Barents-tenger – elhelyezkedés, mélység és energiahordozók

Fedezze fel a Barents-tenger elhelyezkedését, mélységét és gazdag fosszilis energiahordozó-készleteit: térkép, adatok és kitermelési lehetőségek.

A Barents-tenger a Jeges-tenger peremtengere, Norvégiától és Oroszországtól északra helyezkedik el. A középkorban Murman-tenger néven is emlegették; a mai elnevezés a holland felfedezőről, Willem Barents-ről származik. A térség geológiailag talapzatos (talapzatos tenger), viszonylag sekély kontinensperemekkel és nagy kiterjedésű üledékes medencékkel.

Elhelyezkedés és határok

A Barents-tengert nyugaton a Norvég-tenger határolja, északnyugaton a norvégiai Svalbard-szigetek, északkeleten és keleten pedig a Ferenc József-föld és a Novaja Zemlja szigetcsoportok határolják. A Novaja Zemlja választja el a Karai-tengert a Barents-tengertől. Az utóbbi évtizedekben a tenger jogi státusával és a kizárólagos gazdasági övezetekkel kapcsolatos kérdések is fontos szerepet kaptak a norvég–orosz kapcsolatokban (a két ország például 2010-ben megállapodott a határvonalról).

Mélység és tengerfenék

A Barents-tenger viszonylag mélyen fekvő peremtenger: átlagos mélysége körülbelül 230 m (760 láb), míg a legnagyobb mélység megközelíti a 450 m-t (1480 láb). A tengerfenék változatos: találhatók síkságok, medencék és kontinentális lejtők, valamint üledékes tartalékokat hordozó rétegek, amelyek a földtani fejlődés és a későbbi üledékfelhalmozódás eredményei.

Éghajlat, áramlatok és jégtakaró

Az éghajlatot az észak-atlanti meleg áramlatok, elsősorban a Golf-áramlat és annak ágazatai befolyásolják, ezért a Barents-tenger bizonyos részei egész évben viszonylag enyhébbek, és hozzáférhetőbbek hajózás szempontjából, mint más, hasonló északi tengerterületek. Ugyanakkor télen és tavaszon jelentős a tengeri jégképződés a belső és északi részeken; az éghajlatváltozás hatására a jégborítás szezonális viselkedése és kiterjedése azonban folyamatosan változik.

Élővilág és halászat

A Barents-tenger gazdag tengeri élővilágnak ad otthont, és fontos halászati terület. Kiemelkedő fajok és gazdasági fontosságuk:

• tőkehal (cod) – kulcsfontosságú faj a régió halászatában;
• fogassüllő (haddock) és hering (herring) – jelentős állományok, fontosak a kis- és nagykereskedelem számára;
• szemestőkehal/kapelin (capelin) – fontos táplálékforrás a tengeri madarak és nagyobb halak számára;
• tengeri emlősök: fókák, rozmár, több cetfaj, valamint a sarkvidéki térségekhez kötődő fajok, például a jegesmedve (a part menti jégterületeken).

A térség ökológiai értékei miatt a fenntartható halászat és a fajok védelme kiemelt fontosságú, különösen a klímaváltozás és az intenzívebb emberi tevékenység miatt.

Energiahordozók és kitermelés

A Barents-tenger térsége gazdag fosszilis energiahordozókban: óriási kőolaj- és földgáz-lelőhelyek találhatók a tengeri medencék üledékrétegeiben. A kitermelés és kutatás mind orosz, mind norvég szereplők érdeklődésének középpontjában áll, és több nagy projekt is itt található vagy tervezett. A feltárás, a termelés és a biztonság szoros felügyeletet, valamint nemzetközi együttműködést igényel a környezeti kockázatok minimalizálása érdekében.

Környezeti kihívások és emberi tevékenység

A Barents-tengeri tevékenységek növekedése – halászat, olaj- és gázipar, hajózás és kutatás – egyaránt előnyökkel és kockázatokkal jár. A fő környezeti kihívások közé tartozik:

• olaj- és vegyi anyagok miatti szennyezés kockázata;
• az élőhelyek és érintett fajok sérülése a kitermelés és a zajhatások miatt;
• az éghajlatváltozás következtében csökkenő tengeri jég, ami megváltoztatja az ökoszisztéma szerkezetét és a fajok elterjedését;
• növekvő hajóforgalom miatti balesetek és ütközések veszélye, valamint a zaj- és fényszennyezés.

Nemzetközi és kétoldalú megállapodások, valamint szakmai szabályozások igyekeznek a tevékenységeket környezetbarát módon keretek közé szorítani, de a gyakorlatban folyamatos ellenőrzés és korszerű technológiai megoldások szükségesek.

Összefoglalás

A Barents-tenger stratégiailag és gazdaságilag fontos peremtenger: természeti adottságai – változatos tengerfenék, jelentős biomassza és nagy energiahordozó-készletek – egyaránt vonzóvá teszik a kutatás és a kitermelés számára. Ugyanakkor a környezeti kockázatok, az éghajlatváltozás és a nemzetközi jogi kérdések miatt a fenntarthatóság és a nemzetközi együttműködés különösen fontosak a térség jövője szempontjából.

Ökológia

Az észak-atlanti sodrás miatt a Barents-tengerben a hasonló szélességű óceánokhoz képest sok növény és állat él. A fitoplankton tavaszi virágzása a jég peremének közelében igen korán kezdődhet. Az olvadó jégből származó édesvíz egy vízréteget képez a tengervíz tetején. A fitoplanktonvirágzás táplálja a zooplanktont. A zooplanktont fogyasztó állatok közé tartozik a fiatal tőkehal, a kapelán, a sarki tőkehal, a bálnák és a kis tőkehalak. A kapelán olyan állatok fő tápláléka, mint az északkeleti sarkvidéki tőkehal, a szigeti fókák és a tengeri madarak, például a közönséges gyurgyalag és a Brunnich's Guillemot. A Barents-tenger halászata, különösen a tőkehalhalászat nagy jelentőséggel bír Norvégia és Oroszország számára egyaránt.

Fitoplanktonvirágzás a Barents-tengeren. A virágzás tejes-kék színe arra utal, hogy nagyszámú coccolithophora található benne.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Barents-tenger?

K: Hogy hívták a Barents-tengert a középkorban?

K: Ki az a Willem Barents?

K: Mekkora a Barents-tenger átlagos mélysége?

K: Mekkora a Barents-tenger legnagyobb mélysége?

K: Mik a Barents-tenger határai?

K: Mi választja el a Karai-tengert a Barents-tengertől?

Keresés betűvel