Strepsirrhinák (orrtükrös főemlősök): definíció, fajok és eredet

Strepsirrhinák (orrtükrös főemlősök): áttekintés, fajok és eredet, Madagaszkár szerepe, makik és lóriák jellemzői, evolúciós és fosszilis nyomok.

Szerző: Leandro Alegsa

A Strepsirrhini klád a főemlősök két alrendjének egyike, és ma körülbelül 114 ismert faj tartozik hozzá. Nevüket a nedves orrukról (rhinarium) kapták, bár a görög eredetű név szó szerinti jelentése „görbe vagy hajlított orrúak”. Madagaszkár egyetlen főemlőse (az emberen kívül) nagyrészt strepsirrhin, de Délkelet-Ázsiában és Afrikában is találhatók élő képviselőik. Szemeiket gyakran fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum) javítja az éjszakai látást, és a szemgödör körül általában egy csontos gyűrű (postorbital bar) figyelhető meg. A strepsirrhin főemlősök képesek saját maguk előállítani a C-vitamint, míg a haplorhine főemlősöknek — így nekünk, embereknek is — a táplálékból kell beszerezniük.

Jellemző morfológiai és viselkedési tulajdonságok

  • Rhinarium (nedves orr): erősebb szaglást és társas kommunikációt segítő illatanyag-felismerést tesz lehetővé.
  • Fogkefe (toothcomb): a felső és alsó metszőfogakból kialakuló strukturális elrendeződés, amely önápolásra (grooming) és táplálékszedésre szolgál.
  • Grooming-köröm: egyes ujjakon speciális karom a testápoláshoz.
  • Éjszakai alkalmazkodás: sok faj éjszakai életmódú, nagy szemekkel és tapetum lucidummal; mások nappaliak vagy aktivitásuk váltakozó.
  • Homlokcsonti szerkezet: általában nyitottabb koponya, a szemek mellett csontos gyűrű, de nem teljesen zárt szemüreg, mint a haplorhinéknél.

Rendszertan és képviselők

Az élő strepsirrhine-ok főbb csoportjai közé tartoznak a makik (lemurok), a lóriák (lorises) és a galagók vagy bushbaby-k. A modern besorolásban a makik különféle alfajokra, családokra oszthatók (pl. Lemuridae, Indriidae), míg a lóriák és galagók az afrikai és ázsiai területeken képviseltetik magukat. A jelenlegi fajszám folyamatosan változik a taxonómiai kutatások és új felfedezések nyomán.

Elterjedés és élőhely

A strepsirrhinák központi diverzitási központja Madagaszkár, ahol a makik rendkívül változatos ökológiai fülkéket foglalnak el: erdőkben, bozótosokban és száraz területeken is élnek. Emellett Afrikában és Délkelet-Ázsiában is találhatók lóriák és galagók. Életmódjuk változatos: vannak főként gyümölcsöt fogyasztó, leveleket rágó, rovarevő és mindenevő formák is.

Evolúció és fosszilis leletek

A mai strepsirrhine típusok valószínűleg az Adapiformákból, egy kihalt csoportból fejlődtek ki. Az első főemlősök eredete, amelyekből a strepsirrhine-ok és a haplorhine-ok (majmok és tarsierek) is kifejlődtek, részben rejtélyes: mind a földrajzi származási helyük, mind a pontos ős-csoport bizonytalan.

Bár az északi féltekén történő kezdeti sugárzásukról található fosszilis anyag viszonylag részletes, a trópusi régiókból — ahol a főemlősök valószínűleg kibontakoztak — származó fosszilis leletek szegényesek. Ennek különösen nagy jelentősége van azokra az időszakokra nézve, amikor a főemlősök és más eutriák először jelentek meg.

