Szonett

A szonett (olaszul sonetto) egy versfajta. A szonett 14 sor hosszú, és rímekben íródik.

A szonett először a középkorban jelent meg Itáliában, és a reneszánsz idején széles körben használták. Az első szonettjeiről ismert költő Giacomo da Lentini, aki a 13. században élt. Utána sok költő kezdett szonettet írni. Két nevezetes közülük Dante Alighieri és Guido Cavalcanti.

Az olasz költő, Petrarca híres volt szonettjeiről. Nagyon népszerű volt, és sok költő utánozta verseit. Francisco de Sá de Miranda vezette be a formát a portugál irodalomba.

Így tett Thomas Wyatt és Henry Howard, Surrey grófja is Angliában. Még a távoli Lengyelországban is írt szonetteket Jan Kochanowski, MikołajSęp Szarzyński és Sebastian Grabowiecki. Általánossá vált, hogy a költők összefüggő sorozatokban, úgynevezett "szonettsorozatokban" írták a szonetteket, hogy elmeséljenek egy történetet, gyakran egy szerelmi viszonyról. Michelangelo, a híres szobrász és festő is írt szonetteket. Ezeket Vittoria Colonnával cserélgette. Más országok költői hamar átvették a szonettet és a szonettsorozatot. William Shakespeare írta az angol irodalom leghíresebb szonettjeit, bár korának más költői, például Ben Jonson, Edmund Spenser, Michael Drayton és Samuel Daniel is írtak szonettsorozatokat.

Később olyan angol költők, mint John Donne, John Milton, William Wordsworth, Percy Bysshe Shelley és John Keats írtak szonetteket, amelyeket ma is csodálnak és tanulmányoznak. Az Egyesült Államokban Henry Wadsworth Longfellow és Emma Lazarus írt szonetteket.

A szonett merev rímrendszere a huszadik században kiment a divatból, de néhány modern költő néha még mindig ír ilyeneket. Edna St. Vincent Millay volt az egyik angolul író modern költő, aki gyakran dolgozott szonettformában. A modern költők gyakran változtatták meg a szonett hagyományos ritmusát és rímképletét, néha radikálisan.

A hagyományos "angol" vagy "shakespeare-i" szonettben az első tizenkét sor három, egyenként négysoros csoportra ("strófákra"), úgynevezett "négysorosokra" oszlik. Az utolsó két sor általában rímel, és egy "rímes párverset" alkot, amely a verset az előző négysorosokban elmesélt történet összegzésével zárja. A hagyományos "olasz" vagy "Petrarchan" szonettben a vers egy nyolc sorból álló csoportra ("oktáv"), majd egy hat sorból álló csoportra ("szesztett") oszlik.

Az ábécé betűit arra használják, hogy a szonett 14 sorában a rímek mintáját, vagyis a "rímképletet" mutassák. A rímképlet

• a-b-a-b, c-d-c-c-d, e-f-e-f, g-g

az "angol" szonett tipikus mintája. A rímképlet

• a-b-b-a, a-b-b-a, c-d-e-c-d-e, c-d-e-c-d-e

tipikusan "olasz" szonett. Az olasz szonettben azonban a szesztett rímei igen változatosak lehetnek: cdcdcdcd, cddcdd stb. Az abba abba cde edc séma nagyon ritkán fordul elő, de a cde edc zárószekvenciája valószínűleg Robert Browning abccba strófájának forrása volt. Ezt használta a Meeting at night című versben. Egy másik séma a spenseri szonett, amelyet Edmund Spenser talált ki. Ez a-b-a-b, b-c-b-c, c-d-c-d, e-e.

A szonettek szonettkoronává köthetők össze. Egy ilyen sorozatban az első szonett utolsó sora a második szonett első soraként ismétlődik, és néha ezek a sorok egy másik szonettet alkotnak. A szlovén költő, France Prešeren leginkább a Szonettkoszorú című művéről emlékszik meg, amely a szonettkorona egyik példája.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a szonett?

K: Ki volt az első szonettjeiről ismert költő?

K: Ki népszerűsítette a szonettek formáját?

K: Hány sorból áll egy hagyományos "angol" vagy "shakespeare-i" szonett?

K: Milyen rímképlete van egy angol szonettnek?

K: Ki írt néhány híres angol nyelvű szonettet?

Keresés betűvel