Szociobiológia: az evolúciós alapú társas viselkedés magyarázata
Szociobiológia: fedezd fel, hogyan formálja az evolúció az emberi és állati társas viselkedést — öröklött minták, adaptív magyarázatok.
A szociobiológia olyan tudományterület, amely azon a feltételezésen alapul, hogy a társas viselkedés az evolúció eredménye. A társadalmi viselkedést igyekszik így magyarázni és vizsgálni.
Az etológia és a szociológia egyik ága, a szociobiológia az antropológia, az evolúció, a zoológia, a régészet, a populációgenetika és más tudományágakból merít. Az emberi társadalmak tanulmányozásaként a szociobiológia a darwini antropológiával, az etológiával és az evolúciós pszichológiával áll kapcsolatban.
Az etológia az állatok kollektív viselkedését vizsgálja, például a párzási szokásokat, a területi harcokat, a falkavadászatot és a társas rovarok kaptártársadalmát. Azt állítja, hogy a szelekciós nyomás vezetett az előnyös társas viselkedés genetikai evolúciójához. Más szóval, egy tipikus viselkedésmintát azért öröklünk, mert az más viselkedésformákkal szemben növelte az egyedek inkluzív fitneszét. Ez a mainstream biológia. Kiterjesztése az emberi társas viselkedésre az etológusok számára teljesen normális, mások számára azonban ellentmondásos lehet.
Bár a "szociobiológia" kifejezés az 1940-es évekre vezethető vissza, a fogalom csak 1975-ben, E. O. Wilson Szociobiológia című könyvének megjelenésével vált ismertté.
A szociobiológia két alapvető feltételezésen alapul:
- Bizonyos viselkedési tulajdonságok öröklődnek,
- Az öröklött viselkedési tulajdonságokat a természetes szelekció fejlesztette ki.
- Ezért ezek a tulajdonságok valószínűleg adaptívak voltak a faj eredeti környezetében.
- Az emberek állatok
- Ezért viselkedésüket a természetes szelekció módosította.
- Az emberi viselkedés gyökere tehát öröklött, és az a képességünk, hogy társadalmi eszközökkel megváltoztassuk, korlátozott. Az emberek nem üres lapok.
Ez utóbbi pont a legvitatottabb.
Alapfogalmak és elméleti eszközök
A szociobiológia központi fogalmai közé tartozik az inkluzív fitnesz és a rokonszelekció (kin selection). Az inkluzív fitnesz nemcsak az egyén saját reprodukcióját veszi figyelembe, hanem azt is, hogy egy viselkedés hogyan növeli a közeli rokonok sikerét, akik hasonló géneket hordoznak. William D. Hamilton munkássága vezette be a rokonszelekció elméletét, és az ehhez kapcsolódó híres egyenlet (rB > C) megmagyarázza, mikor válik előnyössé az altruista viselkedés (r = rokonság, B = a haszon, C = a költség).
Fontos még a kölcsönös altruizmus (reciprocal altruism), amely Robert Trivers nevéhez fűződik: olyan viselkedések, ahol az egyedek időben elosztva segítenek egymásnak, magyarán a segítség hosszabb távon megtérül. A modell jól magyarázza például bizonyos szociális emlősök és madarak együttműködését.
A szociobiológia gyakran alkalmaz játék-elméleti és matematikai modelleket, összehasonlító elemzéseket (fajok közti összehasonlítás), valamint kísérleti és megfigyeléses módszereket az állat- és emberi populációk vizsgálatára.
Példák az állatvilágban
- Eusocialis rovarok (hangyák, méhek, termeszek): a dolgozók gyakran lemondanak saját szaporodásukról, hogy rokonok utódait segítsék felnevelni — klasszikus példa a rokonszelekcióra.
- Riasztó hangok földi mókusoknál: egy egyed növelheti a ragadozó figyelmét magára vetítve, de ezzel rokonait védi — a rokonsági viszonyok itt is fontosak.
