Állami ratifikációs konvenciók az Egyesült Államok alkotmányában
Az állami ratifikáló konvenciók szerepe az Egyesült Államok alkotmányában — történet, 1933-as 21. módosítás és a ratifikációs eljárás lépései.
Az állami ratifikáló konvenciók az Egyesült Államok alkotmányának ötödik cikke által előírt, a javasolt alkotmánymódosítások ratifikálására szolgáló két lehetőség közül az egyik. Az Alkotmány szerint amikor a Kongresszus módosítást javasol, a javaslatot vagy az állami törvényhozásoknak, vagy az államokban összehívott ratifikáló konvencióknak kell felterjeszteni ratifikálásra; a döntést a Kongresszus hozza meg. Az állami ratifikáló konvenciót eddig csak egyszer alkalmazták: 1933-ban, a 21. módosítás (a tiltás/alkoholtilalom eltörlése) ratifikálására. Minden más, jelenleg hatályos módosítást az állami törvényhozások ratifikáltak.
Mi a különbség a ratifikáló konvenció és a „államok által kezdeményezett konvenció” között?
Fontos megkülönböztetni két, gyakran összekevert intézményt:
- Állami ratifikáló konvenciók: ezek az egyes államokban összehívott testületek, amelyeknek kizárólag az a feladata, hogy eldöntsék, ratifikálják-e a Kongresszus által már javasolt alkotmánymódosítást. Ha a Kongresszus a ratifikálás módjaként a konvenciókat határozza meg, akkor minden államnak (a maga jogrendje szerint) kell megtennie a szükséges intézkedéseket a konvenció összehívására és a küldöttek megválasztására.
- Az Alkotmány ötödik cikke szerinti „államok által kezdeményezett konvenció” (Convention for proposing Amendments): ez egy teljesen más mechanizmus, amelyet akkor alkalmaznak, ha a több állam törvényhozása kéri a Kongresszustól, hogy hívjon össze egy nemzeti konvenciót az alkotmánymódosítások javaslására. Erre az esetre az Alkotmány azt írja elő, hogy a törvényhozások kétharmadának (jelenleg 34 állam) kérelmére a Kongresszus össze kell, hogy hívja a konvenciót. Ez a konvenció javaslatokat tehet, amelyeket aztán ratifikálni kell az államoknál (törvényhozások vagy állami ratifikáló konvenciók útján).
Hogyan hívják össze az állami ratifikáló konvenciókat és hogyan választják a küldötteket?
Az Alkotmány nem részletezi a ratifikáló konvenciók összehívásának vagy a küldöttek kiválasztásának technikai részleteit; ezek a kérdések állami jogi szabályozás hatáskörébe tartoznak. Gyakorlatilag tehát minden állam törvényeinek megfelelően járnak el:
- Amikor a Kongresszus egy módosítást úgy juttat el az államokhoz, hogy a ratifikálás módjaként a konvenciókat jelöli meg, az egyes államoknak törvényhozási vagy más, állam által meghatározott eljárás szerint kell megszervezniük a konvenciót.
- A küldöttek kiválasztása, a választás időpontja és a konvenció belső szabályai államonként eltérnek; egyes államokban a törvényhozás dönt arról, hogyan történjen a kiválasztás (pl. közvetlen választás, pártjelölés stb.).
- Rendkívül fontos: nincs egyetemes követelmény arra nézve, hogy az állami törvényhozásnak milyen többséggel kell dönteni egy konvenció összehívásáról — ez az adott állam jogrendjétől függ. Az Alkotmányban szereplő „kétharmados” követelmény a nemzeti (államok által kezdeményezett) konvenció összehívására vonatkozó kétharmados állami kérelmekre (összes állam közül kétharmad szükséges), és nem ír elő általános kétharmadot az állami ratifikáló konvenciók összehívására.
Történelmi példa: a 21. módosítás
A 21. módosítást — amely visszavonta a 18. módosítás által bevezetett alkoholtilalmat — a Kongresszus úgy bocsátotta az államok elé, hogy a ratifikálás módjaként az állami konvenciókat jelölte meg. Ennek oka az volt, hogy sokan úgy vélték, az állami törvényhozások egy része ellenállhat a tiltás visszavonásának, míg külön összehívott konvenciókban a közvélemény akaratát könnyebben tükröznék. Ezért minden államban külön konvenciókat hívtak össze, és ezekre a konvenciókra az államok szokásos jogalkotási és választási rendje alkalmazkodott. A gyakorlatban ez az egyetlen alkalom, amikor az állami ratifikáló konvenciókat használták.
Jogértelmezési és gyakorlati kérdések
Mivel az állami ratifikáló konvenciókat ritkán alkalmazzák, több elméleti és gyakorlati kérdés is vita tárgya lehetne, ha újabb alkalom adódna:
- Ki határozza meg pontosan a konvenció belső szabályait — a Kongresszus, az állam törvényhozása, vagy maga a konvenció? (A gyakorlat szerint az állami jog határozza meg a részleteket.)
- Milyen módon választják a küldötteket, és lehet-e a konvenciók hatáskörét korlátozni vagy kiterjeszteni? (Államonként eltérő gyakorlat.)
- A nemzeti szintű „államok által kezdeményezett” konvenció összehívására és működésére vonatkozó eljárások is bizonytalanok — ezért ez a mechanizmus külön jogpolitikai és alkotmányjogi viták tárgya.
Összefoglalás
Az állami ratifikáló konvenciók az Alkotmány által biztosított alternatív ratifikálási módot jelentik, amelyet a Kongresszus akkor rendelhet el, amikor egy alkotmánymódosítást az államok elé terjeszt. Gyakorlati alkalmazásuk rendkívül ritka — történelmileg csak egyszer alkalmazták (a 21. módosításnál, 1933-ban). Az ilyen konvenciók összehívása és működése elsősorban az egyes államok jogrendszerétől függ, és bizonyos jogi kérdések a mai napig vitatottak lehetnek.
Keres