Adapiformes: kihalt eocén főemlősök, rendszertan és Darwinius
Adapiformes — eocén kihalt főemlősök története, rendszertani viták és a Darwinius-fosszília részletes, tudományos áttekintése.
Az Adapiformes a korai főemlősök egy kihalt csoportja. Az Adapiformes az északi kontinens nagy részén elterjedt, egészen Észak-Afrikáig és a trópusi Ázsiáig. Az eocéntől a miocén korszakig éltek. Néhány adapiformes hasonlított az élő makikra.
Az Adapiformes csak a fosszilis feljegyzésekből ismert, és nem világos, hogy monofiletikus vagy parafiletikus csoportot alkotnak-e. Ha egy kládnak tekintjük őket, akkor általában a Strepsirrhini "nedves orrú" rendszertani egységbe soroljuk őket, ami szorosabb rokonságot jelentene a makikkal, és kevésbé a majmokat és majmokat is magában foglaló Haplorhini "száraz orrú" rendszertani egységgel.
2009-ben Franzen és munkatársai a Strepsirrhini és a Haplorhini közötti "hiányzó láncszemként" az újonnan leírt Darwinius nemzetséget állították be. Erik Seiffert és munkatársai a Darwinius fosszíliával kapcsolatos későbbi munkái elvetették ezt a "hiányzó láncszem" elképzelést. Ők a Darwiniust és más adapiformeseket a Strepsirrhinihez sorolják.
Rendszertan és rokonság
Az adapiformesek rendszertani besorolása hosszú időn át vitatott. Egyes elemzések szerint a csoport monofiletikus (egyetlen közös ős köré csoportosulnak), más vizsgálatok azonban parafiletikus mintázatot jeleznek: bizonyos nemzetségek közelebb állhatnak a korai főemlősök más ágaihoz. A legtöbb modern filogenetikai munka arra a következtetésre jutott, hogy az adapiformesek a strepsirrhiniek (makik, loriszok és rokonaik) felé mutató, korai — ún. "stem" — vonalat képviselik, nem pedig közvetlen ősei a ma élő szárazorrú főemlősöknek (Haplorhini).
Megjelenés, életmód és elterjedés
Az adapiformesek morfológiájában több közös jelleg is megfigyelhető: általában hosszabb orr, fejlettebb állkapocs és olyan koponyaelemek, amelyek a strepsirrhin fajokéhoz hasonlítanak. Sok fajnál a fogazat gyümölcsök és levelek fogyasztására utal (frugivor/folivor táplálkozás). Bár a mai makiknál látható fogfésű (toothcomb) nem minden esetben volt jelen az adapiformesekben, további koponya- és fogászati jellegzetességek miatt a legtöbben őket a strepsirrhini előalakjának tekintik.
Méretük változatos volt: apró, egészen néhány száz grammos formáktól a több kilogrammos, közepes méretű főemlősökig. Mozgásuk főként faélő (arboreális) volt; sok taxon alkalmazkodott mászó–ugráló életmódhoz. A fosszilis leletek elterjedtsége (Észak-Amerika, Európa, Ázsia, Észak-Afrika) az Eocén meleg és erdős környezeteivel függ össze: ebben az időszakban a főemlősök gyorsan diversifikálódtak.
Darwinius („Ida”) esete
A Darwinius (tudományos neve: Darwinius masillae) a messeli lignitbányából (Messel, Németország) előkerült kivételesen teljes, fiatal példányról ismert. A fosszília ritkaságszámba megy: szinte teljes csontváz, lágy részek és akár béltartalom is megőrződött, ami fontos információt szolgáltat az egykori életmódról. 2009-ben a leletet bemutató közlemény és a média is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Darwinius valamilyen módon a „hiányzó láncszem” lehet a strepsirrhin és a haplorhin vonalak között.
Az ezt követő részletes filogenetikai elemzések — köztük Erik Seiffert és munkatársai vizsgálatai — azonban nem támasztották alá a Darwinius közvetlen kapcsolódását a haplorhinokhoz. A legtöbb újabb elemzés Darwiniust és más adapiformeseket a strepsirrhinihez közelebb helyezi, vagyis nem tekinthetők a ma élő szárazorrú főemlősök (például majmok és emberszabásúak) közvetlen ősének. A Darwinius historikus példája rávilágított arra is, hogy a sajtóérdek és a tudományos következtetések gyakran külön utakon járhatnak, ezért fontos a részletes, független filogenetikai vizsgálat.
Jelentőség és további kutatások
Az adapiformesek vizsgálata kulcsfontosságú a korai főemlős-evolúció rekonstruálásához: segítenek megérteni, hogyan alakultak ki a különböző koponya- és fogászati jellemzők, illetve milyen ökológiai szerepeket töltöttek be az Eocén erdőiben. Az újabb leletek, jobb morfológiai ismertetők és molekuláris kalibrációs módszerek tovább finomítják a képet, de a csoport pontos függőségi viszonyai és belső rendszertana még mindig kutatás tárgya.
Fosszilis feljegyzések
Az Adapiformes fosszilis emlékei igen jelentősek. A fosszíliák először a legkorábbi eocénben, 55 millió évvel ezelőtt (mya) kerültek elő. Négy kontinensen éltek (Észak-Amerika, Afrika, Európa és Ázsia). Az eocén egy olyan időszak volt, amikor a Föld sokkal melegebb volt, mint ma, és a maihoz képest sokkal kiterjedtebb trópusi erdőkkel rendelkezett. A széles körben elterjedt maradványok sokkal korábbi eredetet jelentenek, és a molekuláris órára vonatkozó dátumok arra utalnak, hogy a főemlősök több mint 80-90 mya, azaz közel 40 millió évvel azelőtt fejlődtek ki, hogy a fosszilis feljegyzésekben megjelentek volna.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az adaptiformák?
V: Az Adapiformes a korai főemlősök egy kihalt csoportja.
K: Hová terjedtek el az Adapiformes az egész világon?
V: Az Adapiformes az északi kontinens nagy részén elterjedt, egészen Észak-Afrikáig és a trópusi Ázsiáig.
K: Mely korszakokban éltek az Adapiformes?
V: Az Adapiformes az eocéntől a miocén korszakig élt.
K: Néhány adapiformes hasonlított az élő makikra?
V: Igen, néhány adapiformes hasonlított az élő makikra.
K: Mi az Adapiformes tisztázatlan státusza?
V: Nem világos, hogy az Adapiformes monofiletikus vagy parafiletikus csoportot alkotnak-e.
K: Mi az Adapiformes javasolt csoportosítása, ha azt feltételezzük, hogy egy kládot alkotnak?
V: Ha azt feltételezzük, hogy egy kládot alkotnak, az Adapiformeseket általában a "nedves orrú" Strepsirrhini taxon alá csoportosítják, ami szorosabb rokonságot jelentene számukra a makikkal és kevésbé a "száraz orrú" Haplorhini taxonnal, amelybe a majmok és majmok tartoznak.
K: Mi a Darwinius és más Adapiformes jelenlegi besorolása?
V: A jelenlegi munkák a Darwiniust és más adapiformeseket a Strepsirrhini kategóriába sorolják.
Keres