- Kölcsönösség a folyami delfineknél vagy a vámpír denevéreknél: a táplálék megosztása növeli a túlélés esélyét, és hosszú távon visszatérül.
Emberi viselkedés: lehetőségek és határok
A szociobiológia szerint bizonyos emberi viselkedési tendenciák — például a családközpontúság, a partnerválasztásra irányuló stratégiák, vagy a szexuális viselkedés bizonyos mintái — részben evolúciós eredetűek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kultúra vagy a tanulás nem játszik szerepet: a biológiai hajlamok és a kulturális környezet kölcsönhatásban alakítják a viselkedést.
Például a szülői befektetés elmélete azt jósolja, hogy akik több energiát fektetnek az utódok felnevelésébe, azok viselkedése és párválasztási stratégiái is ennek megfelelően alakulnak. Ugyanakkor az emberi társadalmak hatalmas kulturális változatossága miatt a konkrét viselkedési minták eltérőek lehetnek, és gyakran erősen függnek a környezeti és társadalmi feltételektől.
Vita és kritika
A szociobiológia megjelenése súlyos vitákat váltott ki, különösen az emberi viselkedés biológiai magyarázatainak politikai és etikai következményei miatt. A kritikusok (például néhány biológus és társadalomtudós) azzal érveltek, hogy a szociobiológia túlzottan genetikai determinizmusra hajlamos, alábecsüli a kultúra és a tanulás szerepét, illetve veszélyesen felhasználható társadalmi-politikai érvekhez.
Mások védték a tudományos alapokat: szerintük a szociobiológia elméletei empirikusan tesztelhetők, és a biológiai magyarázatok nem szükségszerűen vezetnek normatív vagy politikai következtetésekhez (az ún. naturalista tévedés elkerülhető).
A vita történetileg is nagy tétre ment: E. O. Wilson 1975-ös könyve után több vitairat és vitacikk született, amelyben neves tudósok (például Stephen Jay Gould és Richard Lewontin) is bírálatokat fogalmaztak meg. Azóta a terület finomodott: a modern kutatások sokkal óvatosabban közelítik meg az emberi viselkedés biológiai magyarázatait, és hangsúlyozzák az interdiszciplináris megközelítést.
Módszertan és bizonyítékok
A kutatások kombinálják a következőket:
- Összehasonlító adatelemzések különböző fajok viselkedéséről.
- Matematikai modellezés és játék-elméleti szimulációk.
- Laboratóriumi és terepkísérletek, megfigyeléses vizsgálatok.
- Genetikai vizsgálatok, amelyek megmutathatják bizonyos viselkedések öröklődési mintázatait.
Etikai megfontolások és alkalmazások
Fontos megkülönböztetni a leíró tudományt (hogyan alakult ki egy viselkedés) a normatív következtetések levonásától (hogyan kellene cselekednünk). A szociobiológiai magyarázatok nem szolgáltathatnak automatikus erkölcsi alapot politikai vagy társadalmi intézkedésekhez — ezt gyakran hangsúlyozzák a terület tudósai is.
Ugyanakkor a szociobiológia eredményei hasznosak lehetnek a konzervációbiológiában, a közegészségügyben és az emberi viselkedés jobb megértésében (például a párkapcsolati dinamikák, szülői viselkedés vagy a csoportközi konfliktusok vizsgálatában).
Mai állás és összegzés
A szociobiológia ma már nem annyira egy szigetszerű irányzat, mint inkább egy olyan megközelítés, amely az evolúciós elveket alkalmazza a társas viselkedés vizsgálatára. Az elméleti eszköztár, mint a rokonszelekció, az inkluzív fitnesz, és a kölcsönös altruizmus, továbbra is központi szerepet játszik. Ugyanakkor a kutatók óvatosabbak lettek az emberi viselkedés egyszerű genetikai magyarázatával kapcsolatban, és erős hangsúlyt fektetnek a kultúra, a környezet és a tanulás szerepére is.