A modern genetikai és primatológiai vizsgálatok genetikusok bevonásával, molekuláris módszerekkel igyekeznek meghatározni a főemlősvonalak közti rokonságot és az elkülönülés idejét. A molekuláris óra számításai alapján úgy tűnik, hogy a főemlősök eredete több mint 80–90 millió évre (mya) nyúlik vissza — tehát akár 40 millió évvel korábbra, mint ahogy az első főemlős-fosszilisok megjelennek a leletekben. p22

Veszélyeztetettség és konzerváció

Sok strepsirrhine faj veszélyeztetett a élőhelyvesztés, az erdőirtás, az invazív fajok, a vadászat és az illegális házikedvenc-kereskedelem miatt. Madagaszkáron különösen éles a konfliktus, mert a sziget egyedi fajai kis földrajzi területekre korlátozódnak. A konzervációs programok célja a természetes élőhelyek védelme, a fenntartható közösségi gazdálkodás és a fajok ivadékainak tenyésztése, valamint a helyi oktatás és jogi védelem erősítése.

Összefoglalás

A strepsirrhinák jelentős és ökológiailag fontos főemlős-csoportot alkotnak, különleges anatómiai és viselkedésbeli alkalmazkodásokkal (nedves orr, toothcomb, tapetum lucidum). Bár a fosszilis nyomok hiányosak a trópusi eredetű időszakokra vonatkozóan, a molekuláris adatok régebbi eredetet jeleznek. A csoport túlélése érdekében kulcsfontosságú a természetes élőhelyek megőrzése és a népsűrűséget, valamint fajdiverzitást védő nemzetközi együttműködés.

Osztályozás

  • Strepsirrhini alrend: nem tőrös féregfélék
    • Lemuriformes infraorder
      • Lemuroidea szupercsalád
        • Cheirogaleidae család: törpe- és egérmakik (32 faj)
        • Daubentoniidae család: Aye-aye (1 faj)
        • Lemuridae család: makik (22 faj)
        • Lepilemuridae család: sportos makik (26 faj)
        • Indriidae család: gyapjas makik és szövetségeseik (19 faj)
      • Lorisoidea szupercsalád
        • Lorisidae család: lóriuszok, pottosok és szövetségeseik (9 faj)
        • Galagidae család: galagonyák (19 faj)

Kérdések és válaszok

K: Mi a Strepsirrhini klád?


V: A Strepsirrhini klád a főemlősök két alrendjének egyike, 114 fajjal. Nedves orruk alapján határozzák meg őket, bár a görög név azt jelenti, hogy görbe vagy hajlított orrúak.

K: Hol találhatók a strepsirrhine főemlősök?


V: Madagaszkár egyetlen főemlőse (az emberen kívül) a strepsirrhine, bár más főemlősök Délkelet-Ázsiában is előfordulnak.

K: Hogyan látnak jobban éjszaka a strepsirrhine főemlősök?


V: A szemüknek van egy fényvisszaverő rétege, amely javítja az éjszakai látást, és a szemgödrük körül csontgyűrű van.

K: Miben különböznek a strepsirrhine és a haplorhine főemlősök a C-vitamin-termelés szempontjából?


V: A strepsirrhine főemlősök maguk állítják elő a C-vitamint, míg a haplorhine főemlősöknek (és nekünk is) a táplálékukból kell azt beszerezniük.

K: Milyen típusú állatok alkotják a Strepsirrhini alrendet?


V: Az alrendbe tartoznak a makik és a lóriák. A mai típusok valószínűleg az adapiformákból, egy kihalt csoportból fejlődtek ki.

K: Mit nem tudni a korai főemlősök eredetéről?


V: A legkorábbi főemlősök eredete, amelyekből mind a strepsirrhines, mind a haplorhines (majmok és tarsierek) kifejlődtek, rejtély. Mind a származási helyük, mind pedig az a csoport, amelyből kifejlődtek, bizonytalan.

K: A genetikai elemzések szerint mikor következett be a főemlősök evolúciója?



V: Ezt a molekuláris órát használva úgy tűnik, hogy a főemlősök több mint 80-90 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, azaz közel 40 millió évvel azelőtt, hogy az első főemlősök megjelentek volna a fosszilis feljegyzésekben.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3