Rövidcsőrű echidna (Tachyglossus aculeatus) — tojást rakó emlős Ausztráliából

Az állatot először 1792-ben írták le. A Tachyglossus jelentése "gyors nyelv". Ez arra a sebességre utal, amellyel az echidna a nyelvét használja a hangyák és termeszek elkapására. Az aculeatus szó jelentése "tüskés" vagy "tüskés".

A hosszúcsőrű echidna mind nagyobb, mint a T. aculeatus. Többnyire férgekkel és lárvákkal táplálkoznak, nem pedig hangyákkal és termeszekkel.

A rövidcsőrű echidnának öt alfaja létezik. Mindegyik más-más területen él, mint a többi. Az alfajok a szőrzet, a gerinc hossza és szélessége, valamint a hátsó lábukon lévő karmok mérete tekintetében is különböznek egymástól.

• T. a. multiaculeatus a Kenguru-szigeten;
• T. a. setosus Tasmánián és a Bass-szoros egyes szigetein;
• T. a. acanthion Észak-Territóriumban és Nyugat-Ausztráliában;
• T. a. aculeatus Queenslandben, Új-Dél-Walesben, Dél-Ausztráliában és Victoriában;
• T. a. lawesii a tengerparti régiókban és Új-Guinea hegyvidékén, valamint valószínűleg Északkelet-Queensland esőerdeiben.

A rövid csőrű echidnák általában 30-45 centiméter hosszúak. Csőrük 75 milliméteres, súlyuk pedig két és öt kilogramm között van. A tasmániai alfaj, a T. a. setosus nagyobb, mint az ausztrál szárazföldi faj.

Mivel a nyak nem látható, úgy tűnik, hogy a fej és a test összeforr. A fülkagylók a fej két oldalán találhatók, külső fülkagylók nélkül. A szemek kicsik és az ék alakú csőr tövében helyezkednek el. Az orrlyukak és a száj a csőr túlsó végén helyezkednek el.

Ennek az echidnának a lábai a gyors ásáshoz alkalmazkodtak. Lábaik rövidek és erős karmokkal rendelkeznek. A hátsó lábakon lévő karmok hosszabbak és hátrafelé görbülnek, hogy segítsék a tüskék közötti tisztálkodást és ápolást. A vízilóhoz hasonlóan alacsony a testhőmérséklete - 30 és 32 °C között. Ellentétben a korcsmával, amely nem mutatja a torpor vagy téli álomra utaló jeleket, az echidna testhőmérséklete akár 5 °C-ra is csökkenhet. Az echidna nem zihál vagy izzad, és melegben általában menedéket keres. Ősszel és télen az echidna torpor vagy mély hibernáció időszakát éli. Az alacsony testhőmérséklet miatt az állat nagyon meleg és nagyon hideg időben lomhává válik.

Ennek az echidnának az izmai számos szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek. Van egy hatalmas izom, amely közvetlenül a bőr alatt van, és az egész testet beborítja. Ezen izom különböző részeinek összehúzódásával a rövidcsőrű echidna képes megváltoztatni alakját. A leggyakoribb alakváltozást úgy éri el, hogy fenyegetés esetén gömbölyödik, védi a hasát, és éles tüskéinek védekező sorát mutatja be. Az egyik legrövidebb gerincvelővel rendelkezik az emlősök közül, amely csak a mellkasáig ér.

Nyelv

A rövidcsőrű echidna nyelve az állat egyetlen módja a zsákmányszerzésre. A nyelv akár 180 mm-re is kilóghat az ormányból. A nyelv a glikoproteinben gazdag nyálkahártya miatt ragadós. Ez a nyálka egyrészt síkosítja az ormányon belüli és kívüli mozgást, másrészt segít a rajta megtapadó hangyák és termeszek elkapásában. A kiálló nyelv a gyors véráramlás miatt megmerevedik, így képes behatolni a fába és a talajba. A behúzáshoz két belső izom összehúzódására van szükség. Amikor a nyelv visszahúzódik, a zsákmányt a szájüreg tetején lévő, hátrafelé néző keratinos "fogak" fogják meg. Ez lehetővé teszi az állat számára, hogy a táplálékot megragadja és meg is őrölje. A nyelv nagy sebességgel mozog, a mérések szerint percenként 100-szor mozog ki-be a pofán.

Általános élettan

Számos élettani alkalmazkodás illeszkedik az állat életmódjához. Beássa magát, és elviseli a magas széndioxidszintet. A füle érzékeny az alacsony frekvenciájú hangokra, ami ideális lehet a termeszek és hangyák által a föld alatt kibocsátott hangok érzékelésére. A bőrszerű ormányt mechano- és hőérzékelők borítják. Ezek a receptorok információt szolgáltatnak a környező környezetről. Az echidna jól fejlett szaglórendszerrel rendelkezik, amelyet a társak és a zsákmány felismerésére használhat, és egyéb érzékszervei is jól teljesítenek. Agyát és központi idegrendszerét alaposan tanulmányozták a placenta emlősökkel való összehasonlítás céljából.