Összefoglalva: a szociobiológia fontos keretet ad a társas viselkedés evolúciós megértéséhez, de teljes képet csak akkor kapunk, ha biológiai, pszichológiai és kulturális tényezőket egyaránt figyelembe veszünk.
Kritika
Wilson könyve csaknem 700 oldalas volt, amely szinte teljes egészében az állatok társas viselkedéséről szólt. Az emberi viselkedés evolúciójával kapcsolatos elképzelései a könyv végén egy rövid, 30 oldalas fejezetben szerepeltek. E szakasz miatt azonban a szociobiológia (látszólag) új területét heves viták övezték. A kritikát a kor politikai eseményei vezérelték.
"Az 1970-es évek közepén az egyetemeken intenzív politikai tevékenység folyt, amelynek nagy részét a vietnami háborút ellenző baloldali professzorok és diákjaik kezdeményezték. A Harvard Egyetemen [Wilson munkáltatója] a háború... számos marxista vagy félig marxista meggyőződésű tudós támadásába került... A marxista filozófia azon az előfeltevésen alapszik, hogy az emberi intézmények ideológiai előírással tökéletesíthetők. Ezért a marxista nézeteket valló személyek különösen nem voltak fogékonyak arra az elképzelésre, hogy létezik egy fejlett "emberi természet""".
Richard Lewontin és Stephen Jay Gould, valamint a Szociobiológiai Tanulmányozó Csoport kritikája arra utalt, hogy van némi kapcsolat ezen elképzelések és a történelem néhány legrosszabb eseménye között. A kritikusok legfőbb aggályának az tűnt, hogy a szociobiológia segítséget és kényelmet nyújt azoknak, akik fenntartják a társadalmi igazságtalanságot és egyenlőtlenséget. p545
Valójában Wilson utolsó fejezetében nem volt politikai tartalom, és Wilson maga is liberális gondolkodó volt és az is. Könyvének 25. évfordulós kiadásában Wilson saját maga számol be a vitáról.
Hogy elkerüljék a viták egy részét, bár elképzeléseik meglehetősen hasonlóak Wilsonéhoz, néhány pszichológus és antropológus megalapította az evolúciós pszichológia rokon területét. Ez osztozik a szociobiológiával a viselkedésminták evolúciós eredetébe vetett hitben. Azonban inkább az emberi viselkedésre irányul, míg a szociobiológia az állatok viselkedésével kapcsolatos kísérletekből (etológia) alakult ki.
Egy emberi esettanulmány
Miért vannak a férfiaknak szépségnormái, amelyeket a nőkre alkalmaznak? Erre a kérdésre egy tipikus feminista szociológus azt válaszolná: ez kulturálisan meghatározott, egy hiedelemrendszer, amely azt szolgálja, hogy a férfiak dominánsak maradjanak a nőkkel szemben.
Erre John Alcock azt kérdezi: "Mik a tényleges adatok? Vajon a nyugati kultúra szépségnormái önkényesek?" A szépségszabványok összhangban vannak a fiatalsággal és a jó egészséggel. A fiatal, egészséges nők nagyobb valószínűséggel esnek teherbe és szülnek sikeresen, mint az idősebb vagy egészségtelen nők. Alcock kérdezi:
"Mennyire valószínű, hogy az emberek több millió éves természetes szelekciója... egy olyan férfi pszichét hozna létre, amely közömbös a termékeny nőkkel kapcsolatos jelzések iránt? A válasz nyilvánvaló". 137. o.
Alcock bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a fiatalság és a szépség jelei összhangban vannak a magas reprodukciós értékkel. p138
Egy madár esettanulmány
Bizonyos szempontból könnyebb más állatok viselkedését tanulmányozni, mert a saját tapasztalataink és előítéleteink nem játszanak szerepet. És olyan kísérleteket is végezhetünk rajtuk, amelyek emberekkel nem biztos, hogy lehetségesek.
