Az afrikai vörös varangy vagy afrikai hasított bőrű varangy (Schismaderma carens) a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó varangyfaj. A Schismaderma nemzetség egyetlen faja.

Angolában, Botswanában, a KongóiDemokratikus Köztársaságban, Kenyában, Malawiban, Mozambikban, Namíbiában, Dél-Afrikában, Szváziföldön, Tanzániában, Zambiában, Zimbabwéban és valószínűleg Lesothóban is megtalálható. Számos élőhelyen él. Ezek a száraz szavanna, a nedves szavanna, a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések, a szubtrópusi vagy trópusi nedves cserjések, a szubtrópusi vagy trópusi száraz alföldi gyepek, az édesvízi mocsarak, az időszakos édesvízi mocsarak, a szántóföldek, a legelők, a városi területek, a víztározó területek, a tavak, csatornák és árkok, valamint az ember alkotta karsztok.

Leírás

A faj közepes termetű varangy: testhossza általában 4–9 cm között változik, testalkata zömök, fej és törzs jól elkülönülnek. A bőr többnyire durva, szemölcsös, a háton gyakran vöröses, barna vagy olívazöld árnyalatok váltakoznak sötétebb foltokkal, míg a has általában világosabb. Jellemzőek a jól fejlett parotoid mirigyek, amelyek mérgező váladékot termelnek — ez védelmet nyújt a ragadozók ellen.

Élőhely és elterjedés

A Schismaderma carens Dél- és Kelet-Afrika számos részén elterjedt, ahogy a bevezető felsorolás is mutatja. Kedveli a nyíltabb tájakat, de alkalmazkodóképes: előfordul mezőgazdasági területeken, városias környezetben és természetes vizes élőhelyek közelében is. Különösen előnyt jelent számára az olyan terület, ahol időszakos víztestek (eső után kialakuló pocsolyák, mocsarak) állnak rendelkezésre a szaporodáshoz.

Viselkedés és táplálkozás

Elsősorban éjszakai életmódot folytat. Napközben rejtőzködik fűben, kövek alatt vagy kisebb üregekben. Tápláléka gerincteleneken alapul: rovarok, pókok, férgek és egyéb kis ízeltlábúak alkotják étrendjét. Táplálékszerzéskor aktívan keresi a zsákmányt a talajon vagy a növényzetben.

Szaporodás és fejlődés

A szaporodási időszak rendszerint a csapadékosabb időszakokra esik. A hímek jellegzetes hívóhanggal vonzzák a nőstényeket, majd külső megtermékenyítéssel történik az ikrázás. A nőstények petesorokat (vagy ikraszalagokat) helyeznek el vízben, a kikelő ebihalak gyors fejlődésen mennek keresztül, hogy az időszakos vizek kiszáradása előtt átalakuljanak és kijussanak a szárazföldre.

Veszélyek és védelem

A faj állománya általában stabilnak tekinthető, mivel széles elterjedésű és jól tűri az élőhelyek átalakulását. Ennek ellenére helyi szinten veszélyeztetik:

  • élőhelyvesztés (mezőgazdasági terjeszkedés, városiasodás),
  • szennyezés és peszticidek, amelyek csökkentik a táplálékot és közvetlen mérgezést okozhatnak,
  • közúti elütések, különösen vonulási/szaporodási időszakban,
  • betegségek (például kétéltűekre veszélyes gombás fertőzések) és invazív fajok.

Védelmi intézkedések közé tartozik a természetes élőhelyek megőrzése, a víztestek védelme, valamint a mezőgazdasági vegyszerek használatának csökkentése, továbbá a közösségi szemléletformálás és monitoring programok támogatása.

Érdekességek

A faj nevét az élénkebb, vöröses színezetéről kapta. A parotoid mirigyekből felszabaduló váladék keserű és mérgező lehet, ami sok ragadozót távol tart. Mivel jól alkalmazkodik az emberi környezethez, gyakran lehet vele találkozni termesztett területeken vagy kertekben is — ott azonban fontos óvatosan bánni velük és nem kézzel fogdosni őket.

Összességében a Schismaderma carens egy alkalmazkodó, széles elterjedésű varangyfaj, amely fontos szerepet játszik a helyi ökoszisztémákban, mint rovarpopulációkat szabályozó ragadozó és mint táplálékforrás bizonyos ragadozók számára.