A rövidcsőrű echidna rendelkezik a legnagyobb prefrontális kéreggel a testmérethez viszonyítva az emlősök közül. Az agykéreg térfogatának 50%-át foglalja el, míg az embernél ez az arány 29%. Ez arra utal, hogy jó döntéshozatali képességgel rendelkezik a rovarfészkek folyamatos keresése során, és a szaporodás során a párkeresés során.

Alapjellemzők

Mint minden egypatásoknál, a gőtéknél is csak egy nyílás van a széklet, a vizelet és a szaporodási termékek távozására, amelyet kloákának nevezünk. A hímnek belső heréi vannak, nincs külső herezacskója, és rendkívül szokatlan a pénisz, amelynek a hegyén négy pálcika található. A vemhesülő nősténynek az alján van egy erszénye, ahol a kicsinyeit neveli.

A tojásrakás és a kloáka olyan bazális tulajdonságok, amelyek minden korai amniotában, így a hüllőkben, madarakban és korai emlősökben is jelen vannak.

A magányos rövidcsőrű echidna május és szeptember között keres magának párt; a párzási időszak pontos időzítése földrajzi helytől függően változik. A hímek és a nőstények egyaránt erős szagot árasztanak a párzási időszakban. Az udvarlás során - amelyet először 1989-ben figyeltek meg - a hímek felkutatják és üldözik a nőstényeket. Akár tíz hímből álló vonulatok is követhetnek egyetlen nőstényt az akár négy hétig tartó udvarlási rituálé során; az udvarlási időszak hossza a helytől függően változik. Terjedési területük hűvösebb részein, például Tasmániában a nőstények a téli álomból való felébredést követő néhány órán belül párosodhatnak.

Párzás előtt a hím megszagolja a nőstényt, különös figyelmet fordítva a kloákára. Gyakran megfigyelhető, hogy a hím az oldalára fordítja a nőstényt, majd hasonló pozíciót vesz fel, így a két állat hasa egymás mellé kerül. Minden egyes párzás egyetlen tojás termelését eredményezi, és a nőstényekről ismert, hogy a szaporodási időszak alatt csak egyszer párosodnak; minden egyes párzás sikeres.

A megtermékenyítés a petevezetékben történik. A vemhesség 21-28 napig tart, ez idő alatt a nőstény építi az odúját. A vemhesség után a nőstény egyetlen, 13 és 17 milliméter közötti átmérőjű, gumiszerű héjú tojást rak le közvetlenül a hasán kialakított, hátrafelé néző kis tasakba. Tíz nappal a tojás lerakása után a tojó a tasakban kikel. Az embriónak a keltetés során "tojásfoga" fejlődik ki, amellyel a tojást feltépi; a fog nem sokkal a kikelés után eltűnik.

A kikelő fiókák körülbelül 1,5 cm hosszúak és 0,3 és 0,4 gramm közötti súlyúak. Kikelés után a fiatal echidnákat mopszoknak nevezik. A kikelő kicsinyek az anyjuk tejbimbóihoz, a bőrön található speciális, tejet elválasztó folthoz tapadnak (az egypatásoknak nincsenek mellbimbóik). Az, hogy a pugglik hogyan isszák a tejet, még nem ismert, de megfigyelték, hogy minden egyes táplálkozási időszakban nagy mennyiséget isznak, mivel az anyák öt-tíz napig felügyelet nélkül hagyhatják őket az odúban. A tej fő alkotóelemei a laktózfajták. A tejnek magas a vastartalma, ami rózsaszínű színt kölcsönöz neki.

A fiatal egyedek körülbelül két-három hónapos korukban kerülnek ki az erszényből, mivel a tüskéik hossza folyamatosan nő. A szopás fokozatosan csökken, amíg a fiatal egyedek körülbelül hat hónapos korukban el nem válnak. A szoptatás időtartama körülbelül 200 nap, és a fiatalok 180 és 240 nap között hagyják el a barlangot.

Az ivarérettség kora bizonytalan, de négy-öt év lehet. Egy 2003-ban közzétett, tizenkét éven át tartó terepi vizsgálat szerint a rövidcsőrű echidna öt és 12 éves kora között érte el az ivarérettséget, és a szaporodás gyakorisága a kétévente egyszeri és a hatévente egyszeri szaporodás között változik. A rövidcsőrű echidna a vadonban akár 45 évig is élhet.

