való átmenetet, melyek a későbbi években is hatottak.

Újjáépítés és hosszú távú következmények

Az újjáépítés óriási erőfeszítést igényelt: a városokat szélesebb utcákkal, tűzvédelmi sávokkal, új víz- és csatornarendszerekkel, parkokkal és nyílt terekkel tervezték újjá annak érdekében, hogy csökkentsék egy hasonló katasztrófa jövőbeni következményeit. Az újjáépítés során modern építészeti és mérnöki megoldásokat vezettek be, és erősebben kezdtek foglalkozni a szeizmikus ellenálló-képességgel (építési szabványok felülvizsgálata).

A gazdasági hatások is jelentősek voltak: a kereskedelem, ipar és pénzügyi szektor komoly veszteségeket szenvedett el; a biztosítási piac és a pénzügyi intézmények is átalakultak a kárigények és kompenzációk miatt. Hosszabb távon a Kantō-régió újjáépítése hozzájárult Tokió modern nagyvárosi arculatának kialakulásához.

Emlékezet és tanulságok

A 1923-as Kantō-földrengés mély nyomot hagyott Japán nemzetének emlékezetében: emlékművek, múzeumi kiállítások és megemlékezések őrzik az áldozatok emlékét. A katasztrófa rávilágított a természeti veszélyekre, a várostervezés és a városi reziliencia fontosságára, valamint arra, hogy a katasztrófák kezelése és a társadalmi reakciók mennyire befolyásolhatják az emberi jogokat és a közrend fenntartását.

Összefoglalva: a 1923. évi nagy Kantō-földrengés nemcsak hatalmas emberi és anyagi veszteséget okozott, hanem alapvetően befolyásolta Tokió és a környező régió fejlődését, a japán katasztrófavédelmi és várostervezési gyakorlatokat, valamint a társadalmi-politikai viszonyokat a következő évtizedekben.

Keresés betűvel