Az énekesmadárfajoknak szinte mindig van egy, a fajra jellemző énekük. A legtöbb esetben az ének részletei nem öröklődnek. Ehelyett egy bizonyos életkorban örökölt képességet tanulnak meg. Ha egy fiatal hím fehércsőrű veréb (Zonotrichia leucophrys) a faj többi tagjának hangjától elszigetelten nevelkedik, nem tudja elénekelni az ő dalukat. Végül olyan éneket produkál, amely csak halványan hasonlít a megfelelő énekre. Ha azonban a kísérletvezető lejátssza a felnőtt hím énekének kazettáját, a fiatalok később, amikor elérik a megfelelő kort, a teljes és tökéletes éneket produkálják. Ha azonban a fiatal madarat megsüketítik, nem tudja megtanulni a dalt. Ebből megtudjuk
- hogy a tanulási képesség inkább öröklődik, mint maga a dal.
- hogy a felnőttek dalának hallgatása beindítja a tanulási folyamatot.
- hogy a fiatal madárnak össze kell hasonlítania a hangját a modell énekével.
- egy fiatal madár, akinek két vagy több dalt kínálnak magnószalagon, mindig a saját fajára jellemzőt tanulja meg.
- de ha a fiatal hím csak egy másik faj kifejlett hímjével találkozhat, akkor megtanulja az "idegen" éneket.
Ez lehetővé teszi számunkra, hogy biztosak legyünk abban, hogy a dal, mint olyan, nem öröklődik, de öröklődik egy erős tanulási torzítás, aminek van értelme. A sikeres élet és szaporodás érdekében a hímnek kifizetődő, hogy egy azonos fajhoz tartozó nőstényt vonzzon magához, és megvédje a területét a fajához tartozó többi hímmel szemben. A megfelelő ének mindkét feladatot ellátja. p163/5
Szociobiológia ma
Az elmúlt években a szociobiológia támogatói azt állították, hogy "győztek". Úgy érzik, hogy az alapgondolatai eléggé megalapozottak. Nem vagyunk üres lapok, és emberi természetünk ugyanúgy az evolúció terméke, mint a többiek. Még a kedvtelésből tartott állatok iránti széles körű szeretetünk is azzal magyarázható, hogy a történelem előtti múltban javították túlélésünket. p35/9
Kapcsolódó oldalak
- Adaptív tudattalan
- Üres lap
- Evolúciós pszichológia
- Az emberi természet
- Természet kontra nevelés
- Szociobiológia: az új szintézis
Kérdések és válaszok
K: Mi az a szociobiológia?
V: A szociobiológia egy olyan tudományterület, amely feltételezi, hogy a társadalmi viselkedés az evolúció eredménye, és megpróbálja a társadalmi viselkedést így magyarázni és vizsgálni. Különböző tudományágakból merít, például az antropológiából, a zoológiából, a régészetből, a populációgenetikából és másokból.
K: Milyen más területekből merít a szociobiológia?
V: A szociobiológia az antropológiából, a zoológiából, a régészetből, a populációgenetikából és más tudományágakból merít.
K: Hogyan vált ismertté a szociobiológia fogalma?
V: A szociobiológia fogalma 1975-ben vált ismertté E. O. Wilson "Szociobiológia" című könyvének megjelenésével.
K: Mi a szociobiológia két alapvető premisszája?
V: A szociobiológia két alaptétele az, hogy bizonyos viselkedési tulajdonságok öröklődnek, és hogy ezeket a tulajdonságokat a természetes szelekció úgy alakította ki, hogy azok valószínűleg adaptívak voltak az eredeti környezetükben.
K: Miért az utolsó pont, miszerint az emberi viselkedés öröklődik, a legvitatottabb?
V: Az emberi viselkedés öröklődéséről szóló utolsó pont a legvitatottabb, mert azt sugallja, hogy az emberek nem üres lapok, és hogy a viselkedésünk társadalmi eszközökkel történő megváltoztatásának képessége korlátozott.
Keres