A rövidcsőrű echidna ökológiájáról még nem jelent meg szisztematikus tanulmány. Az ökológiai viselkedésük számos aspektusáról készültek tanulmányok. A rövidcsőrű echidnák egyedül élnek, és a fiókanevelésre kialakított odútól eltekintve nem rendelkeznek állandó menedékkel vagy fészkelőhellyel. Nincs saját territóriumuk, hanem nagy területen mozognak. A rövidcsőrű eichidnák általában nappal aktívak; meleg időben azonban gondot okoz számukra, hogy nincsenek verejtékmirigyeik, és nem zihálnak. Ezért meleg időben megváltoztatják aktivitási mintázatukat, és krepuszkuláris (hajnalban vagy alkonyatkor aktívak) vagy éjszakai (éjszaka aktívak) állatokká válnak. A hideg hőmérsékletet jól tűrik, és a nagyon hideg régiókban télen téli álmot alszanak.

A rövidcsőrű eichidnák bárhol élhetnek, ahol jó a táplálékellátás. A rövidcsőrű eichidnák a csőrük hegyén lévő érzékelők segítségével szaglással találják meg a táplálékot, és rendszeresen hangyákat és termeszeket fogyasztanak. Erőteljes ásók, karmos mellső mancsaikkal ássák ki a zsákmányt és ássák ki az odúkat a menedékhez. Ha veszélyben nem találnak fedezéket, gyorsan beáshatják magukat a földbe.

Ausztráliában leginkább az erdős területeken fordulnak elő, ahol sok termeszekkel teli kidőlt fatörzs található. Mezőgazdasági területeken leginkább a tisztítatlan bozótosban fordulnak elő; előfordulhatnak füves területeken, száraz területeken és a fővárosok külső külvárosaiban. Új-Guineában való elterjedésükről keveset tudunk. Új-Guinea déli részén, a nyugati Merauke és a Port Moresby-től keletre fekvő Kelp Welsh folyó között találták meg, ahol nyílt erdőkben élhetnek.

A rövidcsőrű echidna a mérsékelt égövi Ausztrália nagy részén és Új-Guineában gyakori, és nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. Ausztráliában a rövidcsőrű echidnák számát kevésbé érintette a területrendezés, mint néhány más fajét, mivel a rövidcsőrű echidnáknak a hangyák és termeszek jó ellátottságán kívül nincs szükségük különleges élőhelyre. Tüskéik ellenére a madarak, a tasmán ördög, a macskák, a rókák és a kutyák is megeszik őket. Az ausztrál őslakosok és Ausztrália korai európai telepesei is fogyasztották őket. Ausztráliában az állatot leginkább az autók és az élőhely pusztulása fenyegeti. Ezek helyi kihaláshoz vezettek. A behurcolt Spirometra erinaceieuropaei parazitával való fertőzés az echidna számára végzetes. A Queenslandi Vadvédelmi Társaság (Wildlife Preservation Society of Queensland) az Echidna Watch elnevezésű, Ausztrália-szerte végzett felmérést folytat a faj ausztráliai megfigyelésére.

A fogságban történő tenyésztés nehéz, részben a viszonylag ritka szaporodási ciklus miatt. Mindössze öt állatkertben sikerült fogságban tartott rövidcsőrű echidnát szaporítani, de egyetlen fogságban szaporított fiatal sem maradt életben felnőtt koráig. Ez természetvédelmi következményekkel jár a Zaglossus nemzetségbe tartozó veszélyeztetett echidna-fajokra, és kisebb mértékben a rövidcsőrű echidnára nézve.

A rövidcsőrű echidna az ausztrál őslakosok animisztikus kultúrájában, többek között a képzőművészetben és a történeteikben is megjelenik. A faj egyes csoportok, köztük a nyugat-ausztráliai noongarok totemje volt, akik az állatot nyingarnak nevezték. Sok csoportnak vannak mítoszai az állatról; az egyik mítosz szerint akkor jött létre, amikor egy csapat éhes, fiatal férfi éjszaka vadászni ment, és egy wombatba botlott. Lándzsákkal dobálták a wombatot, de a sötétben szem elől tévesztették. A wombat a lándzsákat saját védelmére adaptálta, és echidnává változott. Egy másik történet egy mohó emberről szól, aki élelmet tartott vissza a törzse elől; a harcosok lándzsát szegeztek neki, mire ő bemászott a bokrok közé, ahol echidnává változott, a lándzsák pedig a gerincévé váltak.

A rövidcsőrű echidna a modern Ausztrália egyik ikonikus állata. Az ausztrál ötcentes érmén (a legkisebb címletű) és egy 1992-ben kibocsátott 200 dolláros emlékérmén is szerepel. A rövidcsőrű echidna több postai kiadásban is szerepelt: 1974-ben a négy őshonos faj egyike volt, amely ausztrál bélyegen szerepelt, ahol a 25 centes bélyeg volt; 1987-ben egy 37 centes bélyegen, majd 1992-ben a 35 centes bélyegen szerepelt. Az antropomorf echidna Millie a 2000. évi nyári olimpiai játékok kabalája volt.